Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1939 december 5-én, kedden, 705 sok maradnak, jön a végrehajtó és elkótyavetyélik kis vagyonukat. Sok példát tudnánk felhozni arra, hogy az Alföld távoli vidé

sein, de máshol is a nagykereskedők egyszerűen elmennek, felköltöznek Budapestre, összes bevásárló telepeiket, mind megtartják a vidéken, csak itt fizetik az adót, mert itt sokkal kevesebbet kell fizetniök. Azok az. igen szorgalmas, kiváló, az átlagot jóval meghaladó, tehetséggel rendelkező vállalkozók, akik lent ipartelepeiket létesítettek, nem ott fejlesztik üzemüket, hanem elviszik valahova Pest környékére, mert itt sokkal kevesebb adót kell fizetniök. T. Ház! Ezeken laa állapotokon minden körülmények között segíteni kell, mert hiszen az Alföld értékes eleméről van szó, atmielyet semmi körülmények között sem szabad veszni hagyni, már pedig Ihia nem segítünk rajta, akkor elvész, mert ez a vidék érzi leginkább a trianoni megesonkítottság következményét, hiszen a hanyatlás esiaik ennek tudható he. Addig is azonban, amíg az, ipar decentralizálása révén eljutunk odáig, hogy ezeken a helyeken új, ipartelepek létesülnek, mély tisztelettel ajánljuk a kormány szíves figyelmébe azt, hogy a forgalmiadó megosztásánál eddig követett szokást lehetőleg mellőzze és e helyett az ösiszes ilyen címien^ (befolyó pénzeket egy pénztárba Jhelyezze el és onnan az az általános magyar érdek szemelőtt tartásával egységesen ossza szét az ország minden helye között. Ha valamennyire is bekövetkezik az, hogy az országnak ezen az említett részén és az ország ipari részén lévő vállalkozásoknak egyforma indulási lehetőségük lesz, akkor Békés, Csanád, Csongrád, Bihar és a többi megye lakossága be fogja bizonyítani, hogy a létesítendő iparvallalatokíkal alaposan és hathatósan közre tud működni iaz ország felépítéséiben. T. Ház! Az ipari decentralizációhoz hozzátartozik még az Alföldön a bekötőutak kiépítése is. Nagy területek vannak az Alföldön, ahol egyáltalában nincsen műút. Az alföldi muuthiány ós a felvidéki műüthiány között nagy különbség van. Ha az Alföldön sár van, akkor olyan feneketlen mély, hogy megáll mmden közlekedés, mert a kocsi kereke beleragad a sárba és nem tud kimozdulni. Mindaddig, amíg ezeken a dolgokon nem változtatnak, — ami, megengedem — igen súlyos költségeket jelent — addig nem lehet beszélni ipari decentralizációról, mert a mezőgazdasági áruk mind tömegcikkek, nagy súllyal vagy nagy térfogattal bíró dolgok, úgy, 'hogy ezeknek szállítása igen nagy munkát jelent. T. Ház! Befejezésül méltóztassék megengedni, hogy megemlékezzem a tanyai tanítóság helyzetéről az alföldi közlekedési viszonyokkal kapcsolatban. Több olyan tanyai tanító van, nemcsak a mi vidékünkön, hanem más vidéken is, akinek az iskolájától 10 kilométernyire is van az első műút, a vasút, a telefon, vagy a villany. Ez nagy baj, mert köztudomásúlag a tanítónak nemcsak a tanítás a kötelessége, hanem a gyermekeket meg is kell látogatnia a szülői otthonban, környezettanulmányokat kell végeznie és a vidék tanácsadójának, atyai barátjának kell lennie. Kérdem, vájjon miképpen tud megfelelni e kötelességeinek ilyen körülmények között az ilyen helyre kitett tanítónő, — pedig tudjuk, hogy nagyon sok tanítónő van ilyen helyen. Ezeket fel kell