Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

-326 Az országgyűlés képviselőházának 5f egy 3600 iskolában, körülbelül 11.000 tanteremben tudjuk megoldani a nyolcosztályos népoktatást, úgyhogy a népiskolák 60%-ában a jövő esztendőre már megkezdődik a nyolcosztályos oktatás, de nem. úgy, ahogy Felvidéken és Kárpátalján volt, mert annak az oktatásnak nagyon nagy hibái voltak. (Ügy van!) Mi ezt az öttől nyolcosztályig terjedő felső tagozatot gazdasági tartalommal kívánjuk megtölteni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) És itt, — ahogy Somogyi Ferenc képviselő úr fel is vetette — külön falusi és városi tagozatot óhajtok szervezni. (Helyeslés.) Az erre vonatkozó törvényjavaslat már így intézkedik. A városi tagozatot ott fogjuk beállítani Budapesten kívül, ahol erre feltétlen szükség mutatkozik. Falusi tagozatot állítunk fel viszont olyan nagyobb városokban is, ahol a lakosság túlnyomórészben mezőgazdasági foglalkozású, így Hódmezővásárhelyen, Kecs- • keméten, Székesfehérvárott, Cegléden. (Palló Imre: Makón!) Makón is! A városi típusban természetesen általános gazdasági irányú képzés lesz. Ez így a város iskolájának, a polgári iskolának felel meg, a falusi típus_ pedig a mezőgazdasági továbbképző népiskolának, amelynek két alsó tanfolyamát szintén mindennapos iskolává alakítjuk át, de azt is csak a téli hónapokra. A másik olyan feladat, amely a népműveltség' színvonalával van összefüggésiben: az iskolánkívüli népmüvelés. Én nem óhajtok azokról a kérdésekről, amelyekről az én kedves barátaim: Mester Miklós. Szabó Zoltán, Somogyi Ferenc és Faragó Ede, valamint a másik oldalról felszólaló Palló és Paczolay képviselőtársaim is olyan nagy lelkesedéssel beszéltek, bővebben szólni, csupán bejelentem a t. Háznak, hogy a népművelésről szóló törvényjavaslat előkészületben van és amennyiben sikerül a megfelelő anyagi alapokat is megtalálni, akkor a jövő év végére a Ház elé fogok vele jönni. Ha nem sikerülne megtalálni az anyagi alapot, akkor helyi és részleges javításokkal igyekszem majd a szervezetet továbbfejleszteni és remélem, hogy a megoldást így is meg fogjuk találni. (Helyeslés.) A hazai nyelvi kisebbségek és nemzetiségek oktatásügyét is szóvátettak

1 itt. Nem kívánok most erről nyilatkozni. En magam — azt hiszem — 1936-ban, Teleki miniszterelnök úr pedig tavaly, kultuszminiszteri minőségben nyilatkozott ebben a kérdésben itt a Házban. Most csak egy mondatot olvasok fel. Teleki miniszterelnök úr tavalyi nyilatkozatából. (Olvassa): »VaUom, — mondotta — hogy mindenkinek vitathatatlan joga a maga anyanyelvét, ősi szokásait és tradícióit ápolni és a magyar államnak, mint minden államnak kötelessége más anyanyelvű polgárait ebben a törekvésükben támogatni, az ismereteknek anyanyelvükön való tanítását lehetővé tenni, sőt azt istápolni. A nemzeti (kisebbségek kulturális egyenjogúsításának biztosítása szentistváni tradíció és egyben alkalmazkodás az európai élethez, és ez az egyedül helyes magyar politika.« Ezt mondotta gróf Teleki Pál. Nekem ebihez hozzáfűznivalóm nincs. Minden szülőnek, aki azt kívánja, hogy gyermeke anyanyelvén taníttassék. joga van az anyanyelvének

