Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

- Az országgyűlés képviselőházának QU. doggá fogja tenni a mi visszatérésünket. Mi abbén nem is csalódtunk. (Éljenzés.) Amikor a trianoni határt felénk vágtában átlépte a honvédsereg, a mi nemzeti büszkeségünk, amikor ott láttuk tajtékzó paripákon a magyar tisztikart, ezt a bátor, ezt a csodálatosan intelligens magyar tisztikart, (Éljenzés,) amikor láttuk, a mélytüzű alföldi fiatalokat a száguldó és tajtékzó paripákon, amikor a »Magyar a magyarért« való akció elhozta hozzánk a szabad magyar földnek búzájából sütött és nemzeti szalaggal átkötött magyar kenyeret, amikor láttuk felénk sugározni az anyaország lelkéből a szeretetet, akkor egyszerre azt éreztük: valami új nagy magyar csodára ébredtünk, egyszerre úgy éreztük, hogy a halottaiból feltámadó nemzetnek csodáját, élniakarását látjuk, egyszerre úgy éreztük, hogy e nagy magyar csoda mögött, ott van a magyar kormánynak is a szíve, amely mindezt a csodát elővarázsolta erre a magyar földre. Mi átéltük kisebbségi életünkben egy új állam alakulását, amely új államot Csehszlovákiának neveztek és sokat láttunk. Mi láttuk, hogy az angol, francia és amerikai pénzekkel nagyon naggyá duzzasztott cseh állampénztár a nagyon szépen kiöltöztetett csehszlovák hadsereg ellenére, milyen hamar csődbe jutott. ML láttuk azt, hogy évek kellettek ahhoz, hogy meginduljon a vonat, amíg megszervezik a közigazgatást. Mi láttak, hogy néhány év múlva esődnejutott az állampénztár, mert hiszen vagyon dézsmákat kellett kivetniök. Mi láttuk, nogy nagyon rövid idő alatt csődbejutott az állam, mert hiszen a magyar védtelen nemzettel szemben magyar fiúkat kellett felfegyverezni, hogy azok adják meg a diadalmat a csehszlovák hadseregnek. Mi láttuk, hogy húsz esztendeig unifikáltak nagyon szépen, viszont alig telt el egy esztendő felettünk a felszabadulás percétől kezdve és már az új magyar életnek olyan csodáit láttuk, amelyekről illő és talán szükséges is megemlékezni. (Éljenzés a balközépen.) Mi látjuk, hogy azok a földbirtokok, amelyeket cseh telepesek és cseh maradékbirtokosok bitoroltak nálunk, a Hodzsa-féle telepesek, akiknek az volt a hivatásuk, hogy a magyar élettel szemben védőövet képezzenek, azok földei egy esztendő leforgása alatt már ott van; nak a magyar kisgazdák kezén, százezernyi holdakon újra magyar kicsi exisztenciák szántják a barázdát, vetik bele a piros búzamagot, az a parasztság és az a falusi nép, amely húsz esztendőn keresztül a rai támaszpontunk, a mi fundamentumunk volt, amely termelte tényleg a magyar búzát, amely fenntartotta nemzeti intzményeinket, az a parasztság, melynek ereje volt még arra is, hogy tartsa vállán a magyar jövendőt. Látjuk a gazdavédelem kiterjesztését. Higyje el a t. Ház, hogy sok-sok síró, egyszerű ember, akinek mindene a földeeskéje és a házacskája volt, aki saját hibáján kívül hallott bele az adósság tengerébe, milyen boldog, amikor tudja, hogy az ő kis foldj© felett, az ő háza felett ma már az egész magyar nemzet lelke őrködik, úgy hogy az soha másé nem lehet, mint az övé. Higyjék el nekem, igen sok örömet, nagy megnyugvást és sok-sok boldog órát szerez ez ezeknek az egyszerű embereknek. Sőt higyje el nekem a t. Ház, hogy ezek oly nagy alkotásai a magyar kormányzatnak, hogy ezek után arra a kisebbségi sorsból felszabadult falusi magyarra mindig számíthat ez a magyar nemzet, (Éljenzés a középen.) mert az bármikor ülése 1939 december 7-én, csütörtökön. 