Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
«omjpnipip wmmw \ \ > Az országgyűlés képviselőházának 63. sági élet terén a vezetés valóban a magyar és keresztény elem kezébe kerüljön, a magyar ifjúság érezze hivatását és kötelezettségét arra, hogy igenis, szívesen kell mennie az ipari, kereskedelmi és gazdasági pályákra. Hála Istennek, ebben a tekintetben megvan már a dó irányzat, ifjúságunk egyrésze felismerte ezt a lehetőséget és szívesen megy ezekre a pályákra is. Ugyancsak az iskoláztatás terén szeretnék rámutatni arra, hogy már a középiskolákban bizonyos szelekciót kellene már végrehajtani. A tanítás és oktatás idejében egyrészt ki kell választani az ifjúságot tudása, rátermettsége és tehetsége szerint, másrészt pedig az ifjúságot el kell igazítani az életpályák felé. Franciaországban a francia iskolapolitika arra törekszik, hogy az ifjúságnál a tehetségkutatást tényleg komolyan végezze, ezért már a középiskolákban figyelemmel kiérik a fejlődő diák különös tehetségeit és képességeit és az életpályákra már e szerint kapnak eligazítást a diákok. Nálunk pedig — legalább is eddig — az történt, hogy a tanuló-diákság rendszerint a konjunktúra hatása alatt ment egyik vagy a másik pálya felé, oda azután özönlöttek, amire túltermelés állt elő és minden elakadt. Nemzeti szempontból egészségesebb az, ha az ifjúságot középiskolai tanulmányai folyamán ellenőrizve, tehetségük, képességeik és adottságaik szerint szelektáljuk és el is igazítjuk abban az irányban, amelyben legjobban fognak majd megfelelni az életben. Ugyancsak egy anomáliára kívánok rámulatni az iskoláztatás terén a leányifjúságnál. (Halljuk! jobbfelöl.) A magyar leányifjúság nagy része az elmúlt két évtized alatt annak a szomorú és súlyos helyzetnek következtében, amelyben ez az ország és annak férfi-ifjúsága élt, nem számíthatott arra, hogy a nő igazi hivatásában találja meg majd életfeladatát, nogy férjhezmenve, családi otthonba jusson, s ennek következtében a leányifjúság nagy része önálló pálvák felé törekedett, hogy létét, jövőjét, megélhetését valahogyan biztosítsa. Különösképpen nagyon sokan mentek a tanítónői pályára. Egyenesen lehetetlenség ma már, hogy mindazok a leányok, akik tanítónői képesítéssel rendelkeznek, elhelyezkedéshez jussanak. Itt is egészségesebb eligazításra volna szükség. Leányiskoláinkat szépen át kell építeni ipari, kereskedelmi, gazdasági, háztartási iskolákká, hogv a leányok ebben az iránvban találjanak jövőt, de mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy a ma^var leányifjúságot is a honleánvi kötelességekre kell nevelni (Ügy van! jobbfelől.) és ezenfelül is mindenekelőtt az édesanyai hivatásra. (Ügy van! jobbfelől.) Ez magyar nemzeti érdek és ahhoz, hogy ezt elérhessük, olyan állapotokat kell teremteni, — tudom, hogy nehéz — hogy igenis, a család felé törekedjenek, az otthon felé és az édesanyai hivatás felé. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy végezetül még egy, talán helyi jelentőségű kérdésre mutathassak rá. Sopron városában va:i a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem három fakultása: a bányászati, a kohászati és az erdészeti főiskola. Ez a főiskola több mint másfél évszázados múltra tekint vissza, még Mária Terézia korában indult vivrágzásnak. Ösi városából, Selmeeből el kellett, nogy meneküljön. Sopron városa volt az, amely "befogadta és 20 év óta ebben a nyugati végvárban ez a főiskola mind tudományos szempontból, mind nemzeti vonatkozásban megállta a helyét. Még visszaemlékezem arra az időre, m>M* ^i^MVJwpmmmmmmmmtmms^mÊ ülése 1939 december 5-én, kedden. 713 amikor a világháború után Ausztria leszakította a nyugati végeket. Akkor indult veszendőbe Sopron városa is és abban, hogy ez a város megmaradt magyarnak, a soproni, a volt selmeci főiskolának, a főiskola tanárainak és ifjúságának tekintélyes része van. Ez a tanári kar és az ifjúság azóta is minden időben megállta a helyét. Hogy csak a múlt évre utaljak, amikor a nehéz felvidéki események peregtek, ennek az,ifjúságnak több mint a fele önként fegyvert fogott és felajánlotta szolgálatait a nemzetnek. Csak elismeréssel nyilatkozhatom a selmeci főiskoláról, mely hontalan lett, majd Sopronban a volt katonai főreáliskolában nyert elhelyezést. Ez az épület azonban szűk, a professzorok v a szaktárgyaikhoz szükséges szemináriumokat sem tudják rendesen elhelyezni és megtartani, mert nincs helyiséerük. Selmecről megmentette ez a főiskola 150.000 könyvből álló könyvtárát és ez a könyvtár húsz esztendő óta az épület pincéjében pusztul, nem tudják elhelyezni. Itt van egy tudománnyal foglalkozó főiskola, amely azóta egyetemi rangra emeltetett es nincs használható könyvtára. (Szakáts Pál: Ezen segíteni kell!) A bizottsági ülésen kéréssel fordultam a kultuszminiszter úrhoz ebben az irányban és ő azt mondotta, hogy ebben az évben már nem tudja beállítani a költségvetésbe, de megígérte, hogy a jövőévi költségvetésben igenis, fog erre a célra bizonyos Összeget rendelkezésre bocsátani. Legyen szabad tisztelettel kérnem a kultuszminiszter urat, hogy fordítsa tekintetét a nyugati végvár^ a hűség városa felé is. Ez a főiskola 1929 óta említésre méltó segítséget, állami támogatást alig kapott. Az a^ kérése volna ennek a főiskolának, hogy épületét annyira bővíthesse, hogy legalább a szükséges oktatást megtarthassa és könyvtárát elhelyezhesse. Széchenyi szavaival fejezem be beszédemet. Sopron vármegyének ez a nagy férfia, aki a közművelődést annyi erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette, azt mondotta, hogy »csak a gyenge szereti önmagát, az erős mindig az egész nemzetet hordja szívében«. Tegyük erőssé a magyar ifjúságot és én tudom, hogy ez a magyar ifjúság, mint az eljövendő idők hordozója, erős lesz ahhoz, hogy az egész nemzetet hordozza szívében. A kormány iránti bizalomból a felhatalmazást megszavazom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Szeder János jegyző: Szakáts Pál! Szakáts Pál: T. Képviselőház! Annak a generációnak egyik tagjaként szólalok itt fel, amely a világháborúba alig serdült fejjel ment bele, résztvett a világháborúban, a forradalom, az ellenforradalom, valamint a gazdasági válság nehéz éveit, a nemzeti felemelkedés harcait fiatal fejjel küzdötte végig s a nemzeti problémákat igazán nehéz viszonyok között ismerte meg. Szeretném ismertetni a mi felfogásunkat, mert ahány képviselő, annyi hang, annyi szín és annak ellenére, hogy mi nagyon sokan a kormány mögött állunk és a kormánvt támogatjuk, különböző módon látjuk az életet és különbözők azok a rugók és indító okok is, amelyek minket ebben a táborban tartanak és megmagyarázzák azt, hogy mi a kormányzatot innen támogathatjuk. Először arra a kérdésre szeretnék válaszolni, hogy miért támogatom a kormányt 1 ? Hogy konkrét dologra mutassak rá, azért ta96*
