Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

352 Az országgyűlés képviselőházának 56. volt csehszlovák államtól és — sajnos — csak úgy került vissza az anyaországhoz, hogy bizonyos bírósági és közigazgatási kerületeket kettészakítottak s az exponált hatalmi tényezők talán öntudatlanul, talán azért, hogy a mi belső szervezkedésünknek, belső konszolidációnknak útjába nehézségeket állítsanak, elvitték a telekkönyvek egy részét, a bírósági hagyatéki és peres iratok egy részét, a kataszteri birtokíveket, a bírói letétnaplókat s ma a felszabadult területek igazságügyi szolgálatának igen nagy nehézségekkel kell megküzdenie, mert ezeket az iratokat nem tudja pótolni. Veszem például a pereskedést. A felszabadult területeken legalább 20.000 azoknak a pereknek a száma, amelyek most már kizárólag magyar állampolgárok között folynak és az összes periratok odaát vannak. Nem tudunk új pert kezdeni, mert a perfüggőség kifogásával állunk szemben. Itt van a letéti kérdés, amely talán egyike a legérdekesebbeknek. Meglehetős precizitással dolgozom. A losonci Tatra Banka fiókjában egymillió pengő bírói letétpénz kezeltetik. Méltóztatnak tudni, hogy a csehszlovák rezsim szakított azzal a régi és bevált rendszerrel, amely a bírói letétek kezelőjéül az állami adóhivatalokat jelölte meg, ellenben politikai okokból, a saját kedvelt bankjai felsegítése és favorizálása érdekében megszüntette ezt a rendszert és néhány favorizált csehszlovák bankot nevezett meg bírói letétpénzek kezelőjéül. Természetes, hogy a magyar bankok ehhez a kedvezményekhez nem tudtak hozzájutni. Most mi a helyzet? Az, hogy végig az egész felszabadult területen az összes Tatra Bankák és Slovenska Bankák mind bírói letétpénztárként működtek. Ezek mind beteg intézetek. Alaptőkéjük régen elveszett. A magyar pénzintézetek betétállományából évenkint másfél promillt kitevő jutalékból létesítettek egy 100 millió koronás bankalapot, amelyet a csehszlovák intézetek szanálására használtak fel. Végül odagyüjtötték mindazokat a bírói letéteket, amelyek ma a felszabadult területen megközelítő becslés szerint legalább is 30 millió pengőt tesznek ki. Ezek az intézetek betegek, veszélyben van tehát a 30 millió pengőnyi bírói letét, de veszélyben van az a sok kis betét is, amely a felszabadult területekről odajutott. Itt kénytelen vagyok bizonyos kritikai éllel megállapítani, — nem vádolok senkit és nem hibáztatok érte senkit — hogy immár két esztendő múlt el s ezek a csehszlovák bankok és bankfiókok még mindig' ott vannak a felszabadult területen a nélkül, hogy felszámolták, beolvasztották volna őket s az ott elhelyezett magyar tőke biztosíttatott volna. Nem tudom, milyen nagy szerepet visz ebben odaát főleg a pozsonyi központnak a pengőéhsége, üzleti mohósága és milyen nagy szerepet visz itt a magyar pénzintézetek túlzott óvatossága vagy talán ugyancsak túlzottan üzleti célja. Nem tudom elbírálni azt sem, hogy nem lett volna-e hatásos, ha a pénzügyminiszter úr már egy félévvel ezelőtt erősebb kézzel nyúlt volna bele ebbe a kérdésbe, de mindenesetre kérem az igaz ságügy miniszter urat és helyettesét, hogy ezt a kérdést, amely elsősorban igazságügy, de ugyanakkor pénzügyi vonatkozású is, legyen szíves a pénzügyminiszter úrral, a kollégájával megbeszélni, és benne mielőbb döntést provokálni. (Ügy van! Ügy van! a balközépen) Mélyen t. Ház! Itt van a telekkönyvek kérdése, amely kapcsolatos a betétszerkesztés ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. kérdésével. Tudiuk, hogy a telekkönyv nyolcvanéves múltra tekinthet vissza. A telekkönyv és a kataszter között óriási ma már az eltérés s így igen sokszor előadódik az, hogy egy telekkönyvi parcella 17 holdat mutat, a valóságban azonban 120 hold; és megfordítva, egy 84 négyszögöles parcella a valóságban 12 hold. A telekkönyv tehát nem alkalmas a telekkönyvi szolgálat és ezzel kapcsolatosan a gazdasági élet ellátására. Megvan nálunk is a betétszerkesztési törvény és a múltban egészen szép haladás mutatkozott a betétszerkesztés terén. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Látom az igazságügyi tárca indokolásából, hogy az a betétszerkesztés kérdésével is kíván foglalkozni. Itt különösen felhívom az igazságügyi államtitkár úr figyelmét arra, hogy a felszabadult területek egy tekintélyes részén a betétszerkesztés már befejezést nyert; sokhelyen pedig ahol a betétszerkesztés már folyamatban volt, a felszabadulás ideje óta megszakadt. Arra kérem tehát az igazságügyi államtitkár urat, hogy tessék a szerkesztést mindazokon a helyeken, ahol az megkezdődött, sürgősen befejezni és a betétszerkesztést és a betétszerkesztésnek a kataszterekkel való beazonosítását méltóztassék sürgősen progi'ammjába venni. (Helyeslés a balközépen.) Szlovákiával való nemzetközi szerződéssel kívánatos volna mindazoknak a jogviszonyoknak szabályozása, amelyek az igazságügyi szolgálat zavartalanság érdekében feltétlenül szükségesek; igy: a telekkönyvi irattár, a peres ügyiratok, a hagyatéki ügyiratok és nem utolsó sorban a letéti kimutatások és letéti naplók kicserélése. Legyen szabad ezzel összefüggésben még egyre felhívnom az igazságügyi kormányzat figyelmét. A cseh-szlovák betétszerkesztéssel kapcsolatban a régi telekkönyvi területi megjelölés rendszeréről, amely a kataszteri hold szerinti és a négyszögöles számítást tartotta szemelőtt, áttértek a hektárral, árral és négyzetméterrel való számításra. Ügy vagyok tájékozva, hogy a nyugati irányzat is így állította be már a területi méretrendszert. Helyesnek vélném tehát azt, hogy ez a hektárszámítási rendszer, különösen ott, ahol a betétszerkesztés során már megoldást nyert, ne érintessék és készüljünk elő mindannyian arra, hogy a hektárszámítási rendszerre térjünk át a gyakorlatban. Ezt a hektárszámítási rendszert értesülésem szerint már a belföldi földmérési felügyelőségek is magukévá tették. T. Ház! Én tisztában vagyok azzal, hogy a mi népünk még ötven év múlva, talán száz év múlva is magyar holdban, vagy láncban vagy kis magyar holdban fog számítani. Nem az a fontos, hogy népünk miképi számít, és hogyan állapítja meg a maga értékelési egységeit, — mert ezek inkább értékelési egységek — hanem az, hogy alkalmazkodjunk ebben a kérdésben a művelt nyugati irányzathoz, amely már egységesen a hektár- és árszámítási rendszerre tért át. Legyen szabad rámutatnom még egy fontos problémára, a tagosítás kérdésére. Örömmel állapítom meg, hogy a tárca indokolásában a tagosításról is történik bizonyos gondoskodás és megállapítja az indokolás „azt, hogy a tagosítási alapban felgyülemlett tőkék lehetővé fogják tenni a tagosítás gyorsított ütemben való lebonyolítását. Szeretném ezt