Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

Az országgyűlés képviselőházának 6U. lagosan magyar szívünk és az a bizonyos hideg, reális agy működik, amely mindezeknek megoldását sürgeti, akkor meg vagyok győződve arról, hogy tényleg alkotó munkát végzünk, olyan munkát végzünk, amely a nemzet társadalmának minden egyes dolgozóját az alkotó köré csoportosítja. Minthogy azonban nem látom, hogy a kormányzat ezt a munkát alaposan, szakszerűen, de radikálisan el tudná végezni, (Keck Antal: Ügy van!) minthogy nem látok mást. mint örökös ígérgetést, (Keck Antal: Ügy van!) és ideig-óráig toldozó-foldozó munkát, lelkiismeretbeli kötelességem tiltakozni ez ellen a kormányzati munka ellen, de ugyanakkor lelkiismeretben parancsnak teszek eleget, amikor az elmondottak alapján a kormányzatnak adandó felhatalmazásról szóló javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Hendrey József! Elnök: Hendrey József képviselő urat illeti a szó. Hendrey József: T. Ház! Előttem szólott RaDesányi igen t. képviselőtársam sokat foglalkozott a miniszterelnök úr tegnapelőtti expozéjával és az abban foglaltakat tette kritika tárgyává. Én nem érzem magam illetékesnek arra, hogy a miniszterelnök urat megvédjem, mert arra nincs is szüksége. (Keck Antal: ísTaíia!) Csak azt kívánom megjegyezni, hogy a legutóbbi napokban lezajlott választások alkalmával (Rapcsányi László: Arról jobb nem beszélni!) az ország népe és a választóközönség már fényes bírálatot gyakorolt a miniszterelnök űr eddigi működése felett. (Rapcsányi László: Sok volt a csendőr meg a detektív! A szurony hatalma!) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, mivel egy órahosszat méltóztatott beszélni és csendben végighallgatták minden oldalon, szíveskedjék most már türtőztetni magát és hagyjon mást is beszélni. (Derültség. — A szónokhoz): Tessék folytatni! Hendrey József: Ami Rapcsányi igen t. kén viselőtársamnak a letárgyalt földbirfokpolitikai javaslattal kapcsolatban elmondott kritikáját illeti, arra legyen szabad röviden csak annyit megjegyeznem, hogy ezeket a megállapításokat nem most kellett volna elmondania, hanem akkor, amikor a Ház ezeket a kérdéseket tárgyalta. (Űay van! Ügy van! jobbfelől.) mert akkor módjában lett volna ezeket a kérdéseket felvetni és olyan módosításokat javasolni, amelyek az ő felfogásának megfelelnek. (Keck Antal: Ugyan kérem! Hiszen a pártjuk módosításait sem tette magáévá a kormány! Mi lett volna a mi módosításainkkal? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hendrey József: Ami

< a tisztviselőkérdésben elfoglalt álláspontját illeti a képviselő úrnak, erre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy a miniszterelnök úr tegnapelőtti felszólalásában olyan határozottan és félre nem érthetően fejtette ki álláspontját, hogy ehhez semmi hozzátenni valóm nincs. (Rapcsányi László: ígéret, semmi más!) Az álláshalmozájsokat illetően pedig megnyugtathatom igen t. képviselőtársaimat, hogy ebben a tekintetben a kormánynak és nekünk étroenúgy célunk a közéleti tisztaság megvalósítása, mint igen. t. képviselőtársainknak. (Rapcsányi László: Tessék megcsinálni! ülése 1939 december 7-én, csütörtökön. 741 — Mokcsay Dezső: Ott van a hatalom! — Keck Antal közbeszól.) Elnök: Keck Antal képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Rapcsányi László: A cselekvőképesség a kormány kezében^ van!) Rapcsányi képviselő úrra vonatkozóan is fennáll ugyanez a kérésem. Hendrey József: T. Ház! A már letárgyalt költségvetés, valamint a mostani felhatalmazási vita során az egyes tárcákat érintő kérdéseket igen t. képviselőtársaim már annyi oldalról és olyan szakszerűen világították meg, hogy ismétlésekbe kellene bocsátkoznom, ha a kormány működéséről általánosságban kívánnék bírálatot gyakorolni. Ezért méltóztassanak megengedni, hogy e felszólalásom alkalmával főleg erdészeti vonatkozású kérdésekkel foglalkozzam, (Halljuk! Halljuk!) mivel az előttem felszólaltak ezeket a kérdéseket érintették a legkevésbbé és mert úgy érzem, hogy mint szakember, kötelességem a kormány erdőgazdasági politikai kérdéseivel behatóan foglalkozni, annyival is inkább, mert ezek a kérdések az ország lakosságának tekintélyes részét érdeklik. Már a kishaszonbérietek alakításairól szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával rámutattam arra, hogy a kárpátaljai területek visszacsatolásával az ország faellátása még mindig nincs biztosítva és hogy az onnan kikerülő tűzifát az ottani nehéz terepviszonyok miatt előálló magas termelési, szállítási és fuvarozási költségek, nem különben a magas vasúti tarifák annyira megdrágítják, hogy ezt a fát az ország szegényebb néprétegei ezután is csak nehezen fog'ák tudni megfizetni. Éppen ezért örömmel és megnyugvással láttam, hogy a kormány és a földmívelésügyi miniszter úr az azelőtti költségvetésekben alföldfásítási célokra felvett 1 millió pengőt ebben a költségvetésben is biztosította és ezzel lehetővé tette, hogy ez a fontos és az alföldi lakosság gazdasági helyzetét előmozdító akció zökkenés nélkül folytatható legyen. Azt hiszem, felesleges rámutatnom az . Alföld-fásítási kérdések fontosságára, mert ma már mindenki tisztában van azzal, hogy erdőtelepítés nemcsak az Alföld faellátását van hivatva biztosítani, hanem az erdőgazdasági üzem mind a gazdasági munkások, mind pedig a vidéki kisipar részére munkaalkalmakat teremt, továbbá a megtelepített erdők és fasorok kedvezően befolyásolják az Alföld klímáját, a csapadékeloszlást és az egészségi viszonyokat, végül megkötik a futóhomokot, megtörik az uralkodó szeleket s ezáltal ellensúlyozzák azok szárító hatását. A legfontosabb eredménye azonban az Alföld-fásításnak az lesz, hogy az alföldi gazdák ezután fával fognak tüzelni és a szalmát és a trágyát, amivel eddig tüzeltek, földjeik javítására fogják fordítani. Miután a világháború előtt ezen a téren nagyon kevés történt és eredményes munka csak a háború után indult meg, néhány lelkes és kitartó szakember kezdeményezésére, ezen a téren sok feladat vár még a magyar erdészetre. Azért arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a jövőben is helyezzen súlyt erre a kérdésre, mert meg vagyok győződve, hogy az Alföld egész népe minden fillérért hálás lesz, amelynek segítségével gyorsabban lehet e7t a problémát megoldani. Erdőgazdaságpolitikai szempontból nagy haladást jelent az a körülmény, hogy ; az eddigi költségvetésekkel szemben a kormány a mostani költségvetésbe erdővásár-