Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
Àz országgyűlés képviselőházának 63. fiakról ma megfeledkezünk. (Ügy van! Ügy van! a szelsooaioldalon.) Nem feledkezünk meg esetleg a nagyobb összegedet jegyző hadiKöicsonjegyzökroi, üe a kicsiny haaiKóiesonjegyzókrol, akik utolsó pár száz koronájukat vittek oda, gondoskodás nem történik. {Il g y van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rapcsányí László: Nincs fedezet!) Tessék ezeket igenis fokozatosan visszaüzetni és ezzel gesztust mutatni, hogy a jövőben, ha erre ismét szükség lesz, éppen úgy kötelességüknek tartsák, — mint ahogy annak keli tartaniok — hogy vérükkel, életükkel és utolsó filléreikkel is szolgálják a haza jólétét. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Nagyon sok mindenre akarnék kitérni, mert hiszen igen értékes szónoklatok hangzottak el a vita során. Hogy másokat ne említsek, Imrédy Béla és Meskó Zoltán igen t. képviselőtársaim olyan dinamikus, annyira érthető, anynyira keresztényi és szeretettel telített szavakkal méltatták iátokat a törekvéseket, amelyeknek be kellene és be keiL kövekezniök, hogy az én szerény szavaim nem léphetnek ezek nyomdokába. Szeretném azonban, ha ezek nem maradnának hatás nélkül elhangzott szavak, hanem a magyar kormány megszívlelné mindazokat a jó és szívhez szóló szavakat, amelyek elhangzottak és még el fognak hangzani. Tudom, hogy amikor a nemzet egy újabb ezer év sokatígérő, de göröngyös útjára lép, akkor már a múlt dicsőségére való tekintettel is, — amely múlt annyi vihart élt át és oly tündökletes történelmi lapokat írt tele — de fajtánk megmentése szempontjából is tartozunk a nemzet jólétéről gondoskodni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! (l^ok A^tal: Mi PZ? Kaszinó 1 ? — Egy hang a szélsőhaloldalon: Fel' sőház az alsóházban? — Zaj jobbfelől. — Keck Antal: Most lesz elsikkasztva a földreform!) Csendet kérek a baloldalon! Halmai János: Közeledni érezzük azt az ünnepet, amelyet a Megváltó születésének emlékére állított a kegyelet. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Szinte halljuk már a harangzúgás közben az angyali igéket: Gloria in exeelsis Heo. Lelkünk, testünk idomul az ünnepnapokhoz. De ne méltóztassanak elfeledni, hogy az angyali üdvözlet tovább is szól, békességet hirdet a jóakaratú embereknek. Amikor a jóakaratú embereknek jár ez a békesség, kérem az igen t. kormányt, méltóztassék legfelsőbb helyen kieszközölni, hogy békesség hirdettessék mindazoknak is — nagyon sok ezer lelket nyugtatnánk meg és juttatnánk egy boldog karácsonyhoz ezzel — akiknek egyetlen bűnük az, hogy talán szangvinikusabban, erőteljesebben voltak magyarok és hirdették, hogy magyarok, mint ahogy szabad lett volna. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) _ T. Ház! Sok szó esett itt a parlament etikájáról, az úri modorról és az úri nevelésről. Elismerem, hogy történtek itt is, ott is felszólalások, amelyek talán sértették a parlament etikáját. Talán nem voltak helyénvalók, de méltóztassanak megérteni azt a lelkiállapotot, amely néha ezeket az emóciókat, ezeket a kitöréseket szülte. Ugyanakkor azonban leszögezem, hogy a kormány egyes tagjai részéről is hangzottak el olyan kijelentések, — különösen jóformán pártot érintő kijelentések (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. ) — amelyek szintén nem voltak a megbékélés eszközei. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1939 december 5-én f kedden, 695 (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: A debreceni beszed! A guruló idegen penzekl) T. J±az! A külpolitikát nem akarom érinteni, mert olyan kiváló kezekben latom a magyar külpolitikai vonalvezetést, (w.eck Antal: Helyes 1) hogy ehhez hozzáfűznivalóm nincs. Tudom, hogy a nemzet minden idökiaen megtalálta a vezetőhelyre a legalkalmasabb embert, a nemzet sohasem követett el a külpolitika terén gixert, hogy így fejezzem ki magamat. He éppen erre való tekintettel kötelességem ma — és pártállásra való tekintet nélkül, kötelessége ez minden hazafinak — elsősorban magyarnak lenni mind külsőben, mind lélekben, (ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a szélsooaloldalon.) Ne keressünk egymással szemben kákán csomót, ne keressünk vezéreket, mert nekünk van vezérünk, aki álmaink első részét már megvalósította. (Helyeslés.) Amikor arra kérem a Ház minden tagját, hogy a szociális érzést tenniakarás kövesse, tettek következzenek, ki kell jelentenem azt is, hogy nem tudok bizalommal viseltetni ennek a rendszernek kormánya iránt. (Helyesles a szélsőbaloldalon.) Mivel nem viseltetem bizalommal a kormány iránt és nem bízom abban, hogy ezeket a problémákat sürgősen, záros határidőn belül megoldja, a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyes.és és taps a szélsőbaloldalon. —• A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Kovách Gyula jegyző: vitéz Makray Lajosi vitéz Makray Lajos: Igen t. Képviselonáz! (Halljuk! Haljuk!) Előttem felszólalt Halmai igen t. képviselőtársam komoly, mérsékelt és tárgyilagos beezéde is azt igazolja, hogy a szociális bajok felismerésében és megértésében, e bajok gyógyításának sürgetésében valóban egyek vagyunk. E mellett azonban igen fontos az a kérdés, hogy ezeknek a felismeréseknek, kívánságoknak és követeléseknek milyen rendszerben van a helyük. Éppen ezért beszédem folyamán azt a szisztémát szeretném ismertetni, amelybe én illesztem bele a magam politikáját. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés részletes és meg kell vallanom, nívós, általában komoly és tárgyilagos vitája után a költségvetéssel a maga szelesebb terjedelmében már nem kívánok foglalkozni. Nem fojthatom el azonban azt a tiszta, mély és régenvárt Örömöt, hogy végre a területileg megnagyobbodott Magyarország nagyobb költségvetését tárgyaljuk. Éltet az a biztcs és szilárd remény, hogy a Ház szentistváni NagyMagyarország méreteire szabott nagy költségvetést is tárgyalni fogja, (FeJdáltások: Adja Isten!) mert a magyar igazság elindult az útján és azt félúton nem lehet m&gáliítani. (Ügy van! Ügy Van! — Éljenzés és taps ) Annyit azonban általában meg kell említenem, hogy a pénzügyminiszter úr és a miniszterelnök ár ennek a költségvetésnek a megállapításánál igen súlyos feladattal állt szemben. Szinte öszszeegyeztethetotlen kívánságokat kellett összeegyeztetni és azután a pénzügypolitika egészséges elveivel összhangban kellett az ország területi megnagyobbodásából, a hadsereg fejlesztéséből és a szociális reformmunka folytatásából származó kiadásokra fedezetet találni. Örömmel állapi torn meg, hogy ezeket a nagy nehézségeket bravúrosan oldotta meg a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr, úgy, hogy ez a költségvetés honvédelmi költségvetés is, meg szociális költségvetés is, 94
