Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. megtalálja őt akkor, amikor adófizetésre ke­rül sor. Nem szabad elfogultnak lenni a kereske­delmi pályákkal szemben. Kereskedelmi pá­lyákra nem azért mennek az emberek, mert ott az adófizetés alól esetleg könnyebben ki lehet bújni, hanem egyszerűen azért, mert a földbir­tokkal és a 'házbirtokkal szemben sokkal maga­sabb jövedelmezőségi százalékot tudnak elérni. Köztudomású, hogy a földbirtok a legtöbb eset­ben 3%-nál alig tud nagyobb jövedelmezőséget felmutatni, a házbirtok jövedelmezősége 3—4% körül jár; a kereskedelem természetesen sokkal magasabb százalékkal dolgozik és évenként több­ször megforgatja tőkéjét a közgazdaságban, amit a földbirtok és a házbirtok term ész ete»sen nem tud megtenni. A kereskedelmet az emberi­ség gyermekkorától, a kőkorszaktól kezdve, amikor, mondjuk, egy jól kipattintott kovakőből készült dárdahegyet kellett becserélni a kőkor­szak emberének egy más cikkre, mondjuk egy medvebőrre, egészen a mai kor komplikált ke­reskedelmi rendszeréig mindig egy klasszikus törvény szabályozta, a kereslet és kínálat örök­érvényű törvénye. Ez a törvény mindig fenn fog állni és mivel ez a konjunktúra idejében magas keresetet biztosít a kereskedelemnek, meglesz a módja a pénzügyminiszter úrnak arra, hogy a kereskedelmi törvény ilyenirányú előírását átvezetve! az egész vonalon, megtalálja számítását az adó szempontjából. Ami viszont a tőke adóztatásnak kérdését illeti, EeibeJ képviselőtársam igen helyesen mutatott rá arra, hogy a banktitok kérdése ma már túlhaladott álláspont. A mai gazdasági rendszerben az állami irányítás, az állam be­avatkozásának joga minden téren fennáll; vé­gigkísér bennünket az anyakönyvi bejegyzéstől kezdve halálunkig és a gazdasági életben is — legyen az mezőgazdasági, ipar vagy kereskede­lem — minden téren ott kell hogy legyen ma már az állam irányítása, mert hiszen a közgaz­daságot a mai autaröhikus rendszerben máskép­pen nem is lehetne fenntartani. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy a pénzügyminiszter úr ki­munkálja a tőkének, tehát mind a pénz bőkének, mind pedig a részvénybe befektetett tőkének a nemzet teherviselésében nagyobb mérvben való részvételét. Éppen ebből a szempontból igényel meggon­dolást az, amire rámutattam, hogy míg a rosz­szul jövedelmező földbirtok és házbirtok 57%-kai vesz részt az állami egyenesadó bevételében, ad­dig a majdnem ugyanannyi vagyont jelentő ingótőke csak egy százalékkal vesz abban részt. Igen gyakran előfordul, hogy amikor egy adó­hivatalnok ki van küldve egy bankba mint bé­lyegszemlebiztos, látja a bank adatait, látja például X. Y. betétjét, de ezt az adóhivatalban az adókimunkálás alkalmával nem szabacL tudo­másul venni, mert ezt a tételt teljesen fedi és védi a banktitok. Az a tőke, amely így bankbetétek és rész­vények formájában a magyar közgazdaságban vagyonként szerepel, becslés szerint körül­belül 3'5 milliárd pengő. Ennek igen jelenté­keny része apró kis betétesek és apró kis rész­vényesek pénzéből tevődik össze. Megint nem lehet feltételezni azt, hogy valaki — akár kis­betétes, akár nagybetétes legyen — azért he­lyezi el bankban vagy részvényben a pénzét, mert ott könnyebben ki tud bújni az adófize­tés alól. Eszeágában sincs, hogy ilyet csele­kedjék. Elhelyezi azért, mert például kicsiny a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ HL êse 1939 november 24-én, pénteken. 407 pénzösszege ahhoz, hogy földbirtokba vagy házba be tudja fektetni, beteszi tehát a bankba, vagy részvényben helyezi el egyszerűen abból a meggondolásból indulva ki, hogy az mobil, ahhoz bármikor hozzányúlhat, kiveheti vagy átszámíthatja és így az a pénz bármikor ren­delkezésére áll. Amikor ez így áll, akkor semmi ok sinos arra, hogy a kötelező bank­titoknak az adóhivatallal szemben való fel­függesztésével ne vonjuk be a nemzet teher­viselésébe ezt a tőkét is, mert ez oly nagy­jelentőségű többletet fog jelenteni, amelyre a mai súlyos helyzetben a pénzügyminiszter úr­nak valószínűleg igen nagy szüksége lesz. T. Ház! A költségvetés egész felépítését annyira reálisnak, annyira okosan kidolgozott­nak és óvatosnak tartom, hogy teljes bizalom­mal a pénzügyminiszter úr személye és kom­pozíciója iránt, azt pártom nevében és úgy is, mint ennek a képviselőháznak egyik tagja, elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szemére Béla! Elnök: Szemere Béla képviselő urat illeti a szó. Szemerc Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr a maga szakképzettségével, a maga tudásával, a maga jóindulatával a lehető legjobbat nyúj­totta, amit lehetett a fennálló pénzügyi és gazdasági rendszerben, azt állítom azonban, hogy ez a rendszer alapjaiban hibás, rossz és antiszociális. Annyira rossz, hogy ennek a rendszernek keretein belül a világ legzseniáli­sabb pénzügyminisztere sem tudhatna min­denkit kielégítő költségvetést benyújtani. Engedtessék meg nekem, hogy elmondjam azokat az alapelveket, amelyeknek szemmel­tartása mellett én egy egészséges és célra­vezető pénzügyi és gazdasági helyzet felépíté­sét elképzelem s ennek keretén belül a pénz­ügyminiszter úr egy mindenkit kielégítő költ­ségvetést nyújthatna be. (Meskó Zoltán: Hall­juk! Halljuk!) Az első teendő az, hogy az aranyfedezettel szakítani kell. Mint ezt a nagjr Széchenyi mondotta: a pénzkibocsátás felségjogát ne adja ki a nemzet ia kezéből még aranyfedezet mellett isem és én inkább hiszek a nagy Szé­chenyinek és az újabb kor pénzügyi és gazdia­sági szakértőinek, Bell Miklós, Fischer, Irving, Keynes, Blacket uraknak, mint a Hegedűs Lo­rántoknak. iA pénzkibocsátás felségjoga a nemzeté, amelynek fedezete elsősorban a nem­zeti vagyon, azután a munka és az állam te­kintélye. Ebből kifolyólag az állam bocsásson ki annyi pénzt, amennyit & termelés és az al­kotás üteme megkövetel. Hogy ez, mennyi, az nem fontos, még ha kétmilliárd lenne is, mert ez a nemzeti vagyonnak csak egytizenötöd ré­szét teszi ki. A második teendő az, hogy a bankokat ál­lamosítani kell. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A hitelnyújtást állami feladattá kell tenni. Nem lehet tűrni azt, (hogy 6, 8, 10, 12, meg a múlt­ban 16%;Os pénzzel ki engedjük fosztani a né­pet, és így a nép termelő-, fogyasztó- és vá­sárló- és adófizetőképtelenné váljék. A bankok államosítása lesetén az állam nem szedhet töb­bet, mint a kezelési költségen felül legfeljebb 1—2 százalékot. Ezentúl tehát mindenki az ál­lamnak tartoznék. Ezzel a két intézkedéssel az 55

Next

/
Thumbnails
Contents