761 életét is képes lesz feláldozni a magyar nemzet, a hon oltárán. (-Taps a középen.) Mélyen t. Képviselőház! Lehetnek differenciák közöttünk, a felvidéki képviselők között, I mert egyikünk talán az adminisztráció nehéz! ségeit siralmazza, másikunknak talán más kér! dések, esetleg a túlságos centralizmus, vagy személyi vagy egyéb kérdések felett sír a lelke, de mi felvidékiek, a nemzeti eszme szolgálatában feltétlenül egységesek és egyenlők akarunk lenni és egyek vagyunk. (Éljenzés és taps a középen.) Mi odaát sem politikai pártot szolgáltunk, hanem a magyar nemzeti eszmét. (Éljenzés és taps a középen.) Mi hirdetjük, bogy a magyar nemzeti eszme ellen vét az, aki itt különcködik, aki külön utakon akar járni, (Ügy van! Ügy vant a középen.) aki nem az alkotmány sáncain belül, nem ennek a törvényhozásnak az útján akar itt új életet teremteni, aki forradalmat akar ezen a magyar földön. (Ügy van! Ügy . van! — Helyeslés a középen.) Egy forradalmat megértünk már. Akkor is ködálmok után futottak s utána elbukott ez a magyar nemzet. Mi, akik tökéletesen megteremtettük odaát a nemzeti és a felekezetek közötti egységet, valljuk és hirdetjük, hogy vét a magyar nemzet ellen az, aki részekre, bármiféle címeken részekre akarja osztani egységes magyar társadalmi életünket. (Ügy van! Ügy van! — Taps a középen.) Ebből a szempontból nagyou örülök annak, hogy Varga Béla képviselőtársam, az én katolikus kollégám oly szép szavakkal fejtette ki az ő és — azt hiszem — itt jelenlévő katolikus lelkészkollégáim lelki meggyőződését az úgynevezett felekezeti egységről és békességről. Én, mint a református egyház alázatos szolgája, nagy örömmel vettem ezt a meglátást és valahogy a lelkem tapsolt ennek a felszólalásnak. Mert az én lelkemben mindig a nagy nemzeti célok égnek, azok tüze lobog, a nemzet nagy céljaié. Én húsz éven keresztül hirdettem, hogy miért is kövessük mi az elkülönítés Programm ját. miért nem találjuk.meg azokat a közös plattformokat, amelyeken egyesülhet a katolicizmus és a protestantizmus? Hiszen sok közös alap van. Egyaránt kötelező ránk a tízparancsolat, egyaránt valljuk a Hiszekegy-et. az ősi apostoli hitvallást, ajkainkon ott van a Miatyánk ihletése, amellyel előre akarunk menni, mert Istenben bízó nemzet vagyunk. Miért nem lehet ezeket a közös alapokat megtalálnunk s úgy nyújtanunk egymásnak a kezünket, amint a világtörténelemben sokszor tette már a katolikus és protestáns papság, amikor úgyis egyet akarunk: ennek a magyar nemzetnek, ennek a magyar államnak boldogabb és dicsőségesebb holnapját! (Élénk helyeslés, éljenzés a jobboldalon és a középen.) Nagyon jól tudom, hogy egy esztendő alati nem lehetett megoldani a húsz évi különállás után még nyilt kérdéseket, de a miniszterelnök úr beszédéből nagy örömmel láttam, hogy nagy gondot akar fordítani a Felvidék vízszabályozási kérdéseire is. Nagyon boldog vagyok, hogy éppen itt van a földmívelésügyi miniszter úr. T. Ház! A csehek minden eszközt felhasználtak az egymillió magyar elpusztítására. (Ügy van! a balközépen.) Még a folyókat is felhasználták erre, mert amikor a felső része1 ken vandalizmussal kiirtották az erdőket, 102*