Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

638 Az országgyűlés képviselőházának 62. nép fiaiért fegyelmezetten, de keményen harcol un k. Higyjék el, igen rosszul esik, hogy amikor ezen az oldalon felsorakoztatjuk kételyeinket és amikor talán nemzetünk iránti szeretetből keményebben megmondjuk a magunk véleményét a kormányzatnak, akkor az igen t. túloldal nem veszi tudomásul aggodalmainkat. Itt vannak az interpellációk. Kérdezem a miniszterelnök urat, mivel érdemeltük ki mi, Egyesült Magyar Nemzetiszocialista Párt, Nyilaskeresztes Front, Nemzeti Front, hogy nem válaszolnak nekünk azonnal? Mógegyszer fel kell említenem a soroksári iskolaügyet, mert azóta a törökbálintiak is eljöttek hozzánk jegyzőkönyvekkel, hogy nem engedik a magyar szülők gyermekeit magyar iskolába, németbe kell járniok. Szeretnénk már valami határozott utasítást látni azokban a falvakban, községekben, ahol az illető hatóság nem tudom hogyan, miként, de ilyen erőszakosan bánik ezekkel a szülőkkel. Sok vád és sok rágalom hullott reánk, magyar nyilasokra, hogy nekünk semmi sem elég gyors, semmi sem elegendő, mi mindennel elegedetlenek vagyunk, mi minden áron ellenzékieskedünk. Hát ezzel szemben kötelességem tárgyilagosan és határozottan megállapítanom, hogy nekünk igenis, megvan az okunk az elégedetlenségre. Nem hiszem, hogy legyen a Házban egyetlenegy igen t. képviselőtársam, aki ma, amikor a mi egyetlen kulturált íestvórnépünket, amely felemelkedett a műveltség magas fokára, le akarja hengerelni a szovjet, a kommunista gőzhenger s amikor ez itt van a határunkon, amikor a magyar ipari munkásság tele van problémákkal, a mezőgazdasági nincstelenek itt vannak a tél előtt, amikor az ország tele és tele van kívánságokkal — azt mondja, hogy minden jól van úgy, ahogyan van. Ismétlem, nem hiszem, hogy legyen egyetlenegy ilyen ember is. Ismerem a kifogásokat. Azt mondják, nehéz a helyzet, nehéz külpolitikai helyzetben vagyunk: Bethlen Istvánnak az öröksége. Legyen szabad itt megjegyeznem azt, 'hogy nálunk csak egyszer fordult elő az, hogy egy minisztert vag*y miniszterelnököt felelősségre vontak volna, ha rosszul sáfárkodott a nemzet vagyonával. Nincs ország, amelynek politikai életére annyira jellemző és alkalmazható volna az a közmondás, hogy »az idő feledtet«. — Nincs ország, ahol megtörténjék, hogy olyan csúfos bukás után, mint amilyenben tíz éves miniszterelnöksége után rég megérdemelten részesült Bethlen István, az illető ismét politikai szerephez juthasson egyetlenegy országban is. Nálunk ez megtörtént, mer-t a felsőházban Bethlen eleven szelleme él és uralkodik. Bizalmatlanságunkat a kormányzattal szemben még fokozza az a tény is, hogy az ennek az országnak végtelenül sokat ártott levitézlett liberális politikusoknak mind jobban érezhető befolyásuk van mind belpolitikai téren, mind a külpolitikában. Előre is meg kell állapítanom, hogy a kormány külpolitikája iránt, de különösen Csáky külügyminiszter úr személye és munkája iránt mi ezen a helyen a legnagyobb bizalommal vagyunk. (Éljenzés.) Annál nagyobb megütközéssel kell figyelnünk azokat a kísérletezéseket, amelyek a külügyminiszter úr hivatalos külpolitikájával ellentétes sikon mozognak. (Ügy van! baltelöl.) Pártunk, az Egyesült Nemzeti Szocialista Párt— Nyilaskeresztes Front, minden ilyen törekvést a legmesszebbmenőleg elítél, mert az az állásülése 1939 december 4.