Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

590 Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1939 december i-én, péntekért. felsőház konzervatívabb indítványát figyelembe veszem, és átkalkulálom, 18%-ot fog kitenni a törvény végrehajtása után a száz katasztrális holdon felüli mezőgazdasági birtokok aránya, élénk cáfolatát jelenti annak a beállításnak, mintha Magyarország a feudális reakciónak lenne a vára, ahol mi útját álljuk mindennemű egészséges birtokpolitikának. Talán nem fog ártani az összehasonlítás a külfölddel sem. Dániában például a száz katasztrális holdon felüli birtok területe 20%-ot tesz ki, Franciaországban 23'1%-ot, Németországban 29'5%-ot, Olaszországban pedig 41-5% -ot. T. Ház! Nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy amíg az ipar felvevőképessége nem haladja meg a mai magyarországi méreteket, addig a birtokelporlódás bizonyos fokig természetes és folytatólagos folyamat lesz. Ebből következik, — feltéve, hogy agrárpolitikai célkitűzéseinkben az észszerűség határain belül kívánunk maradni — hogy ez a másfélmillió katasztrális hold föld az az utolsó nagy birtokkomplexus, amely nekünk a földbirtokpolitikai célokra rendelkezésre állhat. Nem mondom azt, hogy ezzel a kérdés le van zárva, mert a latifundiális nagyüzemek felszámolásának előbbutóbb be kell következnie, s miután ezek leadták a maguk részét a kisbirtokok szaporítására, a megmaradó nagyüzemeket fokozatosan középbirtokokká kell átalakítani, mert ezek fontossága éppen olyan nagy, mint a kisbirtok szaporítása, (Úgy van!) Itt citálni szeretném a Ház minden oldalán kiváló szakértőként elismert boldogult Darányi Ignác szavait, aki az ő telepítési törvényjavaslatában a középbirtokosra vonatkozólag a következőket mondja (olvassa): »Tudvalévő, hogy azok a hazai helységek, ahol kizárólag csaknem egyforma vagyonú földmívesek laknak s ahol az értelmiséget legfeljebb egy-két hivatala szerint közöttük élő ember képviseli, messze mögötte maradnak azoknak a községeknek, ahol egy-két középbirtokos készséggel viseli elődeitől örökölt kötelességtudással a magyar középosztálynak sokszor terhes, sokszor háládatlan, de mindig hazafias tisztjét: a nobile officiumokat«. T. Ház! Ezzel a birtoknagyságra vonatkozó megjegyzéseimet be is fejeztem s a részletekre kívánok áttérni. Rá kívánok mutatni arra, hogy a törvényjavaslat csak az igénybeveendő területet konkretizálja, míg az 1. §, amely a célt jelöli meg, meglehetősen tág határok között mozog. Érdeklődéssel figyeltem a földbirtokpolitikai javaslat vitáját és láttam azt, hogy amíg egyek voltunk abban, hogy a mai birtokmegoszláson változtatni kell, addig meglehetősen eltértek a felfogások abban a tekintetben, hogy azt a bizonyos másfélmillió katasztrális holdat miképpen kellene célszerűen felhasználni. Ezért nagyon helyesen mondotta egyik-másik képviselő úr, hogy ez még kerettörvény és majd a végrehajtási utasítás lesz hivatva arra, hogy a törvénynek határozott irányt szabjon, de éppen az eltérő felfogások miatt nem tudtam magamnak képet alkotni arról, hogy akár a kormányzat, akár az igen t. törvényhozás tagjai hogyan képzelik el a végrehajtási utasítást; pedig méltóztassék elhinni, hogy ennek felépítettségén múlik az, hogy vájjon ez a törvény, ha egyszer kikerül a való életbe, mennyire fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez