Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-61
622 Az országgyűlés képviselőházának 01. T. Ház! Szeretnék még egy olya*! kérdésről is beszélni, amelynek a megvalósítása nagyon kívánatos volna ez pedig a földmívelésügyi igazgatás decentralizációja. Minden minisztériumnak van decentralizált szerve: a pénzügynek, a pénzügyigazgatóságok, a belügynek, a vármegye, az igazságügynek, a bíróságnak, a honvédelemügynek, a dandárparancsnokságok stb„ csak a földmívelésügyi minisztériumnak nincs. Adva volna ez is a mezőgazdasági kamarákon keresztül, azonban ez eddig még nem valósult meg. Sőt, szomorúan kell megállapítanom, hogy a múltban ! volt bizonyos decentralizációs folyamat a me?őgazdasági kamarákon keresztül, azonban lassankint ezek is centralizációs szervekbe szívódtak fel, úgy, hogy a törvényhozás, amely a mezőgazdasági kamarákat ilyen decentralizált szerveknek alkotta meg láthatja most, hop-y az élet ezt a helyzetet nem tudta teljes mértékben elfogadni, vagyis a földmívelésügyi kormányzat decentralizációs politikáia az életben eddig még nem valósult meg. Nagyon kívánatos volna, hogy a földmívelésügyi igazgatás középfokú szervei kiépülnének, hogy ne kellien minden egészen apró, jelentéktelen üggyel a minisztériumba menni, hanem elinté7hető legyen a sok apró kérdés már lent a vidéken is, mint ahogyan az már másutt mindenütt megvan. T. Ház! A mérnekegylet 1933-ban Országrendezés címen hatalmas ankétot tartott, Ebben az ankétban feltárták azokat a lehetősé eket, amelyekkel a mérnöki kar a magyar közgazdasági életet, elsősorban a mezőgazdasági életet illetően az orszáprendezés terén közre tud működni. Ilyen például a telepítés, a tagosítás, a vízrendezés, a vízhasznosítás, a közlekedés, a községek és városok rendezése, energiahasznosítás, vagy a tala^'vegyészet a mezőgazdaságban: ezek mind mérnöki munkáld, amelyeket bele kell kapcsolni abba az úi rmmkaprogrammba, amely a kormány előtt ma is ott lebeg. T. Ház! Amikor ezekről^ a kérdésekről beszélek, a mezőgazdasági értékesítésről sem kívánok megfeledkezni. Pár szóval meg akarom említeni azokat az alanvető kérdéseket, amelyek itt szóbajöhetnek. Elsősorban itt van egy új vámtarifának a megalkotása. Ma a viszonyok nem alkalmasak arra. hogy a körülöttünk lévő országokkal önálló vámtarifa alapján kössünk vámszerződéseket, bizonyos ellenben, hogy a mezőgazdasági termelés a ma érvényben lévő vámtarifa megalkotása óta, tehát 14 esztendő óta, óriási változáson ment keresztül. Változáson ment keresztül egész termelésünk önellátási politikánk szempontjából és a termelés átállítása szempontjából. Éppen azért indokolt és kívánatos volna, hogy belső szemmel nézve a dolgokat, leraknók az alapjait már most egy olyan Önálló vámtarifának, amely, ha erre lehetőség nyílnék, alkalmat adna a szomszéd országokkal való vámszerződések megkötésére. A most érvényben lévő vámtarifa harci vámnak készült. Boldogult Gaal Gaston hatalmas csatákat vívott ez ellen annakidején; Matlekovics Sándor, a kiváló és európai hírű vámpolitikus is azt mondotta, hogy ez a vámtarifa egyáltalán nem felel meg a magyar mezőgazdasági termelés érdekeinek. Szomorúan láttuk az elmu t ínásfé évtizedben, hogy ez a vámtarifa valóban nem szolgálta sem a mezőgazdasági termelésnek, sem az ipari termelésnek érdekeit. Az értékesítésnek másik fontos része a ülése 19Û9 december 1-én, pénteken. vasúti tarifapolitika is. Szükséges és kívánatos volna, hogy ez mielőbb reformnak vettessék alá. (Ügy van! a jobboldalon.) Ma már egészen más a magyar mezőgazdasági termelés, mint amikor ez a régi vas Hi tarifa létrejött. Ma a mezőgazdaság szállít legtöbbet, évente körülbelül 45U.UÜJ vágón árut a Mav.