Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

316 Az országgyűlés képviselőházának 55. földbe gyökereztetett magyar metódusával régesrégen megelőzte ezeket a mozgalmakat. Az is a mi öntudatnélküliségünk jele, hogy nem foglalkoztunk vele eléggé. Messziről mondunk bírálatokat és nem igyekszünk megismerni, pedig ha mindnyájan megismernénk, akkor sokkal nagyobb és sokkal elterjedtebb lenne a cserkészetnek az egész magyar ifjúságra áldást hozó munkája. Nem azért mondom ezt, mintha patentírozni akarnám. A cserkészet csak eszköz lehet és csak addig jó eszköz, amíg a magyar ügyet szolgálja, de az eszköz adva van, hiszen a cserkészetnek rendkívül sok haszna van. Nagyon sokat beszélhetnék a szociális érzésről és sok minden másról, amit a cserkészet fejleszt ki. Legyen szabad megemlítenem ezzel kapcsolatban azt, hogy ezeknek az úgynevezett regősutaknak, ezeknek a falu járó utaknak az eredményeképpen sok teológián, sok tanítóképzőben megszervezhettük ezeket. Csak egykét példát mondok. Szabó Zoltán igen t. képviselőtársam, a sárospataki teológia tanára elmondotta, hogy teológusaival milyen munkát végzett. (Éljenzés jobbfelől.) Örömmel olvastam el azt a kis füzetét, amelyben leírja, bogy miként vezetik ők a leendő papokat, a falu leendő vezetőit. Én annakidején Veszprémben, a veszprémi szemináriumban megszerveztem a bakonyi falvakat tanulmányozó szeminarisiákat. Az lett az eredmény, hogy egy fiatal teológiai tanár, aki nagyszerű karriert futhatott volna be talán a teológián, otthagyta a teológiát és elment egy kis falu plébániájára, ahpl maga foltozta reverendáját, mert szegény, nyomorult faluba került, de ahol a falu népe javára igen hasznos munkát végzett. Példák vannak tehát előttünk, amelyek a falu járó utak áldásait bizonyítják. Éppen ezért, amikor itt bizonyságok és tények vannak, legyen szabad felajánlanom ezeket a tapasztalatokat, legyen szabad ezekre felhívnom a magyar kultuszkormány figyelmét és azt kérni, foglalkozzék azzal a gondolattal, hogy a leendő faluvezetőket ilyen módon nevelje, ilyen gyakorlati módon ismertesse meg a néppel, mert csak az vezetheti a magyar népet, aki ismeri annak a lelkivilágát. A szeminárium négy fala között csupa absztraktummal, csupa elvont fogalommal foglalkoznak a szeminaristák, kell tehát va; lamilyen kulcs ahhoz, hogy mindezt életté tudják változtatni. Ezért láttuk nagy örömmel Győrffy professzor megkezdett munkáit, a táj- és népkutató intézet munkáját. Lelkesedéssel csatlakozom a tárca költségvetésiéneJk elfogadóihoz, mert a kultuszminiszter úr maga is módot talált már arra, hogy segítse ezt a törekvést. Itt van a kezemben egy sokszorosított programma, a {középiskolai tanárok táj- és népkutató vezetői tanfolyamának programmja. Lelkesen üdvözöljük a miniszter urat ezért ia törekvéséért (Helyeslés jobbfelől.) és kérjük, segítsen aüihoz, hogy a főiskolákon ési a művészképzőkben mindenütt foglalkozzanak a magyar tudományokkal. Győrffy professzor azt mondja egy helyen, hogy a magyar dal már bevonult a főiskolára, hálá

