Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

"26 Az ország'gyűlés képviselőházának 51. nak vannak bizonyos hiányosságai. Ügy ércem, nem szükséges másra, mint a tisztviselők választási rendszerének fogyatékosságaira t utalnom. A választási rendszer a vele szükségképpen együtt járó kortéziáyal bizony sokszor lealázó a jelöltre nézve. (Úgy van! a középen ) Ez a választás bizony sokszor nem a szakértelem és képzettség, hanem a fortélyok, az időn verés és a nepotizmus jutalmazását jelenti. Más oldalról azonban koncedálnom kell, hogy az önkormányzat annyira össze van forrva közigazgatásunkkal, hogy enneik átállítása meglehetős megrázkódtatásokat jelentene, különösen, ha túlságosan radikálisan történnék. Gondoljunk csak arra. mi történnék, ha a falusi közigazgatást illetőleg az autonóm közigazgatást megszüntetnek. Önként kínálkozik a jövő megoldása azzal, ha egyrészt kiküszöböljük a választási rendszer közérdekellenes fogyatékosságait, másrészt pedig ha az autonómiát ott, ahol lehetséges, különösen a felelősség kérdésének fejlesztésével még erősítjük. Itt utalok az 1886. évi községi törvény egyik szónokának megállapítására, amelv megállapítás — azt hiszem — ma is áll: Haladni abban az irányban, amely az államhatalomnak a szüksége« erőt kézbeadja, de a mellett az önkormányzat lehetőségét ki nem zárja. Még csak egy kérdéssel, a gyámüeryi kérdéssel kívánok foglalkozni. Erre vonatkozólag ugyancsak a belügyminiszter m úr nyilatkozott már a bizottságban, ahol kijelentette azt az álláspontját, hogy az 1877 : XX, te. bizony elavult és a gondjaira bízott érdekek megvédésére nem alkalmas. Csak két körülményre utalok ennél a kWésnél: elsősorban a gyámügy' „tisztviselők képesítésének kérdésére, másrészt pedig a jogorvoslati kérdésre. Bizony, az a jogorvoslati rendszer, hogy az árvaszék elsőfokú határozata felett az 19?9 : XXX. tc

; értelmében a közigazgatási bizottságnak gyámügyi fellebbviteli küldöttsége dönt, nem megfelelő. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ezek után befejezésül még rámutassak arra, hogy találkoztam az egyik közigazgatási szakembernek egy megállapításával, amelyben ő aggályosnak mondja azt, ha a kormányzat vagy annak egyes tagjai saját egyén

: felfogásuk szerint adnak irányt a közigazgatásnak. Azt mondja ebben a megállapításában, hogy a közigazgatást, ez a gyakorlat bizonytalanná tenné. Ügy érzem, t. Képviselőház, hogy ez a megállapítás csak nagy általánosságban állja meg a helyét. Kétségtelen, hogy minden új kormány nem alkothat új intézményeket, azonban az is kétségtelen, hogy a közigazgatásban mindig szerepe, és mondhatnám, nagyon nagy szerepe lesz az egyén irányító, kezdeményező és kiegyenlítő képességeinek. Not measures, but men, mondja egy angol közmondás: nem a módszer, hanem a helyénvaló férfi munkája a fontos. Nekem az az érzésem, hogy nagyon lényeges az, hogy megfelelő jogszabályok alkottassanak, azonban az is ugyanolyan > fontos, hogy megfelelő szellemű férfiak hajtsák végre a jogszabályokat. (Egy hang a baloldalon: Ez a legfontosabb!) A megfelelő szellem kialakítása, a közösség érzetének kibontakoztatása és a már-már általánossá váló bizalmat-anságnak eltüntetése szükséges. (Úgy van!) Ehhez azonban az iskola és a nevelés nem elegendő, ehhez a társadalmi munka bevonására is szükség van, de nein 17 vagy 18 ezer egyesületben, mert^ az inkább pusztít és rombol, mint egységesít. A társaülése 1939 november í5-én, szerdám*. dalmi munka egységesítésével kell kialakítani ezt a nemzetet megmentő közszelleniet, általánossá kell tenni annak az embernek a lelkületét, aki annál melegebb szívvel hajlik oda embertársához, minél szegényebb az illető s aki inkább eltüntetni, mint kimélyíteni igyekszik a társadalmi ellentéteket. Az ilyen ember nem fog forradalmárt látni abban, aki a helyesebb vagyon- és jövedelemeloszlásra törekszik, (Szeder Ferenc: Ez az!) másrészt azonban nem fogja maradinak, konzervatívnak tekinteni azt, aki egy csapással nem ígéri a feladatoknak azonnali és tökéletes megoldását. Az ilyen ember határozott, de igazságos és emberileg megértő funkcióinak a teljesítésében és lelkében benn viseli a közösség érzetét és minden tettével a magyarság boldogabb jövőjét szolgálja. T. Képviselőház! Én tudatában vagyok a mai nehéz helyzetnek, de ismerve azt a hatalmas és nagy erőt, amelyet egy nemzet csak az évszázadok viharai közben tud elsajátítani, ismerve a magyarság nemzetfenntartó erejét, én hittel bízom abban, hogy a helyes utat meg fogjuk találni a megoldáshoz. A költségvetéát elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki a következő vezérszónok? Megay Károly jegyző: Szeder János! Elnök: Szeder János képviselő urat illeti a szó! Szeder János: T. Ház! Elmultak azok az egyesek szerint — mondjuk »ruperti« szemmértékkel mérve is — szép idők, amikor itt 1922 júliusában Szilágyi Lajos délelőtt 11 órától kezdve este 6 óráig beszélhetett és akkor is csak az általa kiprövokált elnöki szómegvonás alapján hagyta abba beszédét. A jelenlegi házszabályok az idővel és az elmondandókkal való szorgos takarékoskodást írják elő valamenynyiünk számára — számomra is — ezért és mivel előttem szólott Huszovszky Lajos igen t. képviselőtársam szintén a kormányzó párthoz tartozik, felmentve érzem magam, hogy különben értékes és nagyvonalú beszédével * foglalkozzam. T. Ház! Ha a belügyi tárcának a rendészettel és közbiztonsággal és az azokat ellátó szervekkel: a csendőrséggel és rendőrséggel kapcsolatos költségvetési részével foglalkozom, akkor akarva nem akarva kénytelen vagyok emlékeztetni a gyorsan feledékeny magyar közvéleményt azoknak a mindent és mindenkit lejárató agitációs röplapoknak egyikére, amelyek majdnem a felfordulás állapotába sodorták ezt a nemzetet közvetlenül a jelenlegi belügyminiszterünk hivatalbalépése előtti és az azt követő időkben. Szólt pedig ez a röpirat Magyarország hatalmasaihoz, akiknek kezében van a vezetés és vállain a felelősség. Ebben a röpiratban ilyen kérdések vannak feltéve, emlékeztetőül nem art ezeket felhozni (olvassa): »Nem látjátok, hogy választójogi törvénytekkel azokat a magyarokat ütitek el legelemibb állampolgári joguktól, akiktől elvárjátok, hogy f a háborúban megvédjenek titeket? Nem látjátok, hogy minden jöttmentnek és idegennek lehet itt földje, csak éppen annak a magyar nincstelen parasztnak nem. akitőLazt várjátok, hogy háborúban ezért a

: földért vérét ontsa? Nem látjátok, hogy üldözéstekkel. és erőszakoskodástokkal a magyar embert földalatti összeesküvésre kényszerítitek? Nein látjátok, hogy csakis tirajtatok múlik, lesz-e leszámolás, ha győzelemre jutunk és véres