Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
700 Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1939 december 5-én, kedden. kintve azonban nem lehetséges és ha létrejönne, alkotmányellenes volna. A.''magyar- élet harmadik na.fv értéke, amelyhez nekünk ragaszkodnunk kell: a magyar történelmi hivatás és a magyar történelmi gondolat, A magyar történelmi hivatást és. ennek kövptkeztében a mi utunkat, helyiin.ket/szerepünket pontosan megjelölte a mi első h/ö/ícs királyunk, Sz<mt István, amikor sem a kelét-római csá szártól, sem a nvugat-római császártól nem kérte a koronát, hanem eerv semleges hatalomtól, a páoától, amivel világosan é>. prthp+ően ki akarta fpiezni azt, hop-y nM nem tartozunk sem a nyugati, sem a keleti erőrendszerhez: mi ide tartoznak a Duna völgyéhez. Ide van rögzítve a mi életünk, sorsunk, szerepünk, feladataink- tört^plmi mísszinnV p« "hivatásunk. Nemcsak politikai, de geográfiai törv^rive is pnnpk a terülptn P k„ hnpçv a centrálisán elhelvezkerlett magyarság a^osson itt nagy-^ hatalmat, fogja ös^ze az etnikai határokon túl eoTT naerv szenti «tváni birodalomban ennek a területnek etnikailag változatos népeit, hogy legyen itt egy elválasztó bástya, elválasztó gát, amelv biztn=ntia ennek a területnek önállóságát, függetlenségét, békéjét, nyugalmát és ennek: kövpík^tében ESurókának is békéiét és nvf^lmit. E 1 * a ST;pT>tiotvánÍ JUTvrlolat é«s mprt ez ellen akartak történelmet csinálni, azért van itt ez a nagy Vn^ifAwíA. a^ért v an itt p". a na^-v fplfnrdidá« (Reibel Mihálv: Ügv van!) s azért égnek és lobognak megint a háború lán"Hai. Ennek a gondolatnak megvalósítása nélkül, amely itt az egyetlen rendező, egyensúlyozó és egységesítő erő a Duna vöTgyében, nincs rend, nincs béke, nincs nyugalom, nemcsak itt, hanem egész Európában sincs. (Ügy van! Üny van! — Tarts a baloldalon.) Európának reánk mé°r szüksésre van, mi még nem mondottuk ki a történelemben az utol'ó szót s azt a feladatot és azt a munkát, amelyet mi ezer éven keresztül itt végeztünk, semmiféle más nemzet a mi helyünkben, a mi helyzetünkben el nem tudia végezni. (Reibel Mihálv: TJffv van! Láttuk!) De ezt a kérdést európai kérdéssé kell kiszélesíteni. Nemcsak mirólunk, itt Európáról is szó van és mi ezt a történelmi feladatot csak a szentistváni f teljes birodalom csorbítatlan erőkészletével és a Szent Koronánkkal kifejezett magyar nemzeti élet teljességével tudjuk megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) A külpolitika tekintetében az az álláspontom, hogy a külpolitika irányítását helyesnek és a nemzet érdekében valónak találom. Ennek a külpolitikának feladata először a nemzet függetlenségének megőrzése és biztosítása, a nemzet jogos igényeinek kielégítésére való törekvés, azután a nemzet történelmi hivatásának teljesítését egy ilyen külpolitikai akció révén lehetővé tenni és végül a békét megóvni, de megóvni egészen a magyar igazság és a magyar becsület határáig. Mert ha mindenáron meg akarjuk óvni a békét, még a magyar igazság és a magyar becsület feláldozása révén is, akkor nem volnánk méltók a mi ezeréves magyar történelmünkhöz. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Inkább becsülettel meghalni, mint becstelenül élni. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Amelyik nemzet kidobja hajójából az összes értékeit és kincseit, csak azért, hogy az ő rongyos életét megmentse, az megérdemli, hoe-y elsüllyedjen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Csorba Antal: Például Csehország!) Marton igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a külpolitikában nem lehet irányító tényező az érzés, hideg fejiel kell a külpolitikát vezetni. Ezt én helyesnek találom, ez tényleg így van. A külpolitikában nincsenek örök barátságok és nincsenek örök ellenségek, ezt láttuk. Ellenben vannak örök érdekek. Ha azonban azt az örök érdeket, amelyre a f : gyeímünket már az Árpádok, az Anjouk és a Hunyadiak ráirányították, lia ezt az örök érdeket az érzés és a barátság melege is át; hevíti, akkor ez igen szerencsés külpolitikái koncepció. Ugyancsak Marton igen t. képviselőtársam, azt mondotta, hogy nincs a külpolitikában világnézet. Konstatálom, hogy ez az események hatása alatt hirtelen véghezvitt revízió. De elfogadom tisztelettel, megjegyzem azonban azt, hogy a Vatikán soha nem fog szövetséget kötni a Szovjettal. (Taps balfelől.) Tehát a bolsevi^nintmak egyetlen e<ry határozott és világos ellenlábasa van és ez a keresztény gondolat. (Ugy van! Ügv van! a jobb- és a baloldalon. — Reibel Mihály: Szégyen, hogy haaryják veszni a keresztény népeket! — Sigray István: A legnagyobb szégyen!) Elérkeztem beszédem végéhez. A minap olvastam Paul Claudelnak, a kitűnő francia költőnek és diplomatának egy kijelentését. Azt mondja: gyakran hallom a magyar nemzettel kapcsolatban ezt a kifejezést, hogy kis nemzet. Engem ilyenkor mindig méltatlankodás fog el, mert nem lehet kis nemzet az a nép, amely ezer éven keresetül a kereszténységnek és a kultúrának bástyája volt. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Somogyi Ferenc: Nagv nemzet!) Egv nemzetet naggyá nem lakosainak száma, (Ügy van!) nem a négyzetkilométerek száma tesz, hanem fiairak életereje és nemzeti öntudata. (Somogyi Ferenc: Lelkisége!) A nemzetek hierarchiájában a sorrendet nem a nagyság állapítja meg tényleg, hanem a nemzet lelke, a nemzet szelleme, a nemzet feladata, a nemzet történelmi hivatástudata és a történelmi hivatás teljesítésébe belefektetett áldozatkészsége és lendülete. (Reibel Mihály: Ügy vanO Lehet egy kis nemzet nagy nép. A magyarság ezer év óta a szabadság gondolatának és eszméjének volt őrzőié éá hűséges szolgája. Ezer év óta téliesítetté a maga történelmi hivatását a mártíromsá<ng menő áldozatkészséggel, (vitéz Hertelendv Miklós: A Dunamedencében!) Ezer év óta Járja az igazság útját és semmi szenvedés erről az iítról letéríteni nem engedte. (Reibel Mihály: Meg is foffia találni!) Éppen ezért ez a nemzet elpusztíthatatlan és megölhetetlen. (Üqy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Most összevetem a magam politikai elgondolását, amely, azt hiszem, pártomnak is politikai koncepciója, (Ügy van! a baloldalon.) a kormányzati politikával és nierai lapítom, — amennvire a kormányzat ténykedéseiből és megnyilatkozásaiból látom — hogy a kormányzat is ennek a két gondolatnak, mégpedig az általam körvonalazott keresztény és nemzeti gondolatnak jegyében akarja vezetni az országot azon az úton, amelyen megtalálhatja életerejének a felfokozását, nemzeti öntudatának a megerősödését és kimélyítését és ennek következtében jövőjének, jövő életének és történelmének is a megalapozását, Ezért én a felhatalmazást megadom. (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.)
