Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
Âz országgyűlés képviselőházának 56. felszólalásaikban nagyjelentőségű és érdekes kérdéseket hoztak elő. Baky igen t. képvi-selőtársam a fegyőrök ügyiét hozta a Ház elé és a fegyőrök szolgálati viszonyaival kapcsolatiban bizonyos hiányosságokra és anomáliákra hívta fel a törvényhozás figyelmét. Megmondom őszintén, csodálkozom előadásának néhány passzusán, mert beszédének bevezető részében az antimilitarista propaganda ellen való erőteljesebb védekezésről beszélt, nagyon helyesen, részünkről való teljes egyetértés kíséretében, ugyanakkor azonban kifogásolta, hogy mi a fegyőröket csuklógyakorlatoknak vetjük alá. (Baky László: A túlzás ellen!) Igen t. képviselőtársam, a fegyőrök fegyveres testület, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) fegyveres testületnél pedig a katonai kiképzés — amelyhez a csuklógyakorlat is tartozik — igen fontos követelmény, annál is inkább, mert ebben a tekintetben a múltból nagyon szomorú hiányosságok állapíthatók meg. (Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. képviselőtársam felhozta, hogy milyen rossz ruhákat kapnak ezek a fegyőrök, ugyanakkor kifogásolta, hogy az elhasznált ruhát nem engediük továbbviselni a fegyőröknek, illetve családjuknak. Ebben a kifogásában is bizonyosfokú következetlenséget látok. Tüzetesebben kell kitérnem arra a bizonyos memorandum-ügyre is, amelyre igen t. képviselőtársam felhívta a t. Há r a figyelmét. Nem akarok ennek a memorandum-ügynek — ezt a memorandumot ugyanis a Markó-utcaí fegy^ őrök terjesztették az igazságügyminiszter elé — a részleteibe belebocsátkozni, de ha a képviselő úr ezt a memorandumot közelebbről ismerné, tekintettel arra, hogy egy katonai fegyelem alatt áldó fegyveres testületről van szó, amelynek rendje és fegyelme mindenekfeletti érdek, akkor a képviselő úr is keveselné azokat a büntetéseket, amelyeket ennek a memorandumnak az elkészítőire kiszabtak. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Egyáltalán a fegyveres erő fogalmával is ellenkezik a memorandumozás. (Úgy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon* — Baky László: Az okot szüntessék meg, amely ezt az elkeseredést szülte! — — Zaj a jobboldalon.) Malasits igen t. képviselőtársam a politikai bűnözőkkel való kivételes elbánásról beszélt. A magyar büntetőtörvénykönyv nem ismer politikai bűnözőt és nem ismer nem politikai bűnözőt. A törvény szerint a kezelés tekintetéhen minden bűnöző egyforma és ha valakire a törvény fogház-, börtön- vagy fegyházbüntetést szab, akármilyen bűncselekmény előzte is meg ezt az ítéletet, az illető büntetések neme szerint egyformán hajtatik végre, akár politikai bűnözőről, akár nem politikai bűnözőről van szó. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon.) Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam néhány hasznos tanácsot adott abban a tekintet ben, hogy az igazságügyminisztérium kodifikáló osztálya milyen szakértelemmel és hogyan csinálja a törvénytervezeteket. Én ezekért a tanácsokért végtelenül hálás vagyok és ezeket a hasznos tanácsokat továbbítom — amennyiben eddig még nem volna velük tisztában — (Derültség a jobboldalon.) a mi törvényelőkészítő osztályunk illusztris vezetőjének, Vladár Gábor ő excellenciájának a címére. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Giller József igen t. képviselőtársam felvetette azt a kérdést, vájjon hogyan vagyunk ülése 1930 november 23-án, csütörtökön. 379 megelégedve a felvidéki területeken megmaradt, átvett és igazolt bírói és ügyészi személyekkel. A válaszom az, hogy igen meg vagyunk velük elégedve, főleg hálásak vagyunk nekik abban a tekintetben, hogy nagy és dicséretes buzgalmat árulnak el az anyaországi bíróságok és ügyészségek színvonalának elérése tekintetében. (Tetszés a jobboldalon.) Piukovich József igsn t. képviselőtársam felvetette az Országos Földhirtokrendező Bíróság kérdését, nevezetesen azt a kérdést, hogy miért szüntettük meg ezt a bíróságot és hogy a mostani földbirtokpolitikai törvények végrehajtását miért nem erre a bíróságra bízzuk és miért történik az a közigazgatási vonalon? Erre az a válaszom, hogy a Földbirtokrendező Bíróságot nem mi szüntettük meg, hanem az 1928:XLI. törvénycikk és megmondom őszintén, hogy mi a földbirtokpolitikai kérdések megoldásának lebonyolításánál sokkal helyesebb módszernek és rendszernek tartjuk a jelenlegit, nevezetesen azért, mert a földbirtokpolitika irányítása nem bírói és igazságügyi, hanem elsősorban fontos nemzetpolitikai kérdés, (Ügy van! Ügy van a jobboldalon és a középen.) amely sokkal jobb helyen van a kormány kezében, mely ezt nemzetpolitikai szempontból irányítani tudja, amely a parlamentnek politikailag- felelős, mint a híróság kezében, amelynek egészen más a rendeltetése. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) A híróság ezeket a földbirtokpolitikai és nemzetpolitikai problémákat — hivatásának eltérő voltánál fogva — nem tudja megoldani (Baky László: Sajnos, szomorú tapasztalataink vannak a múltból!) oly tökéletesen, amint azt a kormányoknak megöldaniok kötelessége lesz, de biztosíthatom igen t. képviselőtársamat arról, 'hogy azokban a problémákban, amelyek igazán hírói kognició tárgyát kell. hogy alkossák, — tehát abban » két kérdésben, hogy van-e helye egyáltalában megváltásnak és ho»y mi legyen a megváltási ár — ammt méltóztatnak tudni, bekapcsoltuk a királyi ítélőtáblákat a független magyar bíróság működésivel járó összes garanciákkal együtt. (Sznllősi J»nő: Ki látott pártatlan közi^a^atást? — Elnök csenget.) Itt nemzetpolitikai kérdésekről és nem pártpolitikai kérdésekről van szó. Igen t. Képviselőház! Befejeztem előadásomat. Elnézést kérek, hogy ilven hosszú időre vettem igénybe figyelmüket. CPAjenzAs és taps. — Egy hang a jobboldalon: Szívesen hallgattuk!) Az az érzésem, hogy gyors és rapszodikus előadásommal talán sikerült néhány általános vonást adni arról a munkásságról, amelvet mi az igazságügyi palotában kifejtünk s talán közvetve »a sorok között« érzékeltetni is tudtam azt a szellemiséget is. amoly bennünket ifí-azságügyi tevékenységünk mi-nden megnyilatkozásában áthat és irányít. (Helyeslés.) Ha most önök azt kérdezik tőlem, hogy konkrété mi' ez a szellemiség, akkor ensredjék meg, hogy egy pillanatnyi kitéréssel válaszoljak. A minap megnéztem az egyik budapesti színházban egy parasztdrámát, aimely parasztdráma a végrendelet körül mozog s a parasztember, a magyar földniíves ember életében olyan fontos ez aktus körül tár elénk bizonyos jogi és mástermészetű bonyodalmakat. Nagy impressziót gyakorolt reám. amikor az egyik szereplő felkiáltott: »Uram, Istenem, mikor lesz. már az a világ, hogy az igazság fog 50*
