Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-60

568 Az országgyűlés képviselőházának 60 még mindig nagyon kevés, nagyon kevés pedig nem a mai kormányzat hibájából, hanem azért, mert az elmúlt évtizedekben szociális téren majdnem semmi sem történt, sőt más vonatkozásban olyan dolgok történtek, amelyeknek következtében a magyarság százezreinek ki kellett vándorolniuk az országból. Azt pedig, azt hiszem, felesleges magyaráznom, hogy akinek egy kis háza van, nem kell hazafias költeményekkel hazafiasságra nevelni s akinek egy kis földje van, az szívesen ontja vérét alkalomadtán az egész magyar földért. A szociális kérdéssel kapcsolatban a kormányzat figyelmét különösen a családvédelem fokozottabb ütemének fontosságára szeretném felhívni. Sokat beszélünk családvédelemről és látszólag sok történik, mert azt hiszi az ember, hogy a sok kormánynyilatkozatnak, a sok képviselői beszédnek eredménye is van. Nincsen! Ne áltassuk magunkat: igen kevés eredmény van családvédelmi téren, már pedig a veszedelem igen-igen nagy. Magyarország fokozatosan süllyed afelé a nem kívánatos állapot felé, amikor a nemzet már öregedik. Ha pedig egyszer az egyke beleeszi magát a nemzeti társadalom lelkébe, azután már nem lehet segíteni szociális, anyagi támogatással. Ezt meg kell előzni és pedig nemcsak Szent István-napi kitüntetésekkel, a többgyermekes anyák kitüntetésével, mert az ilyen kitüntetés, az ilyen diploma nemcsak arra a 10—12 gyermekes édesanyára megszégyenítő, hanem megszégyenítése a szentistváni gondolatnak is. T. Ház! Megint egy apróság, de konkrét eset annak illusztrálására, hogy mennyire nem vitték még keresztül az egyes minisztériumok keretében a családvédelmet, amelyről pedig beszélünk. Magam tudok róla, például a behívásoknál: világháborút végigharcolt frontharcosokat most megint válogatás nélkül hívnak he, jóllehet van közöttük olyan, akinek 5 apró gyermeke van otthon, s a felesége azt a 2—3 hold földet, a marhákat nem gondozhatja a kisgyermekek miatt. Nem lehetne-e, amikor még nincsen háború és amikor frontharcosokról van szó, akik katonailag kiképzettek, ezen a téren is válogatást tenni és a többgyermekes családapákat kedvezményben részesíteni? Ugyanígy a tisztviselőknél én örömmel fogom megszavazni és üdvözölni fogom azt a kormányténykedést, amely a tisztviselők fizetését visszaadja, de mivel ima nem nagyon van remény arra, hogy általánosságfoan lehessen javítani a tisztviselők helyzetén, itt is azt szeretném kérni, hogy feltétlenül családvédelmi alapon történjék a tisztviselői fizetések javítása, még pedig a családi pótléknak lényeges felemelésével. Az egész vonalon ugyanezt kell kérni. Ha el lehetett érni Olaszországban azt, hogy legényemberek ne tölthessenek be vezető állásokat se a pártban, se az állami apparátusnak különf:le területén, nem tudom miért nem lehet ezt nálunk is megcsinálni, és miért nem lehet megcsinálni azt, hogy a fiatalságot — kölcsönökkel — a házassághoz hozzásegítsük? Miért ne lehetne megcsinálni, hogy későhb esetleg lassabban menjenek előre a IV, vagy az V. vagy a. W. fizetési osztályban, de két vagy három esztendei közszolgálat után, tehát 27—28—30 éves korukban, olyan fizetést kapjanak, hogy abból családot alapíthassanak. {Helyesles. — Mozgás.) - A családvédelem gondolatat addig kell keülése 1939 november 30-án, csütörtökön. resztülvinnünk az egész vonalon, .amíg nem késő. A családvédelemmel megoldunk igen sok problémát. Visszaadjuk a bizajmat a kormányzat iránt, visszaadjuk a bizalmat a sok tekintetben lejáratott, kurzussá süllyedt keresztény politikai irányzat iránt. Tegnap itt utalás történt (bizonyos visszaéléseknél, hogy ez és az még: a liberalizmus maradványa. Vigyázzunk, t. Ház„ •mert már nem sokáig takaródzhatunk ezzel a tmentseggel. Egyszer már radikálisan, tettekkel kell megmutatnunk azt, hogy a liberalizmusnak individualizmusát, -a liberalizmusnak profitra felépített gondolkozását mi nemcsak szavakkal ítéljük el. Tettekkel kell ezt megmutatnunk, mert egyébként ránk fogja sütni a késő nemzedék — amint az 1920-as éveknek keresztény kurzusára máris hásütötte, — hogy szavakban éltük ki a keresztény politikát és tettekkel nem valósítottuk >meg. T. Ház! Különösen szeretném felhéívni a kormányzat figyelmét arra, hogy ne hallgasson bizonyos szirénhargokra, olyan szirénhangokra,, amelyek a társadalomnak mindenféle megmozdulását is állami irányítás alá akarják venni. A keresztény politika alaptanításai szerint — milyen jó lenne, ha mindazok, akik keresztény politikáról beszélnek, a keresztény filozófiát és a keresztény államelméletet is ismernék — azt, amit kisebb közületek el tudnak látni, felesleges nagyobb közületekre bízni, azt, aimit a társadalom a 'maga öntevéitenységé v el el tud végezni, mem szabad állami feladattá tenni, mert megint csak úgy járunk, mint amiről már szóltam, hogy az állam túlzsúfolódik feladatoikkal, problémákkal, olyan feladatok megoldásával vesződik, amelyeket a társadalmi öntevékenység is meg tud oldani és a saját maga nagy problémáinak megoldására sem ereje, sem ideje nem marad. így gondolok például a szabadidőmozgalom problémáira. Mondhatnék más problémákat is, amelyeknek területén idáig is nagy eredményeket mutatnak fel egyes szervezeteink, keresztény szervezeteink. De itt is úgy vagyunk. mint — ahogy már mondottam — a munkásszervezetekkel általában. Bizonyos közéleti tényezők, akik azelőtt nem foglalkoztak például a szabadidő problémájával, egyszerre csak azt látják, hogy ezen a réven politikai pozíciót lehet teremteni, vagy csak fel lehet tűnbL hirtelen kimennek egy külső országba, ott látnak valamit, esetleg szép dolgokat látnak és idehaza felállnak a parlamentben is, felállnak társadalmi dobogókon is, és azt mondják, hogy Magyarországon idáig semmi sem volt ezen a téren, tehát meg kell teremteni ezt és ezt. Nem volt semmi az ő számukra szubjektive, de okjektive volt sok és van sok, és a társadalom a maga öntevékenységével ezen a téren meg is tud oldani igen sok problémái. Gondolok itt az egyházakra, gondolok nagy társadalmi szervfezetekre, amelyek — meiern ezt mondani — sokkal önzetlenebből és sokkal okosabban fogiák ezeket megoldani, mint azt esetleg egy állami mammutszervezet megoldaná, amelyben hivatalnokok dolgoznak, Pénzért dolgoznak, míg ezekben a szervezetekben dolgoznak hivatalnokok is, de a szabad idejükben dolgoznak, dolgoznak lelkészek ós dolgoznak tanítók és dolgoznak az intelligencia más egyedei, dolgoznak lelkesedésből, odaadják idejüket, tudásukat, igen sokszor odaadják pénzüket is. Egyet nem adnak o^a: azt a bel=ő érzéküket, azt a belső elégtételüket, amely eltölti őket a