Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-55
318 Az országgyűlés képviselőházának 5t Ezzel elérkeztem közoktatásügyünk egyik Legfontosabb problémájához, hogy miiként, milyen úton tudjuk elérni, hogy minél több népi tehetség kerüljön fel az élvonalra. Hoigy ezt miként érhetjük el, arra példát és utat mutat Eötvös József báró, az első magyar kultuszminiszter az 1848 :XX. tc.-ben. Ez a törvénycikk századokkal előre az utat megmutatva, mintegy világítótorony, megszabja az irányt. Eötvös József báró ebben a törvényben azt kívánja, hogy: »az összes tanodákat közös« — értsd alatta állami vagy községi — »tanodákká kell átalakítani és 1848 augusztus 3-án ehhez a törvényjavaslathoz elmondott beszédében Eötvös József báró kinyilatkoztatja, hogy a nevelésügy pedig a státusnak, az államnak a feladata. Majd felveti a kérdést Eötvös József, hogy »kell-e minden egyes vallásfelekezet számára külön iskolát nyitni«, és erre a kérdésre a következőképpen adja meg a választ ő maga (olvassa): »En részemről meg vagyok győződve, hogy kétségkívül el fog jönni az idő, amikor a népnevelésben, mint a felső nevelésben is, a vallások szerint elkülönözés nem Ieend szükséges és kívánatosnak tartom, hogy ez idő minél előbb bekövetkezzék.« Végül hozzáfűzi, hogy (olvassa): »Ha valamely vallásfelekezet saját költségén külön iskolát akarna magának felállítani, ezt a a maga költségén megtehesse.« i n T- Ké P visel 'őház! Aki Eötvös József báró lelkületét és írásait ismeri, annak nem kell hangsúlyoznom, hogy nála senki sem kívánta .jobban a valláserkölcsi nevelést és hogy ez az állásfoglalás, amely ebben a törvényben előttünk fekszik, nem azt jelenti, mintha ő egyházellenes akart volna lenni. Nem! Ez az állásfoglalása egyedül a magyar közoktatásügy mindenekfelett álló érdekének szólt. Engem sem vezet más, amikor ezt a kérdést ilyen formában idehozom, mint az a ibelátás, hogy ahogyan nem lehet felekezeti honvédelem, úgy nem lelhet felekezeti közoktatás sem a magasabb cél veszélyeztetése nélkül. (KöziHorváth József: Vigyázni kell! Gondoljunk a határokon túlra! Nagyon kell vigyázni!) Ha történelmi példákat tudunk felhozni arra, hogy a Schulmeister ek hogyan nyerték meg a háborút Napoleon ellen Poroszország számára, akkor engedtessék meg nekem az, hogy ennek a dolognak fordítottját is -megemlítsem a t. Ház előtt és kijelentsem azt, hogy a magyar közoktatásügyön keresztül is lehet esetleg csatát veszíteni, (vitéz Tóth András: Eötvös ideiében volt ígyl r — Közi-Horváth József: Viszont a kisebbségi magvarságot a felekezeti iskolák mentik meg!) Emlékeztetek Kossuth Lajos szavaira (olvassa): »Ha a Közép- és Alduna etnográfiai^ rendszerében nem sietünk nemzetünk számára kultúrai tekintetben a primus inter pares szerepét biztosítani, vagy éppen túlszárnyaltatni engedjük magunkat, veszve vagyunk.« Bár nekem nem célom az, hogy on agamévá tegyem Kármán Mórnak, a közoktatásügyi minisztérium pár évtizeddel ezelőtt magas tisztviselőjének azt a felfogását, amely szerint (olvassa): »a közoktatásügyi kormányzat nálunk régtől fogva másban látta inkább feladatát, semmint törvényeink pontos végrehajtásában«, mégis -meg kell állapítanom, hogy h ár Eötvös József háró kitűzte a magyar közoktatásügy irányát, ma messzebb vagyunk, vagy legalább is éppen olyan messze vagyunk, mint . ülése 1989 november 22~én, szerdán. száz évvel ezelőtt, attól a boldog állapottólramikor azt remélhettük volna, hogy állami közoktatásunk és egységes népnevelésünk illesz. (Közi-Horváth József: Nem biztos, hogy olyan nagy boldogság!) A magyar népnevelés ügye ide-oda tántorog ma is a politikai erők küzdelmének alakulása szerint. Nagy pedagógusaink egész sora kimutatja tudományosan a helyes irányt, a po 7 litika azonban mindent elront. Az egyes 'pár 1 tok, az egyes felekezetek maind^a maguk képére és hasonlatosságára akarják formálni a magyar közművelődésnek, a magyar köz^ktatásnak szent ügyét és közben elfelejtik azt, hogy az iskolafenntartók különleges érdekei nem engedik kifejlődni a nemzetben a közös; ség tudatát, amelyre pedig éppen a mai időkben rendkívül nagy szükség van. A nemzetnevelés egységének hijján — véleményem szerint — hiába vannak részleges reformok, hiábavaló volt Klebelsberg Kuné grófnak is igazi nagy erőfeszítése és hiába lesz Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak minden részleges reformja, ha nem kristályosodik ki az egészből egy olyan végleges programm, amely alkalmazkodni tud Eötvös József báró célkitűzéseihezSzerintem egyszer már elérkezett Volna annak az ideje, hogy a közoktatásügyi miniszter úr leszögezze végre a maga véleményét abban a kérdésben, hogy egységes állami közoktatást akar-e, avagy pedig felekezeti megosztást. Én nem tudok másképpen cselekedni, minthogy követem a politikamentes nagy nemzetnevelőknek, Eötvös József bárónak, Fináczynak, Láng Lajosnak, Imre Sándornak, Nagy Lászlónak az elveit és mögéjük állva, igenis fennen kijelentem, hogy a nemzet érdekében való volna, hogy végre egyszer meglegyen az állami közoktatás. (Közi Horváth József: Kevesen gondolkoznak így!) Nem tartom előnyösnek és nem tartom megengedhetőnek, hogy csak február 2-án, Eötvös József báró halála évfordulóján tartsunk évenként szép emléküléseket ós emlékbeszédeket róla akkor, amikor az ő legfőbb elvei még ma is csak papiroson vannak meg. T. Ház! Ebből a szempontból tekintve, komoly kifogás tárgyává akarom tenni az előttünk fekvő költségvetés 7. címében a rendkívüli kiadások és beruházások fejezetében öszszefoglalt tételeket, amelyeket, ha kellően csoportosítok és összeadok, akkor ebből az tűnik ki, hogy ez a költségvetés az elkövetkező másfél esztendő beruházásaiban 1,028.000 pengőt fordít a felekezeti középfokú iskolák támogatására akkor, amikor ugyanezen idő alatt az állami középfokú iskolák építésére a beruházásokkal együtt őszesen csak 239.000 pengőt fordít. Különösen kifogásolom az 5. rovatban/ foglalt azt a tételt, amely a 72 állami főgimnázium tatarozására és karbantartására összesen 75.080 pengőt állít be. Ha ezt a folyamatot a vallás- és közoktatásügyi kormányzat így tovább folytatja, akkor annak a helyzetnek kell előálni, hogy az egyik oldalon látni fogunk közadókból nyújtott segélyek folytán felépített elsőrendű, de szinte luxusszerű felekezeti iskolákat nagyszerűen felszerelve, a másik oldalon pedig látni fogunk fejlődésükben megállott állami középiskolákat, amelyeknek felszerelése és ellátmánya nagyon szegényes. Egy példát akarok itt felhozni. A makói „Csanád ' Vezér« főgimnázium egy régi, tisztes múltra
