Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

'768 Az* országgyűlés képviselőházának 6k hatáskörébe kell utalni, amelyek eredetileg és a régi magyar alkotmányos felfogás szerint hatáskörébe nem tartoztak volna. T. Ház! Én e széles hatáskört betöltő kormányzat iránt a legnagyobb bizalommal vagyok, mert úgy látom, hogy kormányzatunk alapelveiben, célkitűzéseiben és ténykedéseiben minden tekintetben érdemes erre a bizalomra, mert valóban be akarja váltani a népi politikának diadalrajutását, amelyet programmjában hirdetett. Mondottam, hogy én a végrehajtó hatalomnak es a végrehajtó hatalom érvényesülésének, együttműködésének kérdéseivel kívánok foglalkozni és közelebbről is megjelölöm: az önkormányzati szerveknek, a végrehajtó hatalom önkormányzati szerveinek működésével. Teszem ezt azért, mert mintegy 30 éven keresztül dolgoztam a vármegyében, ismerem a vármegyének minden megnyilatkozását és tudom azt, hogy hol vannak azok a kérdések, amelyek tekintetében a törvényes jogszabályok esetleges módosítására figyelemmel kell lennünk. T. Ház! A legkisebb önkormányzati egység n község. A népi politika szükségszerűen magával hozza azt, hogy a községi embereket és magát a községi szervezetet különösen mtenzíve figyelmünkre kell méltatnunk. Elsősorban is a község külső *képe az, amelynek föltétlenül fel kell hívnia a figyelmünket. Ma a motoros világban élünk, amikor könnyen száguldunk végig országunkon, könnyen megközelíthetjük a szomszédos államokat, és úgy érzem, hogy amikor nyugat felé megyünk és a mi édes hazánkra és édes hazánk egyes kis községeire gondolunk, lehetetlen, hogy bizonyos szorongó érzés ne fogja el a lelkünket, Wälder Gyula képviselőtársam beszélt arról, hogy nekünk az architektúrára, az architektúra fejlődésére, az építkezések módjára, az építkezésekben megnyilvánuló ízlésre, de amellett mindig a tradícióra is vigyáznunk kell. Igen t. szakértő képviselőtársam nyilván csak a városi építkezésekre gondolt, amikor ezt a kérdést felszólalásában említette, én azonban azt mondom, hogy a falu építkezésére is figyelemmel kell lennünk. Tapasztalatból tudom azt, hogy vármegyei szabályrendeleteink ebben a tekintetben még teljesen primitívek, de nem elég az, hogy vármegyei szabályrendeleteinket átdolgozzuk, hanem szükséges az is, hogy egy általános irányítással, a központi kormányzattól kiinduló munkával, a szakértők bőséges felvilágosító és támogató munkájával kezdődjék meg ez az átalakítás. Tudom azt, hogy az építkezéshez tőke kell, éppen ezért az építkezési szabadságot éppen ebben a vonatkozásban talán ne*m i« keli nagyon megnyirbálni: lehetetlen azonban az, hogy Ölbetett kézzel nézzük, hogy a falvak utcái még ma is girbe-görbe vonaluan alakulnak, az egyes házakban nincsen semmiféle ízlés, nincsen egyéniség, nem is beszélek arról, hogy tradicionális magyar egyéniség nincsen bennük. Felhívom az igen t. kormányzat, figyelmét arra, hogy most a küszöbön álló házhely juttatásoknál és a juttatandó házhelyeken történő építkezéseknél legyünk különös figyelemmel arra, hogy ott az ízlés, a magyar ízlés» a tradicionális magyar ízlés minden vonatkozásban érvényesüljön. Nem elég azonban a falu külső képével foglalkoznunk, hanem a falu belső struktúrájának megjavítása érdekében is minden tőlünk telhetőt el kell követnünk. Gondolok itt elsősorban a községi költségvetéseikre, azok kereülése 1939 december 7-én, csütörtökön. lein belül pedig gondolok magukra az adóalanyokra. Ha a községi költségvetéseket nézzük, azt látjuk, hogy nem érvényesül azaz alapelv, amelynek a köztartozások rendezésénél és a közteherviselésnél érvényesülnie kell, tudniillik, hogy a közteherviselés egyenlő és arányos legyen. Ha összehasonlítjuk a községek költségvetését, azt látjuk, hogy egyes községek naaiyon könnyen élnek, míg mások sokkal nehezebben tudják megvalósítani a feladataikat. A községi költségvetés legfőbb tételei a közoktatásügy, az állami közigazgatás közvetítése és a közegészségügy. Ezek azok a tételek, amelyek elviszik a községi háztartás bevételeit. Azt látjuk, hogy vannak olyan községek, amelyek állami iskolákkal rendelkeznek és így községi feladataik és községi közteherviselési kötelezettségük ebben a vonatkozásban nem érvényesül, tehát nincsenek ezzel megterhelve, addig más községeik saját erejükből állítanak fel és tartanak fenn iskolákat, amelyek súlyos terhet jelentenek számukra, ezek tehát községi speciális céljaikat megvalósítani nem tudják, ezekre nem is gondolhatnak és így a magyar falusi élet ezeken a helyeken valósággal visszafejlődik és elsorvad. Én tehát azt mondom, hogy amikor most a közigazgatás rendezéséről szó lesz, arra kell mindnyájunknak vigyáznunk, hogy a községi háztartásoknál valóban az az elv érvényesüljön, hogy a közteherviselés valamennyi községben egyenlő legyen és egységes alapelvek szerint történjék. T. Ház! Méltóztassanak^ megengeni, hogy én bizonyos gyakorlati kérdéseket is hozzak fel éppen a községi háztartásokkal kapcsolatban. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Nevezetesen ma az adókat maga a községi elöljáróság szedi be és pedig szedi be úgy, hogy az 1927-ben kiadott 600. számú rendelet értelmében az együttesen kezelt adókat bevételezi. Az együttesen kezelt adóknál sok mindenféle közület és intézmény van érdekelve, tehát nem közömbös az egyes intézményekre, az egyes közületekre, az egyes közjogi szervekre, hogy mennyit fizetnek be az együttesen kezelt adókra. Az adóalany az adóíve alapján befizet bizonyos összeget abban a hiszemben, hogy az az összeg, amelyet ő itt rendelkezésre bocsátott, a meghatározott törvényes kulcs szerint az egyes közületek között, éspedig az állam, a vármegye, a község, a kereskedelmi és iparkamara, vízszabályozó társulatok, stb. között fog felosztatni. Az adózó alany azt hitte, hogy ezzel eleget tett kötelezettségének. Mi történik azonban? Ennek ellenére intést kap, felrohan a községházára és a községi elöljáróság megállapítja, hogy igaz ugyan, hogy az eredeti kivetés szerint járó összeget befizette az együttesen kezelt adókra, de volt egy tartozása egy szerződésből kifolyólag, éspedig illetéktartozás, erre számolták el azt az összeget, amelyet ő az együttesen kezelt adókra akart befizetni. Ez határozottan törvényellenes gyakorlat és egy pénzügyminiszteri rendeletre támaszkodik, amely lehetőséget ad arra, hogy a befizetett összegek így számoltassanak el. De ez a pénzügyminiszteri rendelet ellenkezik egy másikkal, a 600-as pénzügyminiszteri rendelettel, amely azt mondja ki, hogy az együttesen kezelt adókra befizetett összegek valóban a meghatározott kulcs szerint osztandók szét. Itt tehát bizonyos ellentétet látok jogrendszerünkben. Ez a gyakorlatban is érvényesül és az