-ou, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdaság legnagyobb ügyfele az államvasútnak. Akkor, amikor ma már majdnem minden cikkben a tarifáktól egészen eltérő kedvezmények vannak érvényben és a tulajdonképpeni vasúti tarifának alig van érvényben egyetlen tétele is, nincs megokolva, hogy még ma is fenntartsák a régi díjszabást és ezért különcsen kívánatos volna új vasúti tarifapolitika kiépítése, amely a mezőgazdasági termelés érdekeit tartja szem előtt. Mert éppen úgy, mint a vámtarifa, a vasúti tarifa is lehet termelésfejlesztő, termelésakadályozó, elrettentő, tiltó — sőt lehet sokszor ínségtarifa is. Lehetetlenség az, hogy amikor például Szabolcsban a burgonyát nem tudják eladni, akkor az ország másak részén hiány legyen burgonyában. Ez azért van ma, mert olyan drága a vasúti szállítás, hogy lehetetlenség olcsó áron a fogyasztókhoz eljuttatni ezeket a cikkeket. A mostani vasúti tarifa teljes mértékben a nagy tömegárukra van felépítve, tehát egyenesen sújtja a kisembereket, holott azokat állandóan baromfi termelésre, kerti termelésre, mag'ermelésre ösztönözzük. Ezek pedig ilyen cikkekből nem tudnak vagóntételeket termelni, hanem csak kis mennyiségeket. A kis tételek szállítása pedig nagyon drága. 6—8—9 pengőbe kerül például egy métermázsa magnak Szabolcsból Budapestre való szállítása. Ez tarthatatlan állapot. Itt van azután a sertésszállítás. Makóról egy 200 kilós sertés Budapestre szállítása 31 pengő 20 fillérbe kerül, majdnem annyiba, mint egy II. osztályú gyorsvonati vasúti jegy. Ez már egyenesen nem felel meg a mai helyzetnek, különösen akkor, amikor kedvezményezni kellene főleg azokat a vidékeket, — az úgynevezett viharsarkokat — amelyek Budapesttől való távolságuk következtében nem tudnak értékesíteni, de amelyek tiszta színmagyar területek és nem tudnak belekapcsolódni abba az értékesítési munkába, amelyben a Budapestet ellátó 60 kilométeres körzet gazdái pedig igen jól és nagy haszonnal tudnák résztvenni. (Ügy van! Ügy van!) A terményértékesítéssel kapcsolatban néhány r szót kívánok szólni arról a hatalmas munkáról, amelyet a búza értékesítésével ebben az esztendőben a Futura fel tudott mutatni. Olyan óriási mennyiségű búzát kellett felvásárolnia, hogy ami raktár elképzelhető volt ebben az országban, azt mind megtöltötte. A Futura meg tudott felelni ennek a várakozásnak. Elismeréssel kell erről a hatalmas munkáról erről a helyről is megemlékezni. (Helyeslés.) A másik, amiről a belföldi kereskedelemben meg akarok emlékezni, a Hangya munkája. A Tiszántúlnak a gyümölcsfogyasztásba történt bekapcsolását és az ország belső fogyasztásának ellátását s a belső értékesítés megszervezését a Hangya nélkül elképzelni sem lehet. Délelőtt az egyik képviselőtársam, Korláth Endre, erről a kérdésről beszélt a Kárpátaljával kapcsolatban. Meg kívánom említeni, hogy akkor, amikor megakadt ott az élelme-