Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Àz országgyűlés képviselőházának 63. •. még csak nem is díjazták a kiállított állataikat. Ez a gazdák körében mindenesetre nagy elkedvetlenedést idéz elő. Mezőgazdasági állam vagyunk, adottságainkat ezen a téren kell minden rendelkezésre álló^ eszközzel kihasználnunk, csak a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségével tudjuk létünket biztosítani, ezzel áll vagy bukik nemzetünk. Ezért mezőgazdasági szakoktatásunk fejlesztésére is még nagyobb gondot kell fordítanunk. Megnyugvással látom, hogy e téren újabb lehetőségek nyíltak. Hogy erre milyen nagy szükség van, azt az is mutatja, hogy 1938 tavaszán a székesfehérvári téli gazdasági iskolával karöltve vándorgyűlést rendeztünk Adonyban, ahova az iskola valamennyi tanulóját kivittük. Hogy szélesebb keretek közt hintsük el a tudás magvát, ezeket a fiatalokat nyilvánosan szerepeltettük azon a nagygyűlésen, ahol a környék népe igen nagy számban megjelent és bizony ezek a fiatalok, a téli gazdasági iskola hallgatói bámulatba ejtették az idősebb gazdáinkat is azzal

1 a tudásukkal, amelyet pár hónap alatt az iskolában nyertek. Bátran kiállottak a tagosítási vitában, a többtermelés, a vetési forgók, a takarmány termesztés kérdésében és több ilyen tárgyú felszólalásukban olyan határozottsággal állották meg helyüket és olyan biztonsággal folytatták a vitát, hogy az idősebb gazdatársadalmat, valamint a fiatalokat is bámulatba ejtették tudásukkal. Az ilyen alkalmak határozottan nagymértékben elősegítik az érdeklődés felkeltését és nagyobb kedvet adnak a gazdáknak arra, hogy gyermekeiket így taníttassák. Az agrárképviseleteknek minden lehetőséget meg kell ragadniok ezeknek a céloknak szolgálatára, mert az ország nagy mezőgazdasági tömegei ezt elvárják tőlük és az ő boldogulásuknak ez is az egyetlen útja. T. Ház! Hálátlan volnék a kormánnyal szemben, ha ezek után az észrevételeim után nem szólnék az elismerés hangján arról, a komoly munkáról, amelynek bizonyságai maintint kész törvények ífekszenek előttünk. Ilyen például a zsidótörvény, (Zaj a szélsőbaloldalon.) a kislakások adómentessége, az önállósítási alap, a mezőgazdasági munkások aggkori biztosítása és lesz a most itt letárgyalt földreform. Nem a (Statisztikusok szemüvegén át nézem a dolgokat, amikor ezeket itt szóváteszem, de mezőgazdaságunknak a létért való küzdelmében segítségére kell mennünk. Mint gyakorlati gazda tudom, hogy az említett kis igazságokon múlik részben nemzetünk jobb jövője, mert a sok kicsiből tevődik össze az a nagy jó, amely mind az egyesnek, mind, a nemzetnek az általános jobb jövőt biztosítja. Talán az új magyar életet is kivívhatjuk ezekkel az intézkedésekkel, mert látnunk kell, hogy a nagy nemzetek élete is ilyen kicsiségeken nőtt naggyá. Nekünk, kis nemzetnek iß meg kell tehát ragadnunk minden lehetőseget arra, hogy ezt a csonka hazát minél erősebbé és boldogabbá tegyük, mert csak így vágyódik hozzánk vissza a Trianon által elszakított és még mindig más nemzetek igájában szenvedő többmillió magyar testvérünk. Látva a kormány jószándékú törekvéseit, a felhatalmazási javaslatot örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Vasváry Lajos! •• KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1939 december 5-én, kedden, 71Ô Elnök: Vasváry Lajos képviselő urat illeti a szó! Vasváry Lajos: Igen t. Képviselőház! A felhatalmazási vitával kapcsolatban igen sok szó esett a magyar munkáskérdésről. A túloldalról a kormánypárt felé igen sokszor azzal a megjegyzéssel élnek, hogy hiszen a kormánypártban helyet foglaló képviselők között nincs is kialakult vélemény a magyar munkáskérdést illetően. Legyen szabad nekem, mint magyar munkásnak hozzászólnom ehhez a kérdéshez, mert azt hiszem, munkás mivoltomnál fogva erre illetékesnek tarthatom magamat. (Éljenzés jobbfelöl.) Beszélhessek pedig éppen a kormánypárt soraiból és kifejthessem nézetemet a magyar munkáskérdésről és arról, hogy a mai időkben, amelyben mind világnézeti, mind pedig közgazdasági és nemzetpolitikai szempontból egyaránt óriási súlyt helyeznek a munkásság kérdésének a nemzet egész keretein belül való megoldására, a munkásság szervezkedésével kapcsolatban mik az észrevételeim. (Halljuk! Halljuk!) Sok szó esik arról, hogy a magyar munkásság jövő szervezkedésének keretei milyenek legyenek, hogy a magyar munkásságot a jelenlegi szakszervezeti és szervezeti formákkal szemben milyen szervezeti formák közé tömörítsük: vájjon a szabad szervezkedés-e az a forma, amely megfelel Magyarországon a magyar nemzeti elgondolásoknak és a magyar munkásságnak, avagy át kell térni egy úgynevezett irányított, vagyis kötött szervezkedési formára, amelynek keretein belül lesz, illetőleg lenne hivatva a magyar munkásság gazdasági érdekképviseletének ellátására. Természetes, hogy amikor a munkáskérdéssel így foglalkozunk, akkor figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a régebbi felfogással szemben az úgynevezett liberális kapitalista termelési és gazdasági rend keretében a munkásság már eddig is milyen önvédelmi alapokat, szervezeti formákat biztosított a maga számára, amelyeknek segítségével azt a hatalmas nyomást, amelyet a tőke gyakorolt rá, valamilyen formában töhbé-kevásbbé elhárítsa magától. Ilyen kialakult szervezeti formák épültek évtizedeken keresztül és természetes, hogy ha ma arról beszélünk, hogy ezek a szervezeti formák idejüket multák, mégis meg kell állapítanunk, hogy a jövőt illetően ezek a szervezeti formák még sem hagyhatók figyelmen kívül, mert hiszen ezeknek keretein belül helyezkedik el • Magyarországon ma is több tízezer munkás és a munkáskérdésnek, a munkáskérdés szervezeti formái kérdésének megoldása tekintetében a nagytömegű magyar munkásságot nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. Ezért én, mint magyar munkás, el óhajtom mondani ezzel a kérdéssel kapcsolatos véleményemet. En nem olyan munkás vagyok, aki a munkát csak messziről láttam, mert én harminc évig dolgoztam két kezem munkájával mint vasmunkás (Éljenzés és taps.) és a munkapadtól jöttem ide a képviselőházba. A harminc évből nyolcat a magyar hadseregben töltöttem el, közben végigharcoltam a világháborút. Azt hiszem, túlságosan elhamarkodottak a munkásszervezetekkel kapcsolatban bizonyos olyan meghatározások, amelyekben mondjuk, kamarai szervezkedésről és egyebekről beszélünk a nélkül, hogy az ilyen szervezkedési formát lényegesen meg is magyaráznánk, megmondanánk, mi akar lenni éá hogyan képzeljük el à magyar munkásságnak, 9Ï