Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. 381 ségpéVel visszatérő országrészeken a magyar közigazgatás megszervezése, a magyar pénzügyi jog ottani életbeléptetése, amely egyúttal a húsz év óta ott a gazdasági és társadalmi életbe átment idegen jog likvidálásával is jár, valamint különleges gazdasági feladatok, mint a birtokrendezés pénzügyi kiszolgálása, a gazdaadósságbk rendezésével járó ténykedés, utóbb a sótermelésnek újból való felvétele, valamint a szeszegyedáruság megszervezése mind különleges feladatokat ruháztak a pénzügyi kormányzatra. A pénzügyminiszter úr kiváló expozéjában részletesen ismertette azokat az adatokat, amelyek ezt a megszaporodott tevékenységet mutatják. Ez a megszaporodott tevékenység szolgál alapjául annak a budgetáris politikának, amelyet expozéjában előterjesztett. Nyilvánvaló, hogy a pénzügyi politikának minden eszközzel mindenekelőtt a - saját apparátusát kell kifejlesztenie a megszaporodott és kiterjedt feladatokhoz képest és ebből következik az is, hogy mindezeknek a szükségleteknek a tárca dotálásában kifejezésre kell jutniok, A pénzügyi tárca dotációja 1935/36-ban 88'3 millió pengő, 1936/37-ben 933 millió pengő, 1937/38-ban majdnem 97 millió, 1938/39-ben nem egészen 83 millió volt iés most a pénzügyminiszter úr a pénzügyi tárca dotációjára másfél esztendőre 202,680.000 pengőt irányzott elő, amely összeg 12 hónapra visszaszámítva 135 millió pengőnek felel meg. A másfél évre szóló 78 milliós többletből — miként az. indokolás mondja — a személyi kiadásokra 82 millió, a dologi kiadásokra 693 millió pengő és a beruházásokra 700.000 pengő jut. A dologi kiadások többletéből 52 millió pengő kiadást, tehát a többlet nagyobb részét, a szeszegyedaruság megszervezésének kívánalmai tettek szükségessé. Amint méltóztatnak tudni, a szeszegyezmény megszervezésével megszűnt a szeszadó és most már az államkincstárnak kell gondoskodnia a szesz beváltási árának fedezésével előálló költségekről, valamint az üzemi költségekről, viszont nyilvánvaló, hogy a másik ^oldalon a szeszegyedáruság bruttó jövedelme, amely hozzávetőleg 92 millió pengőben van előirányozva, teljes összegében az államkincstárt illeti. Az előbb említett üzemi kiadásokhoz tartozik az ipari és mezőgazdasági szeszgyáraktól, valamint szeszfőzdéktől átveendő szesz beváltási ára, továbbá az egyedárusági szeszfőzdék összes üzemi költsége, az üzemi igazgatási kiadástól kezdve a munkabérekig és munkásjóléti intézményekig. Idetartozik továbbá a szeszegyedárusági szeszgyárak modernebb berendezéssel való ellátása s idetartoznak azok a megváltási, illetve kártalanítási költségek is, amelyek a törvény végrehajtása során ebben a másféléves költségvetési évben esedékesek. Mindezek együttvéve hozzávetőleg 5,200.000 pengő összeget tesznek ki. A második'nagyobb összeg a dologi kiadások tételeinél a dohány jövedéknél mutatkozik és pedig 118 millió pengrő, amely összegnek felvételére azért tvolt szüksléig, mert az északi országrészek visszatérte óta a dbhánykultúra területe immár 34.100 katasztrális holdra növekedett, továbbá, mert a szükséglet emelkedése magával hozta az arról való gondoskodás szükségességét, hogy a keleti eredetű dohányneműek nagyobb mennyiségiben szereztessenek be. Meg kell említenem ennél a monopóliumnál a dologi kiadásokkal kapcsolatosan a személyi kiadások megnövekedését is, valamint az adminisztráció kiterjesztésével járó elkerülhetetlen költségeket. A dohánygyárak m áruraktárak száma 2—2-vel, a dohánybeváltó hivataloké pedig nyolccal szaporodott. A tárca személyi kiadásainál felvett többletet, amely 8,200.000 pengőt tett ki, az indokolás szerint az alkalmazotti létszámnak 2423 fővel való szaporodása hozta magával. Külön katekóriaként jelentkezik most mar a forgalmiadó- és malomellenő'röknek az átmeneti állapotból a költségvetésileg biztosított járandósággal bíró kategóriába való átvétele 465 fővel. Azt hiszem, ez általános és az egész vonalon észlelhető megelégedéssel fog járni, mint az a költségvetési intézkedés is. hogy a gyakornoki létsizám jelentékenyen emelkedett, amely intézkedés hozzájárul azoknak a kívánságoknak teljesítéséhez, amelyek az értelmiségi munkanélküliség megszüntetése iránt támasztatnak. TTj kiadásként jelenkezik a sóteírmelésnek újában való felvétele 122.190 pengő személyi és 30.000 pengő dologi kiadáson kívül másfél esztendőre számítva 1,600.000 q só kitermelésével előállt 2,400.000 pengő üzemi költséggel. A só raktározásává], tárolásával, szállításával, valamint elosztásával járó költségek fedezéséről ugyancsak a költségvetésiben kellett gondoskodni és pedig kereken 6 millió pemgŐ összegben. _ Nyilvánvaló, hogy a bruttó-bevétel itt is teljes összegében az államkincstárt illeti. Mondanom sem kell, hogy mind a három monopóliumnál ezek a dologi kiadások mind hasznos ési jövedelemszerző beruházások és jelentékeny •bevételi többletnek eléréséhez járulnak hozzá. A iszeszegyedárnság 96 milliós bruttó^ bevételéből kevés híján 39 millió .a kincstár tiszta haszna. A dohányegyedáruságnál a megelőző másféléves költségvetési idő bevételeivel szemben 46 millió többletet számítva, 222 .milliónál valamivel nagyobb összeg irányoztatott elő, amelyből a 70 milliós rezsiköltséget leszámítva, a monopóliumokból eredő legnagyobb tételként 152 millió pengő esik a kincstár javára. A sóegyedáruság 46 milliós bruttó bevételéből a közel 9 milliós rezsikölt ségek levonása után 37 milliós tiszta jövedelem áll rendelkezésre. A beruházásoknál az egyedárusági szeszgyárak építkezésére felvett 750.000 pengős költségen kívül több a területi terjeszkedésből kifolyólag szükséges berendezésire és építfcezéSTe is felvétettek bizonyos összegek a költségvetésbe; ilyenek a vámhivatalok építkezésére, dohánygyáraik modernizálására szolgáló költségek, amelyek mind beruházási karakterrel bírnak, hozzávetőleg 1,200.000 pengős összegben. Ami már most a tárcának az államháztartás alakulására döntő jelentőségű közszolgáltatási bevételeit illeti, ezeket a miniszter úr a rendelkezésére álló adatok alapján az elmúlt költségvetés másfél évre számított bevételi adataival, vagyis 1205 ég félmillióval szemben — miként mondottam — óvatos becsléssel 1.478,471.000 pengőben vette fel, amelyhez a pénzügyi tárcának 26 és félmillió pengős bevétele járul. A bevételi adatokról a múlt év augusztusa óta hivatalos kiadványokat nem tettek közzé, azonban a bevételekre nézve bizonyos más adatok, egyéb fogyasztási és forgalmi adatok állnak rendelkezésre, elsősorban Budapest székesfővárosra nézve.