Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

354 Az országgyűlés képviselőházának 5o\ T. Ház! Az utóbbi húsz esztendőben minden igazságügyminiszter ambicionálta, hogy egyet foltozzon a sajtójogon. Azt hiszem, most sem lesz kivétel és az új igazságügyminiszter úr, ha a Házban elfoglalja a helyét, szintén ambicionálni fogja, hogy a sajtójoghoz hozzányúljon. Eddig még minden sajtóreform — az Erdélyi-féle sajtóreformtól kezdve napjainkig — a sajtószabadság korlátozásával járt, azonkívül a sajtó útján lekövetett bűncselekmények szigorú, mondhatnám elrettentő megtorlásával. A legutóbbi sajtóreform, az 1938:XVIII. te. erre nagyszerű példákat szolgáltat; leszek bátor majd ezekből néhányat bemutatni. Odáig jutottunk már el, hogy cenzúra van, eljutottunk a sajtó munkásainak és az olvasóközönségnek gyámság alá helyezéséhez. Ha figyelembe veszem is a mai háborús állapotokat és az ezekből eredő kivételes helyzetet, mégis azt kell mondanom, hogy a sajtó terén a mai állapotot nem szabad soká fenntartani; közérdek, hogy minél előbb enyhítsenek azon a szigoron, amelyet a cenzúra és a sajtójog terén tapasztaA tőlünk nyugatra fekvő egyik országban már nem hisz a közönség az újságoknak; akármit is írnak, akármilyen nagy betűket használnak is és akármilyen dinamikus tempóban is írják meg a cikkeket, már nem hisznek nekik; annyira agyoncenzúrázzák felsőbb utasításra ezeket a cikkeket és az aműgyis sok reformot kiállt sajtójog a Prokrustes-ágyba annyira be van préselve, hogy a közönség már nem hisz semmit. Nem lehet azonban érdekünk, hogy a közönséget elszoktassuk az újságolvasástól, nem lehet érdekünk, hogy a közönség ne nyerjen a sajtó útján kellő felvilágosítást az egyes eseményekről, ellenkezőleg: éppen ez az érdekünk, mert hiszen az 1914—18. évi háborúban Anglia javára írták, hogy ott viszonylag sajtószabadság volt, míg más államokban a lakosság előtt mindent elhallgattak és a lakosságot az utolsó percig, az összeomlás pillanatáig tévútra vezették. Ne jussunk el idáig, hanem igyekezzünk a sajtó terjesztése tekintetében es a sajtószabadság tekintetében kissé a helyzet magaslatára emelkedni, kissé lazábban kezelni a dolgot, kissé több szabadságot adni a sajtónak, mert a mai fojtó légkört a magyar nép nem fogja sokáig bírni. (Paczolay György: A prédikációs könyveket is megcenzúrázzák! — Mozgás. — Elnök csenget.) A magyar nép ezekben a vészterhes időkben olyan érettségről tesz tanúságot, hogy joggal elvárhatja a sajtószabadság visszaállítását. T. Ház! Ha a tervbevett sajtóreform nem szűkítené az amúgyis szűken mért sajtószabadságot, hanem közeledni próbálna az 1848. évi sajtószabadság eszméjéhez, akkor az ilyen reformot a sajtó- és véleményszabadság minden híve örömmel üdvözölné, ahogy azonban ma a hangulat körülöttünk kialakul s ahogy én a kormányzat egész szellemét ismerem, ilyen reformot nem várhatunk. Ellenkezőleg, az az aggodalom lesz úrrá rajtunk, hogy az a sajtótörvény és sajtóreform, amelyet az előadó úr is jelzett és amelyre az indokolás is utal, még a mai igen szűken mért sajtószabadságot is meg fogja nyirbálni. Említettem, hogy az 1938:XVIII. te, amely az állami rend megóvása végett szükséges sajtórendészeti rendelkezésekről szól, a gyakorlatban nem vált be, mert túlzott szigorral kezeli például a közléstilalmat. Elmondok egy példát. A mi lapunk leírt egy esetet, amikor egy főszolgabíró törvényellenesen