Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

754 Az országgyűlés képviselőházának 6U. ülése 1939 december 7-én, csütörtökön. A nyelvi kérdés minden nép számára igen érzékeny kérdés. A magyar történelemből tudjuk, mennyit kellett szenvedniök a magyaroknak, hogy saját uralkodójukkal és az osztrákokkal szemben is megvédjék nyelvüket és annak tisztaságát. Bár Mária Terézia már elintézte ezt a kérdést és az ő udvarából kerültek ki az akkori legjobb magyarnyelvű gondolkozók és magyar írók, Metternich idejében tíjra másképpen gondolkoztak már és mindig beleavatkoztak a magyarok nyelvi ügyeibe^ Még emlékezünk olyan kijelentésekre: »Természetes, hogy tudományos dolgokról nem lehet magyarul beszélni. A kocsisommal magyarul beszélek, tudományos dolgokról azonban már nem beszélhetek magyarul«. Amikor én 1898-ban ideiöttem az egyetemre, voltak még tanárok, akik bizony nem beszéltek nagyon jól magyarul, de már magyarok voltak és nekik köszönhetjük a magyar terminológiát. Ilyen a fejlődés. így tehát óriási bűn volna most megakadályozni fejlődésünket nyelvi tekintetben, (Egy hang a középen: Senki sem akarja!) amely bűnt éppúgy éreznénk mi, mint azok, akik oldalról szeretnék a mi nyelvünket átformálni. Két évvel ezelőtt megindult egy hetilap, amely vissza akar minket taszítani, pedig húsz év alatt egyebet sem tettünk, mint védtük az orosz nyelv tisztaságát, létének jogát a Kamatokban. (Rupert Rezső: Az igaz, hogy Homicskó keményen viselkedett a csehek ellen elejétől végig!) Ez a hetilap olyan nyelven ír, amelyen senkisem beszél. Ügylátszik, úgy fogja fel a nyelvet, mint a gazda a szénát. A gazda a szénát legjobb tudása szerint szárítja, betakarítja, marhájával megeteti, de maga nem eszik belőle. (Ügy van! Ügy van! — Derültség a középen.) Ha valaki, mint magyar ember, szereti a magyar nyelvet, akkor elsősorban ő beszelje és pedig tisztán beszélne (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és minden idejét és energiáját arra fordítsa, hogy ezt a nyelvet minél szebben és gondosabban használja. Mondtam is az egyik fantasztának: mi történik azzal az idegennel, aki nyugatról jön ide? Bemegy az egyik körülöttünk lévő állam — akkor Csehszlovákia volt — miniszterelnökének szobájába és megkérdezi tőle, hogy milyen nyelven beszél? Erre az megadja a választ. Ha aztán az idegen kérdezi, hogy hol lehet azt a nyelvet megtanulni, akkor hátrafordul és megmutíitja: tessék, ott van 10.000—15.000 kötet, tessék elolvasni és meg fogja tudni, hogy milyen nyelv ez. Végigmegy körül. Nálunk pedig azt mondja, kérem szépen, ez a nyelv csak lesz. Ezt akkor mondották és most^ is mondják, és nem tudják azt és nem akarják azt tudni, hogy ez a nép már régen elolvasta az egész Puskint, Lermontov-ot, Dosztojevszkij-t