1 megfelelő kisebbségi iskolába járatni gyermekét, de senkit odakény«zeríteni nem lehet, aki nem akar odamenni, (Helyeslés.) a magyar gvermek pedig csak magyar iskolába járhat. (Helyeslés.) Ez az egyik vége a dolognak. Viszont ülése 1939 november 22-én, szerdán. a nyelvi kisebbséghez tartozó szülők gyermekeinek, íigy, mint a múltban, a jövőben is és úgy, mint más államban, Magyarországon is kötelességük az államnyelvet az iskolában megtanulni. (Elénk helyeslés és taps.) Ezek annyira világos alaptételek, hogy ezektől a kormányzat el nem térhet. Ezért hajtottuk végre a régi zavaros A, B, C-típnsok helyébe lépő egységes vegyesnyelvű oktatás rendszerét s nekem az a törekvésem, — ha módom lenne, azonnal meg is csinálnám és ha az állam pénzügyi helyzete megengedi, meg is kell valósítani — hogy minden vegyes lakosságú községben kétféle iskola legyen: egy magyar tanítási nyelvű iskola és egy olyan kisebbségi iskola, amelyben a magyar nyelvet is tanítják, hogy a szülő ezek közül abba az iskolába ' járathassa gyermekét, amelybe akarja. Szóval ne szavazás, ne elölj árósági kérvényezés, hanem a szülők szabad akarata döntse el a kérdést. Ezt kell célul kitűzni és ez lesz a jövő útja; ez az egyedül helyes megoldás. Senkit sem kényszeríthetek arra, hogy magyarrá legyen, ha nem akar az lenni, de senkit sem kényszeríthetek arra sem, hogy szlovákká vagy mássá legyen, ha nem akar az lenni. (Zaj. Elnök csenget.) Teljesen őszinte, becsületes magyar politikát kívánunk ebben a kérdésben követni s éppen azért, akár az egyik, akár a másik oldalról vádaskodnak, panaszkodnak és támadnak, ezekre a panaszokra, vádakra és támadásokra nem is válaszolok, hanem megyek előre a magam egyenes magyar útján. (Élénk helyeslés és taps.) Nem óhajtom a t. Ház türelmét továbbra is igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) úgyis sokkal hosszabbra nyúlt felszólalásom, mint eredetileg terveztem, de túlságosan sok érdekes kérdést vetettek fel a t. képviselő urak. Csak még egy kérdésre kívánok egészen röviden kiterjeszkedni, amelyet több képviselőtársam, elsősorban Szabó Gusztáv t. barátom, azután Witz Béla, Somogyi Ferenc és Tauffer Gábor t. képviselőtársaim is szóvátettek. Ez a felsőoktatási reform kérdése. A felsőoktatási reform munkálatai már nagyon előrehaladtak. Méltóztatnak tudni, hogy három esztendő előtt országos ank'átot hívtam Össze; ennek eredményekép alakult meg a felsőoktatási tanács, amely az összes akkori felszólalásokat és az egyetemek részéről beérkezett javaslatokat feldolgozta. Ma már annyira előhaladt ez a munkálat, amelyet Szily Kálmán államtitkár és műegyetemi tanár vezetés©- mellett folytattak a felsőoktatási tanács tagjai és személyzete, hogy remélhetőleg 1940 tavaszán beterjeszthetem a javaslatot. (Helyeslés.) Bejelentem azonban, hogy amennyiben nem sikerülne májusig, vagy júniusig, tehát még a jövő tanév kezdete előtt megoldanom az egész kérdést, akkor a Tauffer Sépviselő úr által i&zóvátett gyógyiszerképzés reformját ideiglenesen rendeletileg fogom megvalósítani, mert ott tartom a legsúlyosabbnak a helyzetet. Azt hiszem, hogy a gyógyszerészkópzést kiemelhetjük az egész komplexumból abban az esetben, ha nem készülünk el az egész munkálattal. Remélem azonban, hogy az egésszel jöhetek a t. Ház elé. Tisztelt Ház! Igen sok témám volna, de amint elöljáróban is niondbttam, nem kívánok hosszabban szólni. Azzal végzem felszólalásomat, amivel kezdtem: nem volt szándékomban teljes programmot adni, csak az éppen felmerült kérdésekről szóltam. Hét év óta ígeoi