internáltatott valakit, a másodfokú hatóság az internálásé -Í9S9 november ÈS-àn, csütörtökön. lást feloldotta és megállapította, hogy a főszolgabíró törvénytelenül járt el. A cikkíró ellen eljárást indítottak. És mi történt a törvényszéken? Azonnal zárt ülést rendeltek el, elrendelték a közléstilalmat s ezenfelül súlyosan elítélték a cikk íróját, aki egészen tárgyilagosan egyszerűen csak azt állapította meg, hogy nincsen Magyarországon törvény, amely annak a főszolgabírónak jogot adna arra, hogy azt az embert internálja és hogy ez így van, azt bizonyítja a főszolgabíró felettes hatósága is, amely kimondotta, hogy az ítélet törvénytelen volt és azt megváltoztatta. Ennek ellenére a bíróság az 1938:XVIII. tc.-re való hivatkozással mondotta ki, hogy ez a főszolgabíró diszkrecionális joga és (Meskó Zoltán: Megint egy Breznay!) a végén az írót, aki ezt megírta, — mint említettem — csúnyán megbüntették és közlési tilalmat is adtak ki. Egy másik esetben egy elbocsátott csendőr rágalmazási perét tárgyalták, egy csendőralezredes panaszára. Ez a csendőr ugyanis azt állította, hogy az aletzredes veri a legénységet. Rögtön közlési tilalmat rendeltek el és annak ellenére, hogy ez a csendőr kétségbeesetten bizonyítgatta* hogy neki igaza van és bizonyítani is tudja igazát, a csendőrt megbüntették. Beszélhetnék arról, hogy az ügyészek éppen ennek az 1939:X

VIII. tc.-nek alapján micsoda vádbeszédeket mondanak és összekonfundálják a szociáldemokráciát a kommunizmussal. (Meskó Zoltán: Annakidején egyesültek!) Finnországban is ugyanaz a szociáldemokrácia van, mint itt és Finnország pénzügyminisztere az orosz szovjettel szemben hazája érdekében igoa erélyesen foglalt állást. A cikk írója hiába hivatkozott erre, mindez nem használt semmit. (Meskó Zoltán: Azok finn testvérek és nem Weltnerék!) Felső utasításra a legélesebb hangnemet használják az ellen a szerencsétlen ellen, aki e törvény alapján bíróság elé kerüL A szigort nem volna szabad ennyire túlzottan alkalmazni, mert ez egyszer nagyon meg fogja magát bosszulni. Ne méltóztassék ezt fenyegetésnek venni, én társadalmi értelemben mondottam ezt. De nemcsak a büntetések kiszabása terén nemcsak a tekintetben, hogy közlési tilalmat rendelnek el a magukról megfeledkező köztisztviselők elleni perekben, van sok panasz, hanem még a szigorúságon felül a sajtó munkásaival való bánásmód is igen sok kívánnivalót hagy hátra. Megállapíthatjuk, hogy míg a társadalom a sajtó- és más politikai deliktumokért elítélt egyént nem tartják bűnözőnek, addig a fogházakban teljesen azonos bánásmódban részesül a közönséges bűncselekményekért elítéltekkel. Ha például egy sajtóvétségért vagy más politikai vétségért elítélt egyén a Markó utcai ügyészségen jelentkezik büntetésének kitöltése végett, a fogházíban nyomban fertőtlenítik a ruháját. Ha azután kiviszik a gyűjtőfogházba, minthogy egy vagy két hónapnál hosszabb időre csukják le, mert hiszen ma nem is annyira az egy hónap a gyakorlat a büntetéseknél, hanem két hónapnál kezdődik egy egészen ártatlan szóért vagy kifejezésért, mondom, ha ezt a delikvenst a Markó-utcából kiviszik a gyűjtőfogházba, ott megint fertőtlenítik a ruháját és valahányszor újabb tárgyalásra behozzák, mindannyiszor fertőtlenítik a ruházatát, úgyhogy végül is a ruha foszlányokban lóg le arról az emberről. Bocsánatot kérek, a oíróság nem mondotta ki az ítéletben, hogy ennek az