Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. mét, gondolkozzék ezen a kérdésen és próbálja meg-, nem lehetne-e esetleg talán egy más adónemet találni, ha már teljesen nem akarják elengedni ezt a borfogyasztási adót, olyan formán, hogy átharítanók és más címen szednők be ezt a 16 millió pengőt. Igen t. Képviselőház! Az utóbbi időben sokat foglalkoztunk a mezőgazdasági munkáskérdéssel. A mezőgazdasági munkáskérdés szerintem olyan probléma, amelyet megoldani talán a mi időnkben sem lesz alkalmunk. Nem tudom elképzelni, hogy ha majd a földbirtokpolitikai törvény életbe fog lépni és meglesznek a földosztások, hol fognak majd elhelyezkedni azok a mezőgazdasági munkások, akik nem kapnak földet, nem tudom elképzelni, hogy hol fogjak megkeresni a kenyerüket akkor, ha a gyáripar sem tudja majd őket felvenni. Szükséges, hogy gondoskodjunk ezeknek a mezőgazdasági munkásoknak a jövőjéről is. Az előbb kellett volna talán megemlítenem, hogy addig is, amíg a kérdéseket nem^ tudjuk olyan formában megoldani, amint később el fogom mondani, szükséges volna, hogy a mezőgazdasági munkabéreket, törvényesen, intézményesen rendezzük. Lehetetlen, hogy a mezőgazdaságban sohase tudjuk a munkabéreket, hiszen a munkabér szintén rendkívüli módon befolyásolja a termelést. Az idei nyáron is voltak vidékek, ahol 8—9 pengő volt a napszám. A munkabér szintén befolyásolj általános termelést és ezért káros, ha a gazda nem tudja, mit kell fizetnie. Távol áll tőlem, hogy a munkások bérét szeretném ezzel a kijelentésemmel csökkenteni, sőt éppen magam is azt tartom szükségesnek, hogy a mezőgazdasági munkabérek kérdését intézményesen kell megoldani, hogy a munkások is biztosítva legyenek, de biztosítva legyen maga a termelő gazda is, hogy tudja, hogy körülbelül mit kell fizetni. Ha nem is tudhatja teljes pontossággal előre a béreket, de azt mégis tudnia kell. hogy körülbelül mennyi kiadása lesz a mezőgazdasági munkásokra, viszont a mezőgazdasági munkásnak is már eleve tudnia kell, amikor munkába áll, hogy meg tud-e élni abból a munkabérből, amelyet neki a gazda ad. Ezért tartom szükségesnek, hogy a mezőgazdasági munkabéreket intézményesen szabályozzuk, mégpedig sürgősen, mert lehetetlen az, hogy 1 pengő 20 filléres, 1 pengő 50 filléres nyári napszámért dolgozzanak családos emberek egy hosszú nyári napon át és mégse tudják családinknak a mindennapi kenyeret biztosítani. Viszont a munkabér rendezésénél szem előtt kell tartani a mezőgazdaság termelési szempontját és a gazdák érdekét is. hogy mindkét fél lás=a. a munkaadó és a munkás is, hogy tulajdonképpen milyen viszony van köztük a munkabér tekintetében. F>ért tartom szükségesnek, hos-v ezt a kérdést sürgősen és intézményesen oldjuk meg. Legyen szabad itt kitérnem egy kérdésre, amelyet nagyon szeretnék képviselőtársaim elé és mondhatnám az egész ország közvéleménye elé tárni. Sokan nem ismerik a kisgazda életét, a kisgazda életviszonyait azok közül, akik itt sokszor beszélnek mezőgazdasági munkáskérdésekről és különösen a mezőgazdasági öregségi biztosításról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával csak a mezőgazdasági munkások nehéz és szomorú helyzetéről beszéltek. Higy.iék el nekem, hogy az a kisgazda, aki 8—10—15 hold földön gazdálkodik, semmivel sincs jobb helyzetben, mint az a mezőgazdasági munkás, aki napfelkeltétől naplementéig ülése 1939 december 5-én, kedden. 