Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-55
Az országgyűlés képviselőházának 55. tenyésztését veszélyezteti, hajlandó-e a miniszter úr ezt a tervet éppúgy a kisemberek jószágtenyésztése érdekében megakadályozni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Ház! Amikor én ezt az interpellációt bejegyeztem, akkor még Bátaszék község legeltetési ügye nem dőlt el, a föídmívelésügyi miniszter úr akkor még nem hozta meg határozatát. Most már a határozat után mondom el interpellációmat s miután tudok róla, hogy azok az érdekeltek, akiknek érdekében látszólag meghozták azt a határozatot, mozgalmat indítottak ennek a határozatnak a megváltoztatására, remélem, hogy a Üiatározatot a földmívelésügyi miniszter úr megváltoztatja a szegény kisemberek érdekében. Éppen ezért mondom el most utólag meglehetősen hosszú idő után is ezt az interpellációmat. Bátaszék község kisemberei állattenyésztése érdekében emelek szót ezzel az interpellációmmal kapcsolatban, mert én úgy látom és úgy látja e község lakosságának szegény rétege is, hogy a döntés, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr ebben a kérdésben hozott, az állattenyésztés kárára és hátrányára van egyrészt, másrészt pedig nem teszi lehetővé a jószágtenyésztés ügyének esetleges fejlődését. (Szakáts Pál: Hát ez tévedés!) Egyébként is nagyon érdekes ennek az egész eljárásnak, akciónak és végső következtetéseinek a története. Ez a legelő a (háború előtt közlegelő volt. A háború előtt a régi úrbéri tulajdonosok szerződést kötöttek a községgel s bizonyos kötelezettségek vállalása ellenében átadták ezt a legelőerületet a községnek közlegelőterület céljaira. A iháború előtt és a háború után is jóidéig ez a legelőterület, amely elismerem, meglehetősen tekintélyes nagy terület, közlegelőként (használtatott. (Szakáts Pál közbeszól.) A legeltetési társulat megalakításával kapcsolatban azonban nagyon érdekes események zajlottak le e körül a közlegelő körül. Először, amikor megalakították a legeltetési társulatot, az összeírás körül súlyos hibák és tévedések történtek a kisemberek hátrányára. Nyáron történt az összeírás, amikor a szegény emberek munkában vannak és nem élhetnek felszólalási joggal a névjegyzék ellen. Ebből aztán a további bajok következetesen jelentkeztek. Megalakul a legeltetési társulat, amely a törvénynek megfelelően kezeli a legelőt. Végre elérkezik az az idő, amikor tagosítás alá vonják Bátaszék község egész határát. A tagosítással kapcsolatban nagyon érdekes mozzanatok és tünetek jelentkeznelk a legelők körül. Azok, akiknek nagyobb érdekeltségük van a legelő Ikerül, egyenesen a legelő felosztására törekednek, A szegény emberek egész tömege védekezik a felosztási terv ellen, mert exisztenciájukat látják veszélyeztetve a legelő esetleges felosztásával. (Szakáts Pál: Hiszen egyhangúan kérték a felosztást!) A kérvényeik' és különféle beadványok egész tömege fekszik a földmívelésügyi minisztériumban úgy a kisemberek, mint a nagyobb vagyonnak részéről. A kisemberek következetesen és a régi jogokra való hivatkozással ragaszkodnak a közlegelő fenntartásához* (Piukovits József: Közös legelő!) Azt monidom: ragaszkodtak a közös legelő fenntartásához, míg a nagyobbak, az 5000 egységen felüliek állandóan a legelő felosztására törekedtek. A földmívelésügyi miniszter ÚT úgy vélte megoldhatni ezt a gordiusi csomót, hogy azt KÉPVISELŐHÁZI XAr-LÓ III. ülése 1939 november 22-én, szerdán. 329» mondotta az 5000 egységen felülieknek, hoigty amennyiben lemondanak legelőrészesedésük feléről, hajlandó őíket kiengedni és ezért kárpótolni a tagosítás alkalmával. Az 5000 egységen feüliek arra való hivatkozással kérték lelegelőrészesedé'sük kiadását, hogy ők úgyis jól kívül mennek e »határon és a tagosítás után nem tudják majld használni a legelőt, T. Képviselőház! A földmívelésügyi miniszter úr tehát ezt a határozatot hozta, de egyúttal olyan határozatot is hozott, amelyben kimondotta, hogy most már azután tovább semmilyen vonatkozásban nem enged hozzányúlni a Iközlegelő kérdéséhez. Furcsa dolgok törtébitek azután. Elismerem, hogy a tagosítási eljárás ímeglehetősen nehéa lefolyású minden olyan területen, amely nem síkság, mert sík területen a földek minősége nem túlságosan elütő és ott esetleg esak távolsági szempontokat kell f így elemibe venni. Itt azonban akadt egy mintegy 230 katasztrális hold terület, amely teljesen használhatatlan mezőgazdasági művelésre és mindjárt hozzáteszem, alkalmatlan és használhatatlan legeltetésre is, (Szakáts Pál: A szakemberek az ellenkezőjét állítják. — Malasits Géza közbeszól. — Ellenmondások a középen. — Elnök csenget.) A községi elöljáróság, amikor a nehézségek jelentkeztek a tagosítás körül, a fölérnivelésügiyi miniszterhez fordult, hogy oldják meg ennek a — szerintem is — legeltetésre használhatatlan területnek kérdését úgy, hogy a régi legelő területéből, cseréljék át ezt a területet és a tagosítási eljárás során vegyenek el a már eddig is jól megnyirbált legelő területéből. A földmívelésügyi miniszter úr nem adott helyt, < mint illetéktelen kérelemnek a községi elöljáróság kérésének s ekkor a községi elöljáróság átírt a legeltetési társulathoz, hogy hozzon a cserére vonatkozólag olyan határozatot, mint amilyent ő maga hozott. Beszéltem a legeltetési társulat vezetőivel is, akik fogcsikorgatva hozták meg ezt a határozatot, mert amint nekem elbeszélték, annakidején azt mondották, hogy aki pedig nem szavaz a községi elöljáróság — nem merem' mondani, hogy utasítása szeirint —• felkérése szerint annak majd a tagosítási eljárás során azt a területet adják oda, amely ismétlem, legeltetésre is használhatatlan. Most az a helyzet állt elő, hogy a legeltetési társulat meghozta a határozatot, a földmívelésügyi miniszter úr kiküldte szakértőit és a iszakértői vélemény az, hogy a cserét, amelyet mindenki helytelenít, aki érdekelt ebben a kérdésben Bátaszéken, meg kell csinálni. (Szakáts Pál: Legfeljebb két J három ember!») A közlegelő hátrányára 430 katasztrális hold az a terület, amely a csere szempontiából számbajöhet. (Szakáts Pál: Kétszer annyit kapnak a tagosításnál, mint amennyit leadnak.) Ebből 200 katasztrális hold körül van az a terület, amelyet ez idő szerint is szántanak, és amely a tagosításnál egyáltalán nem okozott volna nehézséget. Maga a tagosító főmérnök úr mondotta el ezt nekem. Ellenben ott van tehertételként az a kh. 230 kat. hold, amelyet én nemcsak innen ismerek, hanem végigkocsiztam, végignéztem és megnéztem a saját szemeimmel, az én szakértelmemmel, már amennyire szakértelemmel birok ezekben a kérdésekben (Szakáts Pál: A minisztérium szakértői is megnézték!) és megállapítottam, — nem egykét legelőt láttam én már életemben, — és szemben a szakértők megállapításával most is 44
