Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-61
620 Az országgyűlés képviselőházának 61. felé irányítani tekintetünket, ez a cél pedig nem más, mint az, hogy összefogva dolgozzunk,munkálkodjunk a jobb magyar élet kiépítése érdekében. Eszembe jut e pillanatban, hogy Rákóczi Ferencnek egy tallérjára ez volt írva: »Co'ncurrunt ut alant«, összefutnak, hogy éleszszék a hazaszeretet szent tüzét. Nekünk is, minden magyarnak ma úgy kellene dolgoznunk, mintha rajtunk fordulna meg a nemzeti jövő kiépítése. T. Ház! Midőn őszinte tisztelettel adózom a kormánynak aziránt a munkája iránt, amelyet végez, legyen szabad néhány általam helyesnek vélt kérdésre a kormány figyelmét felhívnom. Elsősorban meg akarom említeni törvényalkotásunk kérdését. Sürgősen és nagy szeretettel alkotiuk az új törvényeket, de kevés gondot fordítunk a régi törvények megváltoztatására. Ezért fordul elő nem egyszer az, hogy 50, 60, 70 éves törvényeink vannak, amelyek egészen más közgazdasági, politikai és társadalmi viszonyok között keletkeztek, amelyek ma már nem tudják kielégíteni a mai komplikált életet. Csak néhányat említek meg. Itt van például a kereskedelmi törvény, a váltótörvény, a büntetőtörvény, a vadászati törvény. Vannak országok, amelyekben ötévenként felülvizsgálnák a törvényeket, igyekeznek a hiányokat mindenkor pótolni és a rohanó élethez alakítani a törvényeket. Nálunk novelláris törvénymódosítás vált a múltban uralkodóvá, aminek következménye az, hogy ma már úgyszólván a novellának is van novellája és az emberek nem tudnak elierazodni ennek a sokrétű és sokáerú törvénymódosításnak a labirintusaiban. Ezért volna kívánatos, — amint az igazságügyminiszter úr is mégiegvezte valamelyik nat> — hogv minél előbb térjíink át ezeknek a régi törvónveknek módosítására, boerv azok teljes mértékhpn nvomon frMj5V követni az élet mai ütemét, mai kom pl ikáltsáo-át és meer tudiák adni az élet elrendeződéséhez a megfelelő irányt. A másik kérdés, amelvről meg akarok emlékezni és amelyről t. képviselőtársaim közül már igen sokan szóltak, a bürokrácia kérdése. Vannak beadványok, amelyekre az ill « tő sohasem kap választ. Nagy szomorúság és fájdalom ez annak a kisembernek, aki valamilyen, számára fontos ügyben valamelyik kormányszervhez fordul kéréssel. Ma a képviselők idejének 50%-át azok a kijárások foglalják le, amelyek olyan ügyekben kell végezniök, amelyeknek önmaguktól kellene elintéződniök. De mivel az illetők nem kapnak választ, a képviselőnek kell az akta után járnia, szaladgálnia, hosrv a választ kellő időben megkapják. Ha valaki beadványt intéz egy miniszterhez, nem kap rá közvetlenül választ, hanem a válasz elmegy a főispánhoz, onnan a főszolgabíróhoz, tőle pedig a községi elöljárósághoz, ahelyett, hogy közvetlenül az illetőhöz jutna el a válasz. Mennyi papír, idő, munka van ebben. Ma mésr mindig vannak olyan hivatalok, ahol sorba kell állni. Ez lehetetlen, ezen okvetlenül változtatni kell. Néhány évvel ezelőtt Finnországban jártam és a földmívelésügyi miniszternél voltam kihallgatáson. Ott az egész kormány egy épületben van és nem láttam szaladgáló, kijáró, aktatáskás urakat. Az első kérdésem a finn földmívelésügyi miniszterhez az volt, mi annak az oka, hogy itt nem szaladgálnak az emberek, nem járnak