Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ü röviden abban foglalhatnám össze, hogy az -egész rendőrséget katonailag szervezett őrtestté kellene átalakítani és mint ilyen, szemé1 lyi vonatkozásban a honvédség tisztikarára vonatkozó összes jogszabályok hatálya mellett a honvédelmi miniszter alá tartoznék a rendőrség, szolgálatteljesítés tekintetében pedig, mint I -a rendőrség, a belügyminisztérium alá. Ettől függetlenül, a rendőrség kötelékéből a politikai rendészeti szolgálatot ki kellen a venni és egy önálló szervre kellene bízni. Amúgy is sokszor súrlódásra ad okot, hogy több testület foglalkozik politikai rendészettel és az ilyenkor elkerülhetetlen féltékenységből kifolyólag nagyon sokszor történtek már súrlódások. Ezzel azt is elérhetjük, hogyha egy kormányzat esetleg erőszakosabb intézkedéseket alkalmaz akármilyen politikai mozgalommal szemben, akkor sohasem az a közbiztonsági szerv válik gyűlöltté, amelyik a rendet, a közbiztonságot fenntartja, hanem az a politikai rendészeti szerv vállalná magára az ódiumot, ha egy kormányzatot jobban kiszolgál. Az előléptetésekkel kapcsolatban rossz érzéseket kelt egyes, szolgálatukat pontosan teljesítő tisztviselőkben, hogy politikai érdemekért több soronkívüli előléptetés történt, amelyek alkalmával egy-egy előléptetés 10O— 120 régi érdemes rendőrtisztviselőt is megelőzött, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ez nagy tévedés!) Én azt hiszem, meg lehetne találni a módját annak, hogy ha valaki különösebb érdemeket szerzett, megjutalmaztassék talán kitüntetéssel, de semmi esetre sem ilyen nagy, ugrásszerű előléptetésekkel. Amíg a háborús tisztikar sérelmeit orvosolni nem lehet, javaslom, hogy addig korpótlékok rendszeresítésével méltóztassanak előnyösebb helyzetbe juttatni azokat a derék, kötelességüket mindenkor pontosan teljesítő tisztviselőket, akik ma a szó szíoros értelmében a legnagyobb anyagi nehézséggel küzdenek. Ez körülbelül 3—400.000 pengőt tenne ki, aminek egyik része a díjas felügyeletekből megtérülne. Egyébként ezekből a díjas felügyeletekből nem rendőrök is részesülnek, például a belügyminisztérium rendőri és karhatalmi osztályának Vezetője. Szükséges volna a rendőrlegénység ruházatát egyszerűsíteni és egyöntetűbbé tenni. Ha valaki megnézi ma, hogy vannak felöltözve a rendőrök, akkor lát kék kabátot fekete nadrággal, különböző árnyalatú szürke ruhát, fekete, vagy sötétszürke köpenyt, nyáron pedig fehér vászonzubbonyt, vagy különböző szürke t vászonruhát. Azt hiszem, meg kellene a módját találni annak, hogy a rendőrlegénység egyenruhája minél gyorsabban egyöntetűvé tétessék. Szükséges volna a rendőrlegénység fegyverzetének korszerűsítése. A szolgálati személyzetnek körülbelül egyharmada van karabéllyal ellátva, azonban különösen a határszelén bármikor előfordulhat, hogy mind a csendőrség, mind pedig a rendőrség határvédelemre is igény be vétetik. Szükségesnek tartanám tehát mind a csendőrséget, mind a rendőrséget géppuskákkal, golyószórókkal és egyéb olyan harceszközzel ellátni, amelyek emberanyagunk kímélését szolgálják, (Helyeslés a baloldalon.) Még élénken emlékünkben van a csendőrség szerepe az 1916-os román betöréseknél, amikor azok a szerencsétlenek egy szál puskával magukra hagyatva küzdöttek és feleslegesen súlyos véráldozatot hoztak csak azért, mort nom ése 19S9 november 15-én, szerdán. 39 volt minden őrsön egy géppuska, vagy golyószóró. A rendőr altiszteket a honvédség sorában szolgáló altisztekkel azonos elbírálás alá kellene vonni. Amennyiben valamelyik rendőraltiszt rokkantsága vagy törődöttsége folytán a szolgálatból kiválik, éppúgy el kellene látni igazolvánnyal, mint a honvédség altisztjeit és éppúgy meg kellene adni a módot, hogy bizonyos állások elnyerésénél azonos elbírálás alá essenek a honivédigazolványos altisztekkel. A rendőrlegénység fegyverhasználatát polgári bíróság bírálja el, ami szolgálati szempontból hátrányos. Sokszor annyira sajátos helyzetbe kerül egy rendőr, — egy mondattal befejezem beszédemet — hogy kizárólag, a saját felettesei tudják csak elbírálni, hogy jogosan használta-e a fegyvert, vagy nem. A honvédtörvényszékekre kellene ezek elbírálását bízni, melyek rendőrtisztekkel lennének ez alkalommal kiegészítendők. T. Ház! Felszólalásommal elsősorban azt akartam szolgálni, hogy közbiztonsági szerveinket a napi politikától függetlenül éppen úgy örökösen büszkeségünknek és nemzeti értékünknek tartsuk, mint a magyar királyi honvédséget, ennek elérésére pedig, azt hiszem, nagymértékű szolgálatot tennénk azzal, ha az általam javasoltakat a kormányzat meghallgatná és figyelembe venné. Egyébként a költségvetést azért, mert a 9. és ló. címben felvett összegeket kevésnek tartom, valamint a kormánnyal szemben érzett bizalmatlanságom folytán nem fogadom el. (Taps a haloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Somogyi Ferenc! Elnök: Somogyi Ferenc kép-viselő urat illeti a szó. Somogyi Ferenc: T. Ház! A belügyi tárcának miden parlamentáris állam költségvetésében különös jelentősége van egyrészt azért, mert a belügyi tárca keretében nyer kielégítést az állami akarat végrehajtására hivatott közigazgatás szükséglete, másrészt pedig azért, mert az állam belső rendjének megőrzéséhez szükséges fedezetről is a belügyi tárca gondoskodik. Az elénk terjesztett magyar belügyi költségvetés fontosságát a parlamentáris államok belügyi tárcájának ezen az általános fontosságán túlmenően növeli az M körülmény, hogy a kormány célkitűzései között mindjárt a honvédelem fejlesztését és felszerelését követő fontossággal bíró szociális kérdések megoldására szolgáló szükségletek is itt nyernek fedezetet. Még inkább fokozza a tárca jelentőségét^ az a helyes felismerés, hogy a társadalmi bajok megszüntetését, a társadalmi kérdések gyors megoldását és a társadalmi szükségletek folyamatos kielégítését az állam külső és benső biztonsága, tehát honvédelmi és rendészeti szempontjai és érdekei teljesen egyenlő mértékben követelik. örömmel állapítom^ meg, hogy a belügyminisztérium költségvetése az említett követelményekkel szoros összefüggésben 211,381.000 pengőből 69,643.800 pengőt, vagyis az összes kiadásoknak éppen harmadrészét szociálpolitikai célok megvalósítására szánja. Ebből az összegből a közegészségügy címére — azt hiszem, nem érdektelen részletesen felsorolni — 38,861.300 pengő, gyermekvédelemre 18,704.000 pengő, társadalombiztosításra 5,062.600 pengő, közjótékonysági és emberbaráti intézmények céljaira pedig 7,015.900 pengő jut

A Az sem lesz érdektelen, ha rámutatok arra,