Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

752 Àz- országgyűlés képviselőházának 6%. ülése Î9Û9 "december 7-én, csütörtökön. szükség. így felvetem azt, hogy a dohány jövedéknek kis árusítói, a traf iko sok az eladott dohány gyári ára után 9% részesdést kapnak. Igen t. képviselőtársaimat is — azt hiszem — eleget ostromolják trafikengedélyekért és így önök is tudják nagyon Jól, hogy a trafikengedélyek kinek a kezében vannak. Legnagyobbrészt hadirokkantaknak, 20—40—50—75%-os hadirokkantaknak vagy hadiözvegyeknek a kezén vannak, olyanoknak, akik a legdrágábbat, családjuk fenntartóját adták oda a világháború alatt a hazának. A kis trafikok legnagyobb része a hadirokkantak kezén van, akiknek ellátásáról Franciaországban és talán más országokban is, külön gondoskodás történik a kormány részérőh Nálunk ezt a külön gondoskodást megtakarítják azáltal, hogy a dohányjövedék cikkeinek kicsinyben való árusítására szóló engedélyeket a hadirokkantaknak adták. Mégis felvetem itt a kérdést, nem eselekednék-e helyesen a miniszter úr, ha a 9%-os részesedésen felül 0'5%-ot adna azzal a kötelezettséggel, hogy maguk a dohányárusok is 0'5%-ot adjanak a 9%-ból é»s a dohányárus szervezeti intézmények jóléti alapja útján kreálna ebből egy alapot, hogy az a szegény hadiözvegy vagy hadirokkant 20—30—40 esztendeig tartó dohányárusítás után, _ amelyben kis világát leéli, későbbi esztendeit bizonyos mértékben megkönynyíthesse. Nem. olyan világrengetően nagy öszszeg ez, — hiszen a dohányjövedéknek, hála Istennek, 222 millió pengő bevétele van — hogy a miniszter úr erre az általam említett célra azt a félszázalékot rendelkezésre ne bocsáthatnak mert hiszen ezzel megint többezer ember sorsát tudnók szociális szempontból előbbrevinni, (ügy van!) r Mélyen t. Ház! A hitelkérdésről is igen sbk szó esett. Szó esett arról, hogy egyes nagyvállalatok hitelmegvonást gyakorolnak a mi fajtánkkal szemben. ( Ügy van! jobb felől.) Ez tény, ez fennáll. Elsőrendű feladatnak tartom tehát éppen a szociális gondolkozású pénzügyminiszter úr részéről, hogy gondoskodjék a hitelkeretek kibővítéséről, mert az áruhitel megszűnése folytán akadályokba ütközik az egyes városoknak megfelelő áruval való ellátása. A hitelkeretek bizonyos tágítása feltétlenül megfontolandó. Mi ezt megtettük és éppen az én javaslatomra és Müller Antal igen t. képviselőtársam javaslatára ment határozatba, hogy a Budapesti Kisipari Hitelintézetnél kreáltunk egy olyan alapot, amelynél a kezesek kérdésében és a bonitás tekintetében egy kicsit utánaengedtünk. Azt mondottuk, hogy ha egy iparos a munkapadja mellett eltöltött 15— 20 esztendőt, családot nevelt fel, de vagybnt nem tudott szerezni, bonitás szempontjából, a becsületes munka szempontjából alkalmas az iparos arra, hogy — bizonyos kisebb hitelkereteken bejül — megsegítsük. Fabinyi akkori miniszter úr el is fogadta ezt a javaslatot, megvalósította ezt az alapot és bejelentem a t. Háznak, hogy ezeknél az iparosoknál és kiskereskedőknél nincsenek meg a kezesek ós a vissza fizetés tekintetében mégis a legmagasabb százalék jut érvényre. Amiktor az iparügyi miniszter úr bejelentette, hogy a 200 pengős maximális hitelösszeget 500 pengőre fogja felemelni, helyes úton járt és én azt hiszem, hogy olyanok, akik már kétszer, háromszor, négyszer visszafizették a kölcsönvett összeget, megérdemlik, hogy számukra megnyissuk az utat arra, hogy ez a fedezetnélküli hitel ezer pengőig is felmenjen. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez által megvalósítjuk és segítjük ezeknek az exisztenciáknak biztosabb megalapozását. Mert az emberi becsület még fennáll, különösen a kisipari és a kiskereskedői műhelyekben. (Ügy van! jobb felől.) ' . Az imént rámutattam arra, hogy egyes kereskedőknek egész lelkivilága, egész életmozgása azon a kis, szűk üzletajtón belül játszódik le, alíonnan a kék égre tekinthetnek ki. Tessék elhinni, hogy ezek a szűk életkeretek között mozgó emberek tele vannak üzletük, ipari műhelyük iránti szeretettel. (Ügy van! ügy van! — Helyeslés.) Ha az az asztalos új gyalut tud venni, azt olyan szeretettel simogatja meg, mint mondjuk a zsoké a lovát. A kiskereskedő, amikor árut kap, kirakja a kirakatába, kirakja a vevő elé és olyan szeretettel néz rá, mint amilyen szeretettel kell minden foglalkozást űzni. Ezért tehát ezeknek a kisexisztenciáknak érdekében helyesnek tartanám, ha a kisipari és kiskereskedelmi fedezetlen hitelek határösszegét a pénzügyminiszter úr és a városi közületek együttes megállapolásának alapján lassanként magasabbra emelnék. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A középexisztenciáknál, a középiparoknál már messzebbmenő segítséget kell nyújtani, új keretek közé kell helyezni a hitelforrások működését, ha teljesen a nemzeti cél szolgálatába akarjuk beállítani. Én azt hiszem, ezt az utat követni, ezt az utat elősegíteni, igen szép feladat. (Úgy van!) Mélyen t. Ház! Beszédem elején említettem azt, hogy minden egyes felszólaló képviselőtársam beszédéből kicsendül a foglalkozási ág kritikája és minden beszéden végigvonulnak az életben szerzett tapasztalatokból való meglátások. Említettem azt is, hogy én itt nem az emlékezet szivárványhídjára akarok állni, amikor visszapillantást vetek a múltra, hanem arra a hídra akarok állni, amely híd az elmúlt ortodox-liberális rendszer hátrahagyásával a nemzet gazdasági életének új kialakulása fele vezet. Én erről a hídról néztem a dolgot es ahogyan a földbirtokosok, a professzorok, az iparosok, lelkészek és más foglalkozási ágakat gyakorlók, nemkülönben a visszatért magyar területek képviselői is itt felszólaltak, mindenkinek a szavaiból, felszólalásából kicsendült a bon, a nemzet feltétlen szolgálatára való törekvés. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) És nekem, amikor itt álmagyar kereskedelem nevében egyszerű és igénytelen felszólalásomban némely dologra rámutattam, amely szempontokat magam előtt láttam^ az a hit adta számba a szavakat, hogy ha ilyen együttes munka, ilyen lelkes, határozott nemzeti és keresztény érzéstől áthatott felszólalások hangzottak el itt a vita során, ez igenis hidat jelent a múlt tépelodésein, a múlt tévelygésein át, hidat jelent a határozott jövő felé, melyen keresztül egyszer el fog következni az a gyönyörű őszi vagy tavaszi vasárnap, amikor minden templomban, ahol magyarok vannak, fel fog csendülni a felszabadulást hirdető; harangszó, hogy magyar embereknek magyar papok magyar ünneplő tömegek jelenlétében hirdessék ennek a nemzetnek igazi feltámadását A felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon es a középen,— A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Horváth Géza! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Homicskó Vladimir!