ki és nem járnak el. Azt illése 1939 december l~én, pénteken. mondotta, hogy ennek két oka van: az egyik az, hogy Finnországban csak az elvi kérdések kerülnek a kormányszervekhez, a többi kérdéseket elintézik a decentralizált igazgatási szervek, a másik oka pedig az, hogy ha a finn föld legtávolabbi részéről kérvényt nyújt be valaki valamelyik minisztériumba, meg lehet győződve arról, hogy nyolc napon belül választ kap rá. Ezért nem kell finn testvéreinknek sürgetni az ügyeket. T. Ház! Pár mondattal akarnám megemlíteni azt a komplikáltságot, amely nálunk az egyes minisztériumok ügyintézésében van. Példának okáért a vám- és kereskedelemügy négy tárcát érint, a kereskedelemüg-yet, a pénzügyet, a földmívelésügyet és a külügyet, azután a hajózás, a légiforgalom szintén négy tárcát^ érint, a kereskedelmi, honvédelmi, földmi velésügyi és pénzügvi tárcát. A kísérletügy például két tárcát, a víziogi ügyek három tárcát, a szövetkezeti ügyek szintén három tárcát, a vadászati ügyek három tárcát, a vizitársulati ügyek ugyancsak három tárcát érintenek, stb. (Egv hana a jobboldalon: Von olyan is. amely hét tárcát érint!) Ez nagyon komplikálttá teszi az ügvek elintézését és ezért van azután az, hogy nálunk hoisszú időbe telik, míg egy ügyet a minisztériumokon keresztül V 1 oib et bonvolítani. A községi életnek van egy kérdése, ez pedig- a közhirtokos^áo-ok, a birtokos városok birtokainak ügye. Ezen a kérdésen lehet gondolkozni, ezzel lehet foglalkozni, mert itt óriási nemzeti vagyon van és tapas zta lath ól mondhatom, hogy kevés irán vitás, felügyelet és gondoskodás van ezen a téren, ezeknek a nagy hatalmas vagyontárgyaknak tekintetében. Pépier Magyarországon 191 olvan város, község, közület van, am elvnek művelés al n H álló birtokterülete 500 holdnál nasyvfofo. Tíz törvényhatósági ineni városnak h^tatm* 1 ^ birtokai vannak, 5000 holdnál nagyobb birtoka tizenegy városnak van. 62 város és köz°ég pedig ezer katasztrális holdat meghaladó birtokkal rendelkezik. Olyan óriási vagyonértékek ezek a nemzeti vagyon szemnontiábó]. amelyekkel feltétlenül nagyobb gondosságai kellene foglalkoznunk, mint eddig történt. Van például es;y község, Kunmadaras, ahol mintegy 13.000 hold legelő van, holott amikor ezt a legelőt kiszabták, négyszer-ötször annvi jószág legelt rajta, mint most. Most kisebb jószágmennyiség mellett ugyanakkora a legelő, s mert nem gondozzák, mindig nagyobb és nagyobb terület kell a meglévő, de sokkal kisebb jószágmennyiség eltartásához. A legszigorúbb gond volna fordítandó ezekre a kérdésekre. A faluval kapcsolatban több dologra szeretnék kitérni, főleg olvan kérdésekre, amelyek nagy tömegeket érintenek. Azt tapasztalom a választókerületemben, hogy a rokkantak állandóan növekvő munkaképtelenségével nem áll arányban az a segély, amelyet kapnak. Természetesen a korral együtt gyengül az illető rokkant munkaképessége is, így kevesebbet tud a családjának használni. Kívánatos lenne tehát, hogy a rokkantakat országosan felülvizsgálják. Ügyis kihalóban vannak már szegények, s ha nagyobb rokkantsági százalékot állapítanának meg számukra, akkor nagyobb járulékot is kapnának. Az Ofb. földek ügyét is felül kellene vizsgálni. Számtalan panasz van ezen a téren. Valahogyan ez a törvény nem volt egészen