az első szakasz csak annyit mond, hogy az egy-egy család eredményes gazdálkodásának alapjául szolgáló alkalmas önálló kisbirtokot akarja kialakítani. De mi értendő ez alatt a fogalmazás alatt? Általánosságban az a felfogás, hogy tíz hold mezőgazdasági birtok. Ha ezt mi elfogadjuk, akkor a mintegy háromnegyedmilliót kitevő mezőgazdasági cseléden és munkáson kívül érinti ez a törvényjavaslat a törpebirtokosok és kisbirtokosok 10 holdon aluli kategóriáit is. Az 1935. évi birtokösszeírás szerint — csak az áll rendelkezésemre — az 1—5 hold közötti kategóriákban van 377.234 önálló gazda 2-2 katasztrális hold átlagos mezőgazdasági birtokkal. Az 5—10 holdas kategóriában pedig 184.640 önálló gazda 6:5 katasztrális hold átlagos mezőgazdasági birtokkal. Ha ezt a két kategóriát a 10 Holdas színvonalra kívánjuk felerősíteni, úgy az első kategóriánál szükség volna 2,942.425 katasztrális holdra, a másodiknál pedig 646.240 katasztrális holdra, vagy öszszesen mintegy hárommillió katasztrális holdra, azaz annyira, mint amennyi Magyarországon a 100 holdon felüli mezőgazdasági birtokok összes területe. Ha tehát ezt az utópisztikus gondolatot így verifikáltatna, úgy az összes közép és nagyobb birtoktestek felszámolása dacára, még mindig ott maradna a 'háromnegyedmilliót kitevő mezőgazdasági cselédek és munkások csoportja, amelyeknek ebben az esetben nemhogy földet nem tudunk juttatni, de már munkaalkalmat sem. T. Házi Németország sajtójában Brünning idejében igen gyakran találkoztunk egy kifej jezéssel, amely később elsőbbségi joggal bíró politikai fogalommá is nőtte ki magát: »Der kleine Mann auf der Strasse«. A magyar közvélemény ezt

f némi szabatossággal agrár vonatkozásban úgy fordította át, hogy a magyar földbirtokpolitikát úgy kell irányítani hogy a magyar föld minél több kisember kezére kerüljön. Ezzel szemben, t. Ház, az én álláspontom az, hogy nem az a helyes agrárpolitika, amely a földet minél több kisember kezére juttatja, hanem, hogy a magyar agrárpolitikának egyedüli egy célja lehet és ez az, hogy a magyar földbirtoknak minél nagyobb ' hányadát egy egészséges, erőteljes, nemzeti érzéstől telített jómódú parasztság bírja, amely soha ki nem apadó erőforrásként országunk alapját kell hogy képezze. Sokan azt hiszik, hogy a párholdas gazda már paraszt. Nem! Az csak földhöz ragadt proletár, akit a föld jobbágyszerüen köt magához, nem adva meg neki az életnek legprimitívebb szükségleteit sem, de megfosztja attól, hogy idegenbe menjen munkát keresni és boldogulást találni. Itt jelentkezik a kérdés rendkívül nagy hordereje. Mert kevés a föld a tökéletes megoldáshoz, vagy hogy Madách szavaival éljek: »Sok az eszkimó és kevés a fóka«. Nem érdektelen, hogy ez az úgynevezett fokozatos fejlődési folyamat hovavezetésére vonatkozóan a legtöbb előrelátást a szociáldemokrata tanokban találjuk meg. ' Lassalle, Marx, Engels, Kautsky egyaránt azt írják müveikben, hogy elgondolásaik legfőbb akadálya a parasztság. A parasztságot tehát el kell pusztítani és helyükbe a mezőgazdasági nagyüzemet kell bevezetni. Ehhez azonban olyan erőfaktorok kellenek, mint amilyen csak a bolsevista Oroszországban álltak rendelkezésre s ezért ezeket a tanokat revízió alá kellett venni. Már Eduard Dávid Socialismus und Landwirtschaft című érdekes tanulmányában azt írja, hogy a kisbirtok szaporítására kell a súlyt he-