Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. továbbra is. Ha már idegenek nem bántanak minket, legalább a testvérek ne gyilkolják egymást, hanem fogjunk össze, hogy Magyarországot naggyá, boldoggá tegyük és minden elszakított magyart fel tudjunk szabadítani. Ehhez kérem a jó Isten áldását és képviselőtársaim összefogását. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a középen. — A szónokol számo san üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Haulik György! Elnök: Haulik képviselő urat illeti a szó. Haulik György: T. Ház! Az egyes tárcák költségvetésének tárgyalása során, valamint a megajánlási vitában igen sok értékes és részletes felszólalás hangzott el. (Állandó mozgás a balközépen.) Elnök: Csendet kérek! Haulik György: Hogy mégis felszólalok, ennek oka az, hogy én is be akarom vinni ebbe a vitába azt a gondolatot, hogy a felvidéki kis- és törpegazdák, valamint a munkások is részt akarnak venni a nemzetépítő nagy munkában. T. Ház! Mi húsz év alatt sóvárogva vártuk a rádió- és hírlapi híreket és örültünk annak, ha jó hírt hallottunk, de végtelenül lesújtó volt, ha szeretett magyar hazánkról rossz híreket kellett tudomásul vennünk. Örültünk annak, ha a szükséges összefogásról hozott hírt a rádió vagy az újság, de végtelenül lesújtó volt reánk, ha széthúzásról kellett tudomást vennünk. Sajnos, igen sokszor hallottunk a széthúzásról. Nem volt itt magyar, aki minden magyart egy táborba tudott volna tömöríteni, pedig mi az egységes magyar összefogástól vártuk felszabadításunkat és mi mindent megtettünk, hogy adott esetben készen legyünk. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Mint becsületes, fajtáját szerető magyarok egy táborba tömörülve állottunk vezéreink mögött és vettünk részt ebben a nagy munkában, amelyet szükségesnek tartottunk a magyar hazával való egyesülés reményében; ezt a munkánkat valóra váltotta a dicső magyar honvédség bevonulása és minket való felszabadítása. (Éljenzés és taps u balközépen ) A magyar hazában, de itt az országgyűlésben is sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a mai sorsdöntő időben is vannak csoportok, amelyek nem látják meg a helyes utat és nem tartják szükségesnek kikapcsolni a személyes szenvedélyeket, a pártviszályokat. Már pedig, amikor az ország érdekeiről van szó, amikor az ország érdekében kell cselekednünk, félre kell tennünk minden párt- és minden osztályérdeket s minden erőnket a szeretett magyar haza javára, erősítésére kell összpontosítanunk. (Élénk helyeslés.) Nézetem szerint szükség van az egészséges és tárgyilagos ellenzékre. A kritika jó és szükséges, de csak akkor időszerű és célszerű, ha a kritikával a fennálló helyzeten javítani vélünk. Ne nézzük soha azt, t. Ház, hogy kinek az agyában született meg egy egészséges, közérdekű gondolat, hanem nézzük azt az eszmét, amely a gondolatban kifejezésre jutott. (Helyeslés a balközépen.) A fiatalsághoz szólva, én elismerem a fiatalságban rejlő nagy erőt és arra kérem fiatalságunkat, hogy ne idegenkedjék az idősebbektől. Nagyra becsülöm a fiatalságot: bennük van az erő, a lendület, a tűz (Hokky Károly: És a jövő!), amely tulajdonságok feltétlenül szükségesek a kitűzött célok elérésére, de szükség van a higgadtságra és megfontoltságra is. ülése 1939 december 1-én, pénteken, 599 amely tulajdonságok már az idősebbeknél találhatók. És ha ez így van, én azt mondom hazánk erősségének, pillérének, a magyar ifjúságnak: fogjunk össze. Mi, öregek, adjunk higgadtságot, ők adják a lendületet, a tüzet, az erőt, hogy kiépíthessük minél előbb Szeat István nagy Magyarországát. (Éljenzés és taps.) T. Ház! Mint törpe kisgazdát, a magyar haza után elsősorban a kisgazdák sorsa -érdé kel. Tildy Zoltán képviselőtársam említette volt, hogy a szikes talajokat javítani keli. Elismerem, mert láttam, — a nyáron lent voltam a Hortobágyon —van lehetőség arra, hogy ezeket a szikes talajokat áldozatok árán íermőképes állapotba hozzák. De igen t. Ház, én mégsem a szikes talajok javításával akarok itt közvetlenül foglalkozni, hanem elsősorban az én vidékem gondjaival, — hiszen a közmondás is azt mondja, hogy az ing közelebb van az emberhez, mint a kabátja — ámbár azt hiszem, nem tévedek ha ezt a szükségletet országos viszonylatban is, megállapítom. A belvizek szabályozására, a beiVizek levezetésére gondolok. Ezt igen fontos és életbevágó honvédelmi feladatnak tartom. (Ügy van! a balközépen.) Amint már több előttem felszólalt képviselőtársam megállapította, a földmívelés is honvédelem. Lehetőleg törekedjünk arra, hogy ezek a nagy területek, amelyek itt-ott a folyók mentén a völgyekben nagyrészben már negyedik éve szenvednek az esőzéssel kapcsolatos vadvizektől és szakadásvizektől, — ezektől a vadvizektől megszabadíttassanak. Nyújtsanak lehetőséget arra, hogy ezek a vadvizek levezettessenek és hogy ez a kitűnő, egyébként úgyszólván a megszakadásig termőföld állandóan termő állapotban legyen és abban az állapotban meg is maradjon. Ezek a földek a Vág jobb- és balpartján, amelyekről én itt említést teszek, az ország legértékesebb földterületei. Igaz, úgy a Vág jobbparti, mint balparti társulatának érdekeltsége, valamint az akkori kormányok és államférfiak felismerték annak fontos horderejét, hogy ezt a Vágvölgyét meg kell menteni az évről-évre és évenként többször jelentkező árvizek elöntésétől, de felismerte ezt maga az érdekeltség is, és a Vág balparti érdekeltség 1884-ben 100.000 katasztrá

: lis holddal társulattá alakult. Az árvédelmi költségekre akkor tízmillió forint kölcsönt vett fel, felemelte a Vág balpartján húzódó védgátakat és megakadályozta azt, hogy a Vág folyó áradása nagyobb károkat okozhasson. À Vág jobbparti társulat 1888-ban alakult 5,600.000 forint kölcsönnel; ez a társulat szintén elvégezte az árvízvédelem érdekében szükséges munkálatokat és termőképessé tette az egyébként árvízzel elöntött területet. Igen t. Képviselőház! Hogy én itt ezt felhozom, annak oka az, hogy itt szintén több szó esett a folyók szabályozásáról, amely szabályozás nem meríti ki az árvédelmet. A folyók szabályozása csak annyiban érvényesül, hogy a folyókban összegyülemlett víz minél előbb lefolyhasson, ellenben,, mint ahogy mi résztvettünk ott fenn a társulatok alapításában és mi, mint érdekeltség, a saját terhünkre vettünk fel kölcsönt, ugyanezt ajánlom én akkor, amikor itt az anyaország vagy a visszacsatolt Felvidék területén a folyók szabályozásáról és az árterületek megvédéséről lesz szó: ezekaz érdekeltségek szintén alakuljanak át társulattá, ahogyan azt mi csináltuk, s például ehhez járuljon hozzá az állam a folyók szabályozása-