Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-60
574 Az országgyűlés képviselőházának 60. teknek meg-felelő pénzeket is rendelkezésükre bocsátani, ha nem. lesznek ott egyszerű közkato- i nák és altisztek, akik ezt a kitűnő elgondolást lent az életiben, a családokon és egyéneken való segítéssel realizálni tudják. Ezért választottam én mai appropriációs felszólalásom tárgyául a sok egyéb érdekes kérdés helyett a szociális gondozás eme első alapfeltételének, a korszerű szociális szakképzett gárda kitanításának kérdését. TJgy vélem, hogy ez a szakképzett gárda fogja megadni azt a lehetőséget, hogy ia,zok a nagyszerű elgondolások valóban meg is tudjanak valósulni. Hiszen az a rendszer, amelyről említést teszek, szintén nem csodaszer, hantim tulajdonképpen egy igen érdekes módszer arra, hogyan lehetséges a még egészséges vonásokat és képességeket magukban rejtő elesett családokat saját erőik ^fokozásával lassan talpraállítani. A talpraállító munka azonban — mondom — csak akkor valósulhat meg, ha ennek megvannak a feltételei, nevezetesen, ha megvannak a szakképzett emberei. De még egy fokkal tovább kell menni a szociális gondozásra való szakértelem terén és ez a társadalmi szociális munkaerők kiképzése. Ha az idő engedné, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) egészen különös és érdekes dolgokat lehetne elmondani (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) arról a társadalmi szociális munkáról, amely évek óta — igazán mondhatom — meghatóan jó szívvel folyik szerte ebben az országban. Hogy azonban a társadalmi szociális munkához nem elég csak a jó szív, azt éppen ezeknek a társadalmi egyesületeknek az esete imutatja. Hiszen ma már >— különösen nagyobb városokban —nincs olyan sportegyesület, vagy akár tekeegyesület sem, amely ne venné fel programmjába és működésének körébe a szociális feladatok egyikének, vagy másikának megoldását. Egészen elképesztő, hogy az olyan nagy hozzáértést kívánó teendők terén, mint például a gyermekvédelem, az egyesületeknek hányféle fajtája működik teljesen jóindulatúan, de hozzáértés nélkül és éppen ezért drágán és hatástalanul. (Ügy vanf Ügy van! — Somogyi Ferenc: És elpocsékolódik az erő!) A társadalom ennek a szerteszét ágazó és éppen ezért hatásokat felmutatni nem tudó szociális munkának ia hátrányait akkor szenvedi meg, amikor az adakozó réteg nem látja kézzel foghatóan a sajátmaga adományainak eredményeit , De nem is láthatja, mert hiszen a jóindulat ellenére is a szerteszétágazás és a hozzá nem értés megakadályozza azt, hogy reális eredményekre tegyünk szert. Igen nagy örömmel hallottuk a belügyminiszter úr részéről a költségvetési vita során azt, hogy a mai társadalmi egyesületi dzsungelben rendet kíván teremteni. Én ezt a rendcsinálást, éppen a témához közelálló elgondolással, a szociális szakképzéssel v tudom összekapcsolni, mégpedig olyan módon, hogy a magam részéről nem engednék társadalmi egyesületben szociális munkát máskép, csak úgy, ha annak az illető társadalmi egyesületnek, vagy ha annak a büdzséje nem bírja, két egyesületnek legalább egy szakképzett szociális munkása van. Ez a szakképzett szociális , munkaerő volna arra hivatva a társadalmi egyesületekben, hogy irányítsa a befolyt társadalmi adományok szakszerű felhasználását, (Fe másra is jó lenne ez a szakképzett szociális munkaerő, mert a saját -személyén át tudná biztosítani az összhangot a hasonló tárülése 1939 november 30-án, csütörtökön. sadalmi egyesületek, vagy ami még fontosabb, a társadalmi egyesületek és a hatóságok között. Hiába hozunk mi rendeleteket ós hiába akarjuk papíron szabályozni a társadalmi egyesületek szociális működését és az állam- ' hatalommal való összhangbahozását, ha nincs rezonancia, ha abban a társadalmi egyesületben nincs olyan munkaerő, aki a magasabb szociális koncepciót fel tudná fogni és a maga gyakorlati tanácsaival helyesen tudná irányítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalom) T. Ház! Ennek a társadalomnak, amely valóban megható áldozatkészséggel nyitja ki nemcsak a szívét, hanem az erszényét is, valahányszor egy-egy magasabbrendű nemzeti vagy társadalmi feladat érdekében beszélünk hozzá, az áldozatkészségét és az anyagi erejét is kímélni kell. Amint ennek a magasabbrendű társadalmi kötelességteljesítúsnek egyik határozott ellensége a mai szétdarabolt társadalmi egyesületi élet, a másik oldalon — merem állítani — ugyanilyen veszedelmes szétdarabolója az a rengeteg folyóirat és uiság, amely a maga előfizetéseit ismét csak a magasabb társadalmi és hazafias szempontokra hivatkozva vonja el és kéri el a társadalomtól. T. Ház! Nem lehet elképzelni egészen pontosan, hogy hogyan lenne, mert hiszen nem állanak rendelkezésre egészen pontos adatok, de azt lehet mondani, hogy ha egy nagy és központilag irányított szociális munka során nyerne felhasználást mindaz az anyagi lehetőséi?, amelyet a magyar társadalom a közszolgáltatásokon túl a haza oltárára önként felajánl, akkor szociális feladatainknak es;y tekintélves része már régen a kedvező megoldás állapotában lenne. Ismétlem azonban, hosrv ennek az organizmusnak, a társadalmi erők eme összefogásán nak és szakszerű működéstetésének legelsőrendű feladata az, hogy egy-egy szakképzett erő át tudja venni a magasabb intenciót és a maga tudásával gyakorlatilag is valóra tudja váltani. (Űmi van! tJay van! a jobboldalon.) Amint tehát bátor voltam hangoztatni, annak a hatalmas feladatnak, amely a magyar^ városi és falusi proletariátus felszámolása terén még reánk vár, elsőrangú feltétele a szakképzett munkaerők kiképzése a, vezető közigazgatásban, a közigazgatási segédszemélyzetben ós magában a társadalomban. Ennek a szociális képzésnek és ezzel az egész magyar szociális gondozási berendezkedésnek teljessége azonban csak akkor lenne elérhető, ha a magyar papok és tanítók, akik hivatásuknál fogva majdnem mindig részesei a szociális munkáknak, tanulmányaik során hozzájutnának a gyakorlati szociálpolitikai ismeretekhez;. Elképzelhetetlen az, hogy egy a teológiáról kikerült egészen fiatal pap, vagy egy az iskolából kikerült fiatal falusi tanító eredményesen tudja felvenni a harcot azokkal a szociális feladatokkal szemben, amelyeket az élet, az iskolából való kilépés után és az első hivatási állás betöltése alkalmával, hogy úgy mondjam, hivatásszerűen a nyakába varr. Ezeknek a magyar tanítóknak és napoknak kiképzése vagy legalább is a gyakorlati szociálpolitika új vívmányainak velük való megismertetése hatalmas lépés lenne megint r ä magyar szociális kultúra előrehaladása, és a magyar proletárizmus felszámolása terén. A szociális munka végrehajtó erőinek ilyen