707 napszámban dolgozik. Hiszen annak a kisgazdának, aki már reggel három órakor elmegy hazulról, ott hagyja gyermekeit, jószágait, ugy megy ki a munkába, este, amikor hazajön, naplemente után, még annyi dolga van, hogy kint a mezőn félnap alatt nem dolgozott többet, mint amennyi munkája van még odahaza a háza körül este 10, 11 óráig. Ha erről is'volna statisztika, állítom, hogy nem volna még egy olyan munka, amely ezzel a statisztikával fel tudná venni a versenyt; amint nincs még egy olyan munka, amelyben annyit verejtékezne valaki, mint az a kisgazda a saját kis gazdaságában és mindezt nem veszik figyelembe az adózásnál, a ruházkodásnál és más egyéb szociális téren, például a gyógykezeltetés terén sem. Semmit sem kap, csak egyet, azt, hogy fizesd az adót, viseld a terhet és ha eljön az ideje, védd meg a hazát. Szívesen áll is mindkét szempontból a haza rendelkezésére, de ezzel szemben azt kívánom, hogy adják meg neki is azt, ami súlyos, nehéz munkájáért megilleti. Igen t. Képviselőház! Sokan szeretik hangoztatni, hogy milyen szép élete van a falusi embernek. Ez, igaz. A dalos pacsirta fölötte énekel égbeszálló dalával, amikor a barázdába a magot szórja, örömmel nézi, ha kikel a mag, hogy milyen gyönyörűen fejlődik, sarjad az új élet abból a magból. De azt már kevesen tudják, hogy milyen aggódva lesi, amíg a zsákba kerül, hogy értéknek mondhassa, menynyi veszélynek van kitéve az a termés, menynyi munkával jár, míg az kezében biztos jövedelmet jelent. Engedjék meg, hogy elmondjak itt egy nagyon érdekes esetet. Amikor 1920ban az első nemzetgyűlés képviselője voltam, ott, ahol laktam, igen sokat találkoztam egy budapesti ügyvéddel és szűccsel, akik mindig együtt voltak, együtt kártyáztak. Sokszor a szememre vetették. — nem szemrehányás, inkább irigység volt — hogy milyen jó dolga van a magyar parasztnak. Hiába védekeztem, ők váltig állították, hogy az a legszebb és legjobb élet., Azt mondottam nekik: uraim, nyáron, amikor önöknek jólesik, szívesen állok rendelkezésükre. Jöjjenek hozzám két, esetleg 'három, hétre, lakást, még kosztot is adok önök nek, de kötelezem valamire. Kötelezem arra, hogy mindennan attól az időtől kezdve, amikor az én családom velem együtt munkába áll, míg a munkát este el nem végezzük, végignézzék ezt a munkát három hétig. Erre már nem vállalkoztak. Azoknak, akik a falu népét, életét meg akarják ismerni, most is azt mondom, Jöjjenek és nézzék meg az én családomnak és a többi kisgazdacsaládoknak az életét. Akik azt hiszik, hogy ezek a családok eldorádóban élnek, nézzék meg és figyeljék végig a munkájukat. Felajánlom most is ezt a háromheti lakást és kosztot, hogy nézzék végig ezeket a munkákat, de kötelezem az illetőket arra, hogy hajnali 3 órától este 10 óráig nézzék végig. Igen t. Képviselőház! Az értékesítést említettem meg egyik legfontosabb feladatnak a mezőgazdaság előmozdítása szempontjából. Az értékesítés megszervezése ma már sokkal könnyebb feladat, mint ennekelőtte volt, mert maga a Hangya-szövetkezetek országos központja ma már, mondhatnám, majdnem minden olyan mezőgazdasági termeivény értékesítéséhe belekapcsolódott, amely a falun a kisgazdaságot foglalkoztatja. Nem tudom, meg-