cserélni, lakott helyekre kell helyezni, az ilyen helyekre pedig fiatal, tetterős, agilis tanítókat kell helyezni; nehogy pedig ezek azt gondol- I ják, hogy büntetésből vannak ilyen helyen, a kormányzatnak egy kisebb összeggel dotált alapot kellene létesítenie, amiből ezeket a tanítókat külön jutalomban részesíthetné. Annál inkább fontos ez, mert, amint tudjuk, az ország lakosságának 53'2%-a földmíves és ennek a j oldmíves lakosságnak nagyrésze, sajnos, azzal a műveltséggel indul neki az életnek, amit az; elemi iskola nyújt. Egyáltalában nem közömbös tehát az, hogy az elemi iskolai tanítás szigorúan arra a tényre szorítkozik-e, hogy bemagoltatják a gyermekkel az iskolai anyagot, vagy pedig szívvel-lélekkel tanít-e a tanító és megfelelően teljesíti-e iskolánkívüli kötelességét is. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ez alkalommal még a közoktatásüggyel kapcsolatban megemlékezzem a hódmezővásárhelyi ipariskola ügyéről, mert ezt 1800 önálló kisiparos tette kötelességemmé. Itt ugyanis 435 iparostanonc és 69 kereskedőtanonc látogatja az ipariskolát, amely négy szűk teremből áll, s így még két részletben sem tudja befogadni a gyer- mekeket, még hozzá nincs egyetlen tanműhely sem a gyermekek tanítására. Ennek az intézetnek megfelelő épületbe való áthelyezése feltétlenül szükséges és indokolt, annál is inkább, mert ezek a gyermekek munkájuknál fogva különösen megérdemlik a kormányzat figyelmét. Az idén például rajzaikat és munkájukat jórészt bevitték Szegedre s ott kiállították. Maga a tankerületi főigazgató, hivatása magaslatán álló, magas műveltségű úr, elismerését fejezte ki, de ugyanígy nyilatkozott az akkori parancsnokló hadtesttábornok, a magyar tábornoki kar egyik kiváló tagja is, aki szintén megtekintette a munkákat, amelyeket a gyermekek teljesítettek. Ez a gyermeksereg, beleértve tanítóinak munkáját is, megérdemli azt a kis áldozatot, amivel jobb elhelyezése jár, mert ez a tanítás is rendkívül figyelmet érdemel, honvédelmi jelentősége is van, mert ezek a gyermekek tovább már iskolába nem járnak, hanem az itt kapott műveltséggel mennek ki az életbe. T. Ház! Bizalommal a kormány és kúlö

: nősképpen annak elnöke iránt, a költségvetési felhatalmazási javaslatot öremmel elfogadom. (Éljenzés és tarts a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Plósz István! Elnök: Plósz István képviselő urat illeti a szó. Plósz István: Mélyen t. Képviselőház^ Az utóbbi néhány hét óta, de különösen az utóbbi napokban rendkívül sok szó esett a falu életéről, a falu problémájáról. Ennek kétségtelenül oka, hogy az 1848-i úrbéri rendezés óta nem foglalkoztak vele annyit, mint amennyit kellett volna. Erre vezethető vissza, hogy most, az utóbbi időben belátták, hogy a falu és annak boldogulása nélkül ezt az országot fenntartani nem lehet, ennek az országnak boldogulnia nem lehet. A földbirtokpolitikai javaslat és a költségvetés tárgyalásánál — megállapítom — rendkívül magas színvonalú és szárnyalású beszédek hangzottak el és azt is mondhatnám, hogy az ellenzék állásfoglalása a mi pártunkéval majdnem egyforma szellemű felszólalásokban összpontosult. Ugyanazokat mondották az ellenzéki padokról, mint amiket a mi oldalunkról elmondottak. Ez helyes is, I nagyon jó, hogy ez így van, mindenki belátja, 95*