Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. pen azok ellen a lefektetett elvek ellen intéz­nek támadást, amelyeket itt az ellenzéken mi is ismételten elmondtunk, hogy minél fénye­sebben világítsunk bele a nemzet életébe. Amikor a kormánypárt oldalán a miniszter­elnök úr, a belügyminiszter úr és a kormány­párt felszólalt képviselői minid hangsúlyozták ezeknek az eszméknek tisztaságát, az alkot­mányhoz való feltétlen ragaszkodást, ragasz­kodásunkat ezeréves multunkhoz, ugyanakkor történik meg a legdurvább támadás ezek ellen a legszentebb eszmék ellen, sőt a keresztény­ség ellen is. Az a röpirat, amelyhez megjegyzéseimet hozzáfűzni kívánom, — és hiszem, hogy az or­szág nagy részének, minden józan magyar em­bernek a véleménye ez — a következőket írja (olvassa): »Szenvedésünknek és üldöztetésünk­nek bizonysága a programmadásnak ez a módja is. Sajtónk van, de cenzúra is van. A rádiót ismert monopólium kezeli...«, azután folytatódik, de nem akarom ezzel a t. Házat untatni. (Tovább olvassa): »Harcunkból le­szűrtük 1 az új igazságokat, szellemünk kifor­rott, a magyar megváltás útja és nemzetünk újjászületésének képe előttünk megvilágoso­dott.« Meg kell állapítanom, hogy ez az agitá­ció, akárhonnan jöjjön, névtelen levélként ke­zelném, amelynek a papírkosárban a helye, (Ügy van! Úgy van!) ha nem érte volna el azt a hatást, amelyet nekem most háromnapos vi­déki utamon éppen szemlélnem kellett és két­ségbeeséssel kellett szemlélnem. (Maróthy Ká­roly: És a kormánypárti lapok közlik le ezt a névtelen levelet és terjesztik! — Ellenmondá­sok jobbfelől.) Megállapítom, hogy nem ma­gyar ez a módszer, nem magyar ez a tartalom, a magyarságtól, a magyar nép lelkétől telje­sen távol áll, ahogy azt tegnap láttam. (Rátz Kálmán: Zöldség! — Tovább olvassa): »Az állam ezt a feladatát eredményesen csak akkor szolgálja, ha az állam területén minden az ál­lamé. A nemzeti szocialista munkaállam ki­zárólagos tulajdonosa tehát Magyarországon minden embernek, földnek, gondolatnak, jó­szágnak.« (Csia Sándor: Micsoda marhaság!) »A nemzettagokat használati jog illeti meg föld, jószág, szellemi érték felett a munka­államtól, engedélyezett mértékben, időre és rendeltetéssel.« (vitéz Ujfalussy Gábor: Csak nem gondolja, hogy mi csináltuk! — Hubay Kálmán: Nem! Bolsevikiek csinálták nemzeti szocialista jelmezben! — Keck Antal: Nem mondja senki, csak azt kérdezzük, hogy miért nem nyomozzák ki? — Maróthy Károly: Alá­hamisították a párt nevét! •— vitéz Lipcsey Márton: Hamisításról ne beszéljünk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. A szónokot illeti a szó. (vitéz Ujfalussy Gábor: Gazemberek akad­nak, akik ilyet csinálnak!) Varga Béla: Nem mondom, hogy a magán­tulajdon szentségét, mert tagadom, hogy szent­ség lenne a magántulajdon, de a magántulajj clonon felépülő egész szervezetünket döntojié romba ez az eszme, ez a kifejezés, ez a prin­cípium, ha valaki ezt szabadon hirdethetné. (Hubay Kálmán: Xlgy van!) A magántulajdon úgyis korlátok közé szorult. Ma már mindenki elismeri a jus maiust, a nagyobb, a maga­sabb jogot a magántulajdon felett. A munka értékének megbecsüléséről és a munkásoknak a termelés gyümölcseiben a végzett niunka szerint való részesedéséről van ma már szó. De nem arról, hogy a magántulajdont, amely egész berendezkedésünk alapja, lábbal nígjuk ülése 1939 