-én, hétfőn. pontunk, hogy ezekben a súlyos időkben egyetlen egy ember vezetheti és irányíthatja a magyar külpolitikát: gróf Csáky István külügyminiszter úr. (Ügy van! ügy van! középen. — Witz Béla: Mi is ezt valljuk!) Valljuk azt is, hogy a nemzet létérdeke erős és korszerűen felszerelt hadsereget követel. Ezért minden törekvést, amely a honvédség fejlesztését célozza, támogatunk. (Helyeslés a középen.) Katonanemzet vagyunk. A katonának egy kötelessége van, teljesíteni a parancsot. A ma parancsa pedig azt mondja, hogy az ország népét is elő kell készíteni komoly honvédelmi feladatok elvégzésére. Ezzel jutottam el.— igen t. Ház — két fontos kérdésnek bírálatához, az. egyik a földbirtopolitikai kérdés, a másik pedig a nemzetnevelés kérdése. Megnyugvással töltött el bennünket az a munkaterv, amelyet a kormányzó úr ő főméltósága az országgyűlés megnyitásakor hirdetett; azóta azonban érdemlegesen semmi sem történt. Éppen ezért a kormányzat belpolitikai tevékenységét teljesen elégtelennek tartjuk. A. kishaszonbérleti törvény volt a legnagyobb jelentőségű törvényjavaslat, de erről meg kell állapítanom, hogy ez nem az a földbirtokreform, amit önök, t. túloldal — ez már közhely — plakátokon követeltek. Ez még kezdetnek is kevés, s még az is kétséges, hogy egyáltalán mi lesz ennek sorsa a felsőházban, egyáltalában lesz-e abból törvény. (Rapcsányi László: Megfúrják!) Mi értékeljük a ioldmívelésügyi miniszter úr jóindulatát, de meg kell állapítanunk, hogy az a mezőgazdasági munkás nem tud megélni ebből a jóindulatból; (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) meg kell állapítanunk, hogy ebből a jóindulatból az eladósodott kisgazdatársadalom nem tudja kifizetni az adósságát. Mi radikális és sürgős földbirtokreformot követelünk, mert ez honvédelmi kérdés. (Ügy van! balfelöl.) Az ellenség megszállhatja az országot, itt lehetnek a japánok vagy akárkicsodák, de ha ennek az országnak minden röge tulajdonjogilag _ is hozzá van láncolva a magyarsághoz, ez a föld magyar föld lesz akkor is. T, Ház! Mi erő? és hangsúlyozott parasztállamot követelünk és ezt azért követeljük, mert parasztnak lenni ma nemcsak termelési kérdés, hanem életforma is- A mi követelésünk a magyarság szívevágya. Azt akarjuk, amit minden hazáját önzetlenül szerető magyar ember akar: magas kultúrájú, virágzó, téliesen független Magyarországot, a modern időknek megfelelő, teljesítőképes és a nemzetgazdaságot kiszolgáló ipart és kereskedelmet. Sok erős kisexisztenciát akarunk. Első és legfőbb követelésünk azonban az, hogy a nemzetfenntartó elemet; a tényleges dolgozókat sürgősen segítse meg* a hatalom. Bizonyos struccpolitikát látunk a földbirtokkérdésben, amely politika nem veszi észre, hogy az agrárproblémák megoldásával a gazdasági élet javulása is természetszerűlegbe fog következni, nem veszi észre, hogy az ipar és a kereskedelem ezzel együtt fog előretörni. Ugyanaz a struccpolitika ez, mint amelyet láttunk a milliárdos tervnél. Igen érdekes dolog ez. Meg kell jegyeznem, liogy a milliárdos beruházási tervnél a vagyont dézsmálták meg, például 51.000 pengős vagyon fizet dézsmát, de 52.000 pengős jövedelem nem fizet dézsmát. 75.000 jövedelmi adó alá eső alanyunk van és ezek közül 50.00Q-et nem dézsmálnak meg. Ennek a vagyondézsmának meg lett azután a következménye, különösen az, hogy az.