Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

7 02 Àz országgyűlés képviselőházának 6

S Le kell szögeznem, sajnálatomra, hogy ez nem így van. őszintén sajnálom, hogy ez az egység nem valósult meg es pedig elsősorban azért nem valósult meg, mert figyelmen kivül hagytak egy óriási tényezőt, a nemzeiti szocializmust. (Gr. Festetics Domonkos: Azt nem, csak a vezetőit.) Nem kétséges, hogy rendőri keresésként kezelik a nemzeti szocializmust. Nem érteni ennek az okát, illetőleg értem, hiszen a nijuiuenaron vaio narcrol van szó a nemzeti szocializmus eüen. Annyi bizonyos, hogy ez nem fogja előre vinni a megbékélés ügyét. Már hónapokkal azelőtt, amikor erroi szó volt, kijelentettem, hogy valami gesztust az erősebb félnek, a kormánynak kellene mutatnia a lelki egység helyreállítása érdekében. (Gr. Festetics Domonkos: Mennyit csinált! — Egy hang a jobboldalon: Éppen eleget mutatott. — Krancz liaymunü: Nagykanizsai) Továbbra is állnak az internálótáborok, továbbra is a tökéletes jogbizonytalanság uralkodik. (Ügy van! a szélsőbaloldaion. — Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Hogy te..et ilyet mondani!) Ez így van, mert bálkit elvisznek és becsuknak, és lassankent azt sem tudjuk, hogy hová lettek. Egyáltalán oda jutunk, hogy elcipelnek embereket, nem tudjuk, hová és merre, és csak nagynehezen sikerül megtudni, hogy valamelyik internálótáborba vagy toloncházba. (Mozgás a középen,) Ezen nagyon joi lehet mulatni önöknek, t. uraim, akik a kormánypárton vannak, {vitéz Lipcs^y Márton közbeszól,) Elnök: Kérem vitéz Liposey képviselő urat, méltóztassék a kozbeszólástól tartózkodni. Rátz Kálmán; Nekem egy magasállású úr azt mondotta, amikor panaszkodtam arról, hogy törvényen kívül vagyunk helyezve, hogy mi helyeztük magunkat törvényen kívül. (Gr. Festetics Domonkos: így is van!) Erre azt felelem, hogy erről nem tudok, mert ha történtek is egyesek részéről törvénytelenségek, azért a pártot, amely alkotmányos alapon áll, a maga egészében feleiőssé tenni nem lehet, másrészt pedig magát egy rendszernek törvénytelen eszközökkel védenie nem szabad. Arra való a törvény, hogy azzal védekezzenek s ha ezek a törvények nem kielégítők, önöknek megvan a módjuk, hogy olyan új törvényeket hozzanak, amilyenek önöknek tetszenek, és akkor meg fogjak védelmezhetni magukat olyan módon, ahogyan akarják, de amíg ezek a szentesített törvények fennállanak, azokat felrúgni nem lehet. Ezért ne minket vádoljanak azzal, hogy törvénytelenül járunk el, hanem méltóztassék megvizsgálni azokat a nanaszokat, amelyeket annyiszor felemlegettünk már. (Marótby Károly: Ebben van valami! — Krancz Raymand: A törvénytelenségek sorozata!) Bárhogyan vélekedjenek r önök, ez így van, és sajnos, úgy látszik, változást nem várhatunk, p^dV ez óriási hatással volna az ország életéje és elősegítené a nemzeti egységet, amelyet pedig, kijelentem, mindnyájan óhajtanánk. Nem fejtették ki, mik is azok az alapvető különbségek, amelyek bennünket voltaképpen elválasztanak, hiszen azok a beszédek, amelyeket itt hallottunk, egyáltalán „nem, voltak egységesek a kormánypárt részéről sem. Imréd y Béla, a vezérszónok, tulajdonképpen rengeteget átvett a mi e