december U-én, hét jön. 629 ki magunk alól. Én azt hiszem, hogy ebben a felfogásban, amelyet itt leszögeztem, a legsze­gényebb falusi ember is együtt érez velem, aki akar magának egy kicsike házat és hozzá földet szerezni, mert hiszen az egyéniség az, amely irányítja, dominálja a társadalomnak, a jiemzetnelc életét. A másik alapvető princípium, amely nem­zeti életünk múltját rúgja fel lábbal és így akarja felforgatni országunkat, az állami be­rendezkedésünk ellen szóló agitáció (olvassa): »Az állami főhatalom a magyar fajé. A főha­talmat élethossziglan az gyakorolja, akit a tiszta fajú és 40 évnél nem idősebb testvérek közül a nemzeti szocialista magyar munka­állam dolgozóinak országos gyülekezete a nemzeti szocialista mozgalom vezérlő nyilas­testvérei közül, mint legalkalmasabbat, a ma­gyar faj vezérévé választ.« Ez kimeríti a ma­gyar királyság* intézménye, a magyar Szeat liorona és a magyar kormányzó úr ő főmél­tósaganak személye ellen elkövetett minden bűntett és vétség tényálladékát. (Úgy van!) Súlyosabb, a nemzet életébe mélyebben bele­vágó agitációt nem láttam 1918 és 1919 óta. A parlament ellen is agitálnak (olvassa): »A munkaállam törvény hozása a nemzeti szocia­lista munkaállam dolgozóinak országos gyü­lekezete. A gyülekezet részleteiben tárgyalja le a faj vezére által megvitatásra eléje terjesz­tett törvénytervezeteket. E véleményező jog­körén felül bizottságokban megtárgyalhatja az ország ügyeit és a nemzeti élet érdekében szükséges jogszabályok kibocsátását a faj ve­zérénél kezdeményezheti.« Üj szavak, új szel­lem, amely mindent, ami nekünk kedves volt, mindent, ami nekünk szent volt, lábbal rug­dos és ez a röpirat tízezerszámra végzi rom­boló és kétségbeejtő munkáját. (Maróthy Ka­rolj': Különösen Marcaliban! — Bapcsáuyi László: Itt nincs erős kéz, hogy kinyomozzák!) Mindottam, leszögezni kívánom, hogy a röp­irat szöges ellentétben áll itt az appropriációs vitában minden felszólaló véleményével s ezért kívánom ezt megbélyegezni és kívánom, hogy ' belekerüljön a naplóba a történelem számára, (Helyeslés.) hogy akadt Magyarországon olyan elvetemült bitang, aki ilyennel az ország elé mert állani. (Bátz Kálmán: Nem mert, mert névtelen! — Egy hang a jobboldalon: Aki bort sörrel és pálinkával együtt iszik, annak az esze gondolta ki ezeket. — Zaj a szélső­baloldalon és a középen. — vitéz Lipcsey Már­ton: Már megint elhalványodtak, mert az. utolsó két pont nagyon tendálja a maguk fel­fogását! — Hubay Kálmán: Ez mégis csak sok egy kicsit, képviselő úr!) Elnök: Kérem, méltóztassanak abbahagyni az örökös párbeszédeket! Varga Béla (olvassa): »A végrehajtói és 'bírói hatalmat osztatlanul a faj vezére gyako­rolja.« Mondottam, hogy mindazt, ami nemze­tünk életében fontos, kezdve a kormányzó úr ő főméltósága személyén, végig egész állami berendezkedésünkön, annak minden pillérét iparkodik meglazítani és kirúgni a nemzet tartó oszlopai közül. Most jön a bírói hatalom. A független ma­gyar bíróságba vetett hitet, amelyet —- azt hi­szem — az éppen a legutóbbi időben hozott íté­letek az egész országban megerősítettek, ipar­kodik megrontani, aláaknázni. Azt mondja, hogy (olvassa): »A bírói hatalmat a magyar faj vezére a bíróságok útján gyakorolja. Ne­hogy a bíróságok útján a letűnt kor antiszo­ciális felfogása fajgyengítő irányban hasson* 85*

Next

/
Thumbnails
Contents