Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-62
Az orspjággyűlés képviselőházának 62, illése 1939 december h-én, hétfőn. 615 Legjobban a jó példával lehet elöljárni, a jó példának van a legnagyobb hatása. Igenis, őszintén kimondom, hogy elsősorban a vezetőknek kell megmagyarosítaniok a nevüket. Baja városában 1930-ban mindössze tizen magyarosították meg a nevüket. 1931-ben Baja hazafias polgármestere, a magyar közigazgatás büszkesége, megváltoztata, megmagyarosította a nevét és az ő példáját zokszó nélkül, nagy Örömmel közel 300 tisztviselő követte, úgyhogy a névmagyarosítások terén 1931-ben Budapest után Baja város vezetett. (Meskó Zoltán: Ügy van! Büszke vagyok szülővárosomra!) Én erről a helyről Borbíró Ferenc nyugalmazott polgármester urnák nemes, hazafias cselekedetéért őszinte magyar elismerésemet nyilvánítom. T. Ház! Felhozzák a névmagyarosítás ellen, hogy a megszállott területeken nagyon sok idegennevű jó magyar ember kitart a magyarság mellett. Elismerem, hogy így van, a megszállott területen élő magyarság helyzetét ismerem és őszinte elismeréssel viseltetem ezek iránt az idegennevű, hozzánk ragaszkodó magyar testvéreink iránt; arra is rá kell azonban mutatnunk, hogy éppen az idegen név alapján mennyi magyar embert emelnek ki a megszállott területen a magyar közösségből. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az idegennevű magyar gyermekeket már nem engedik magyar iskolába és már nagyon sok apával találkoztam, aki érzésben és gondolkozásban teljesen magyar, a magyar állameszme és a magyar birodalmi gondolat alapján áll és ugyanakkor panaszkodott nekem, hogy a fia már egészen más^ lelkületű, mert az idegen iskola útján elszakították tőle. A hű idegen nevű magyarok, nagyon jól tudom, most is, idegen, megszállás alatt is hajlandók lennének megmagyarosítani a nevüket, de az idegen megszállók ezt, sajnos, nem engedik meg. Sokan hivatkoznak azokra az idegennevű nagy magyarokra, akik a múltban elévülhetetlen szolgálatot tettek a magyarságnak. Ez nem lehet vita tárgya, de a Damjanichok, az Aulichok, a Sehittenhelm Edék utódai, amikor Őket éppen idegen hangzású nevük alapján ki akarják szakítani a magyarságból, ma szerintem nem akkor cselekszenek helyesen, ha idegen hangzású nevükhöz ragaszkodnak, hanem igenis akkor, ha nevüket megmagyarosítják. Ha őseink nehéz helyzetben a vérüket áldozták a hazáért, akkor áldozzák fel most a hazáért a nevüket, áldozzák fel a hazáért, de azért is, mert magukat és saját gyermekeidet is csak így tudják véglegesen, örökre, elválasztó atatíanul összekapcsolni a magyarsággal. (Keck Antal: Előbb a zsidókat mozdítsák ki a magyar névből!) Említettem, ez helyes lehet, de ennek nem szabad ürügyül szolgálnia arra, hogy ezek a névmagyarosítások meg ne történi ének. (Meskó Zoltán: A zsidóktól függ, hogy kinek lesz magyar nevet — Elnök csenget.' — Meskó Zoltán: Minden zsidótól vissza kell venni a magyar nevet, de azért megmagyarosítaniok lehet másoknak is! Nem kell azt megvárni!} Elnök: Csendet kérek! Mester Miklós: T. Ház! Az idegennevű jó magyarok, akik sokan vannak és sokan különbek, mint én, ha a multat idézik, elsősorban gondoljanak Petőfi Sándorra, Munkácsy Mihályra, Hunfalvy Pálra, Toldy Ferencre és Gárdonyi Gézára. Most arra van szükség, hogy elsősorban ezek példáját kövessék. Természetesen a névmagyarosítás..'ál nemcsak a családnevek, hanem a helynevek, a cégnevek és a keresztnevek magyarosításáról is gondoskodni kell. (Meskó Zoltán: Vgy van!) Papiroson nagyon sok az idegen hangzású helynevünk, amelyeket <a nép az élő beszédben már egyáltalán nem is használ. Ebben a tekintetben is példát vehetünk kultúrnemzetektől, rokonainktól, az észtektől, a finnektől, akik n háború után ezt a kérdést radikálisan és minden reakció nélkül tudták megoldani. Olyan öntudatos népnél, mint az olasz, a cégneveknél sem engedik meg az idegen nevek használatát. Olaszországban a szállodáknak, kávéházaknak, mulatóknak, moziknak legújabban csak olasz nevük lehet. (Helyeslés a középen.) Kérdem én: hogy fest ebben a tekintetben Budapest? Egy nemzeti öntudattal bíró magyarra, vagy egy világosfejű idegenre is azt a benyomást teszi éppen a sok idegennevű felírás, cégfelírás, névfelírás alapján, hogy Budapest nem is Magyarország fővárosa. Gyönyörű szép főváros, de — mondhatom — ha egy derék vidéki magyar ebbe a városba jön, bármennyire szépnek találja is azt, nem érzi jól magát saját fővárosában. Öntudatos népek vigyáznak arra is, hogy gyermekeiknek, leányaiknak és fiaiknak nemzeti szempontból kifogástalan keresztneveket adjanak. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A háború előtt a románok mind római keresztneveket vettek fel és most a megszállott területi magyarság is divatba hozta az ősi magyar keresztneveket. A gyermekeket, az utódokat ezzel is jobban hozzá akarják kapcsolni a magyarsághoz. Mi a háború előtt is megengedtük és most is megengedjük a kimondott nemzetiségeknek a nemzetiségi keresztnevek használatát és ezt a jogot követeljük a megszállott területi magyarság részére is. Az utóbbi időben több panaszt hallottam, hogy ezeken a területeken nem engedik meg az ősi magyar keresztnevek felvételét és ez ellen én itt, ebben a Házban emelem fel tiltakozó szavamat. Ezt erkölcsi kötelességemnek tartom. (Helyeslés a középen.) T. Ház! A nemzeti keresztnevek felvétele ne okozzon aggodalmat, mert ez igazi keresztény embert keresztény hitében nem ingat meg". Ezt az egyházak felé említem meg mély tisztelettel. (Helyeslés jobbfelöl.) De szükségesnek tartom megemlíteni a velünk együtt élő népek felé azt, hogy a keresztnevek, helynevek és cégnevek használatánál is éppen úgy, mint a családneveknél tiszteletben kívánom tartani a nemzetiségi jogokat, A részletekre nem terjeszkedem ki, mert ezek már szakkérdések. A legfontosabb teendő lenne egy szakemberekből álló országos névügyi tanács felállítása. Ebben — szerintem — helyet foglalnának korszerűen gondolkodó nyelvészek, történészek, statisztikusok, szociológusok és politikusok is. Ennek az országos névügyi tanácsnak lenne feladata, hogy a névmagyarosítás terén átfogó, szerves névpolitikát folytasson a kormány segítségével. Ez irányítaná a helyes propagandát, amelyet ma — sajnos — nélkülözünk és szakkérdésekben megadná a szükséges felvilágosítást. Központi hivatal kezében legyen a döntés joga a névmagyarosításnál ugyanúgy,, mint ahogy ma van. Szükséges volna azonban, hogy ide a községekből és városokból közvetlenül terjesszék fel a kérdéseket minden közbeeső hatosáé- kikapesolásávál. A jelenlegi belüsryminisztériumi névmagyarosító osztály mindössze egy 87*