1 veinkből és azokat hangoztatta. (Gr. Festetics Domonkos: Talán ütése 1939 december 5-én, kedden, fordítva!) Hogy konkrétumot mondjak, a győri programmról van szó, amelyről Imrédy volt miniszterelnök úr is említést tett. A győri Programm előtt kétségtelenül követelték már az ellenzéki nemzeti szocialista oldalról is ilyen programmnak a megvalósítását. Ezt nem lehet kétségbevonni. Nagyon örültünk azonban, hogy Darányi Kálmán eztaprogrammot tető alá hozta, de bizonyos, hogy ennek megfelelő folytatásának is kellett volna lennie. Ez a folytatás azonban elmaradt és pedig azért, mint itt tegnap kifejtette Vágó Pál képviselőtársam, mert hiszen a mai gazdasági rendszer, amely nálunk uralmon van, nem is alkalmas arra, hogy a problémákat intézményesen megoldja és olyan rendszert teremtsen, amely megfeleljen a mai kor követelményeinek. Kijelentem: előbb-utóbb bajok lesznek, mert hiszen a mi népünk kevésbbé türőképes. (Somogyi Ferenc: Mit fenyegetőzik?) Elnök: Somogyi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rátz Káimán: Csak beszéljünk erről. Amikor Németország, vagy más országok a leghero'kusabb erőfeszítéseket teszik és lemondanak a polgári kényelem minimumáról is, ugyanakkor nálunk az emberek felszisszennek arra a gondolatra, hogy talán jegyrendszert fognak bevezetni, vagy megrémülnek arra a gondolatra, hogy talán angol posztót nem lehet többé behozni. (Rassay Károly; Ez nem áll!) Suttogó propaganda 1 olyik az országban arranézve, hogy mi minden fog következni és amikor a miniszterelnök úr kijelenti, hogy bizonyos megszorításokra lesz szükség, ez rögtön végigfut az országban és ha nem is mondhatjuk, hogy rémületet kelt, de ijedelmet okoz. (Rassay Károly: Nyugodtan tudomásul veszi a ,nép!) Nem vették nyugodtan tudomásul, t. képviselőtársam és pedig azért nem, mert a tömegeknek ebben az országban nincs meg a lelki ellenállóképességük, már pedig eleget beszéltünk itt arról, hogy a harchoz, a küzdelemhez nem elég a fegyverzet, nem elég az anyagi ellátás. Ahhoz még szellemi tényezők is szükségesek, hogy harcképesek legyünk, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy 21 évvel ezelőtt nem annyira az anyagi hiányok miatt vesztettük el a háborút, mint inkább a lelki hareképesség hiánya miatt^ Ezt kellene helyreállítani, ezt a lelki harcképességet, minden eszközzel. Természetes, hogy az anyagi ellátás ezzel kapcsolatban van. Ha éhezik vagy nyomorog a nép, magától értetődik, hogy lelkileg sem lehet egészséges és harcképes. Arra kell tehát törekednünk, s olyan gazdasági rendszert kell itt minél hamarább, minél gyorsabban létesítenünk, amellyel a tömegnyomort annyira, amennyire csak lehetséges, megszüntetjük. Ezt a magam részéről a kormánvzat ténykedéseiben nem látom. Tegnap ezt kifeitette itt Vágó képviselőtársam. (Rassay Károly: Elolvastam könyvből!) Azt hiszem, ezt el lehet fogadni, va^T el lehet utasítani, de komolyságáról és mélységéről vitatkozni nem lehet. Lehet más véleményen t. kéüviselőtársam. Ezek új utak, amelyeket mi választunk. Annyi bizonyos, hogy a mostani helyzet sehogyan sem hozza álmegoldást. Majd megméltóztatnak látni, talán^ itt ülünk még, amikor komolyabb viszonyok jönnek és súlyosabb idők lesznek, s vissza fosnak emlékezni képviselőtársaim arra, hogv sokkal mélyrehatóbb intézkedéseket kellett volna tenni