t Istennek, de építésizetünk valahogy még nem indul helyesen és a régi romantikus, helytelen utakon jár. Itt van két könvv a kezemben: A Fertő-vidék népéneik építészete, — és: A Balaton-vidék népének építészete. Tóth Kálmán, Padányi Gulyás és más lelkes építészek gyűjtik össze a magyar építészet raoülése 1939 november 22-én, szerdán. tívumait és magas színvonalon íoglalkoanakL ezzel. Igen t. Ház! Legyen szabad az igen t. miniszter úrnak fagy elmébe ajánlanom, hogy amikor ennek a programúinak és az új munkatervnek megvalósításával foglalkozik, legyen szíves, foglalkozzék ismételten azzal a gondolattal, amelyet itt sokan bangeztattak, hogy jellemnevelést is adjanak az ifjúságinak. (Helyeslés jobbfelől.) Különösen a világháború óta látjuk azt, hogy a szülők ezen a téren nem tudnak mindent elvégezni. A szociális helyzet olyan, bogy a szülők többsége a gyermekét nem is látja egész nap, hiszen dolgozik. A munka elhívja. így az iskolára kétszeres mértékben nehezedik a nevelés (hivatása, még inkább, mint ahogyan azt eddig végezte. Jó lenne, ha elérhetnénk ezt és belátnák, hogy nem omlana össze a világ, ha csak öt napigtanítanának és a hatodik napon nevelnének, hanean a tanárságnak is megkönnyítené a munkáját, a diákság is lélekzethez juthatna s akkor a kötelező leventeoktatás, nem tisztán fegyelmező katonai gyakorlat lenne, — ami egyik, alapfeltétele annak, hogy honvédeket, leendő magyar katonákat neveljünk — hanem a jellemnevelés is bevonulna oda, nemzeti nagyjainkról és jellembeli hatásukról is beszélnének ott, — egész programme t tudnánk adni gyorsan, csak győznék elvégezni az oktatók — s akkor a magyar ikatonatípus — mi igazoljuk ezt, frontokon járt katonák — még értékesebb, még különb, még nagyszerűbb lenne. Nekünk a kvalitást kell fokoznunk nagyon és a magyar lelkiségből nem lehet eleiget adnunk. Amikor örömmel elfogadom ezt a költségvetést, úgy. érzem, hogy bízhatom abban és látom, hogy a kultuszminiszter úr átérzi azt, hogy az a hatalmas mtmka, mely az ő kezében van, magyar misszió. Ügy érzem, hogy a lelkekben való új honfoglalás az, ha egészen magyar síkra visszük át, ha a népi kapcsolat és a, kultúr kapcsolat találkozik, egyik sem hagyja el a másikat és valami egészséges Összhans

1 kpletkezik. Azt hiszem, ezt át kell éreznie mindenkinek és nem lehet egyének privilégiuma, hogy döntsön fölötte: igen, <vagy nem. Itt egyedül egyet lehet tenni: magyar síkra, mélységes magyar öntudatra ágyazni a mi jövő kultúránkat az alsó fokról, a legfelső fokig (Hfhieslés jobbfelől.) és ha lehet, akkor jobban fölkarolni ebben a munkában a magyar falut. A magyar falu megállt az* elemi iskolánál. A nyolcosztályú elemi iskola, hála Istennek, nagy lépés. Örömmel hallottam Kosa miniszteri osztályfőnök úrnak a rádióban elhangzott előadását, amelyben azt is mondta, hogy a magyar nép elfoglaltságához és életéhez is alkalmazkodni fog ez az iskola. Ezt boldog örömmel üdvözlöm, de kérjük, méltóztassék azzal is foglalkozni vájjon ezeket a gazdasági iskolákat nem kellene-e magyar népfőiskolákká átszervezni. (Helyeslés jobbfelől.) A finn nemzetet ezt a kicsiny, sokszor idézett, de elégszer nem idézhető finn nemzetet kultúrnéppíé éppen a népfőiskola tette. Van tehát példa erre is. Végül legyen szabad még valamit megemlítenem. Mint a magyar népművelésnek gyakorlati munkása, kijelenthetem, nem igaz az, hogy a magyar föld népe nem tanulékony esnem akar tovább tanulni. Hogy az ő elfoglaltságából nem szívesen hagy el időt és nem szí-