% Turgenyev-et, előadta Osztrovszkij drámáit és azon mulatott, azon fejlődött és ír is azon a nyelven. Úgyhogy itt ugyanarra kérném a kormányt és a mértékadó köröket, mint a nemzeti kérdésben, hogy a nyelvi kérdést hagyják ránk. A nép ezt már régen elintézte. A nyelvi kérdés semmiképpen sem választ el minket; az orosz nyelvet, — mint mondják: nagyorosz nyelv, pedig az nem nagyorosz nyelv, mert a nagyorosz nyelvnek négy külön változata van, az orosz irodalom nyelve pedig nem nagyorosz, hanem általános orosz nyelv — ezt az orosz nyelvet hagyják a népnek, a nép ebben a nyelvben a kultúra legmagasabb fokára tud emelkedni és fel tud emelkedni arra a fokra, amely fokon a magyar nép van és a többi kultűrvilág. Ez a nemzeti kérdés és a nyelvi kérdés. Nem akarom untatni az urakat tovább, (Halljuk! Halljuk!) mert csakis ismétlésekbe bocsátkozhatnám. A második kérdés a vallási kérdés. Uraim, minden vallási kérdés igen nagy perturbatiót okozott eddig. Tudjuk, hogy a protestantizmus milyen nehéz küzdelmet folytatott, míg meggyökerezett s amikor meggyökerezett, mennyi jót hozott a magyar közéletnek és a magyar politikának. (Ügy van!) Mi görögkeletiek vagyunk. 120.000 magyarorosz van, aki magát minden körülmények között görögkeletinek vallja és attól soha semmiféle körülmények között nem tántorodik el. Uraim, 120.000 ember sorsa mégis csak nagy dolog, még ha 12 millió volna is a magyarság száma, hanem sokkal több, mégis csak 120.000 ember nyom valamit a latban. Bár hogyha egy ember volna másvallású, még azt is tisztelni kellene, azt is regisztrálni kellene és tekintettel kellene rá lenni. (Rupert Rezső: Helyes!) A vallási kérdést valahogy, mintha nem akarnák megoldani. Felolvasok itt egy citátumot egy újságból, nem mondom meg, hogy melyik újságból és nem mondom meg, hogy ki írta, de semmiesetre sem vall ez a citátum arra, hogy ezt az ügyet, a mi vallásos ügyünket ez az újság és ez az úr helyesen fogta fel -és értette meg, (Olvassa): »A cseh uralom előtt csak elenyésző számban akadt köztük görögkeleti. A csehek azonban igyekeztek a magyarbarát görögkatolikus papság befolyása alól kivonni a ruszinokat és saját soraikban is széthúzást kelteni azáltal, hogy anyagi előnyök segítségével vagy erőszakkal átvitték egyrészüket a görögkeleti esyhazba. Hogy ez a »térítő« munka nem volt egészen jelentéktelen, azt bizonyítja, hogy a görögkeleti ruszinok ma. a cseh nralom bukásáig 9O.Ö0O-re emelkedtek, (Kassay Károly: Mit mond a statisztika?) hanem Ungvárott úgy látszik, kevés a görögkeletiek száma. A lépcsőn toprongyos ruszin gyermekek és öreg koldusok kéregetnek.« En láttam frakkos, klakkos, cilinderes koldusokat is. Monacóban, Monte-Carlóban az ilyen koldusok nem is ritkák; amikor elkártyázzák a pénzüket, elúszik a pénzük a ruletten, akkor bemennek a kaszinó irodájába és könyörögnek, mert koldus lett belőlük és meg-, kapják az útiköltséget. Nálunk nincsenek frakkos és klakkos koldusok, csak toprongyosak vannak. (Tovább olvassa): »A bozontos hosszú hajat és a szakállt a bölcseség jeleként viselik a görögkeleti pópák. A mise ószláv nyelven folyik, amelyet a ruszin nép nem ért.« Hét ez olyan > tájékozatlanság

1-, hogy ha ezt az írást odaadják az olvasónak, az összecsapja a kezét és azt mondja: minek vettük mi ezt a népet ide? A bozontos hajat illetőleg azonban én irigylem, hogy ők bozontos hajúak, (Derültség.) akinek uedig bozontos haja van, az sohasem fogja irigyelni azt, akinek nincs haja. Ez a bozontos haj egyéni dolog és egyéni jelleg, amelyről nem tehet az ember, mert hiába kenegeti, hiába fésülgeti, a villamosság szétszórja a haját és bozontos lesz. Sőt most az á divat például Észtországban, faagy az észt görögkeleti panok nyírott bajusszal, borotválkozva és szmokingban járnak. (Rassay Károly: Azok még újabb divatokat is meg fognak tanulni!) Annak ellenére, hogy görögkeletiek, semmi sem tántorítja el őket. (Gr. Apoonyi György: Sztálintól tanulták?) Sőt meg jelen-