Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

314 Az országgyűlés képviselőházának 5, maradjunk, tessék a magyar búza sikértartalmára gondolni. Volt idő, amikor idegen búzát hoztak ide, azt nemesítgették és azután visszatértek a magyar búzára, tmert a román és egyéb búzák sikértartalma nagyobb lett; viszszatértek arra a bizonyos parasztbúzára. Sok mindent lehetne így a magyar életből elmondani. Milyen nagyszerű lenne ez a magyar öntudat és milyen mélyen ágyazódnék be, ha valóban a mii magyar életünkbein a gazdasági akadémiákon tanszaké lenne ennek a magyar tudománynak, ha a magyar népi tudományt kutatnák, ha keresnék, hogy vájjon a népi élet milyen kincseket hozott felszínre. Milyen nagyszerű lenne, ha az új földreformmal kapcsolatosan tanszéket állítanának fel az akadémián a kisgazdaüzemeik tárgyában, hogy ezekkel az üzemekkel ott foglalkozzanak, hogy tudományos alapon kutasisák. Amikor mindezekre gondolok, akkor eszembe jut a cserkészet. Bár ma itt sokan beszéltek a cserkészetről, mégis méltóztassék megengedni, hogy mint annak 27 esztendős munkása, némi említést tegyek az elért eredményekről. 1921-ben történt az, hogy egy vasúti állomástól igen távol lévő kicsi falu mellett táborozott egy csapat, amelyet én, mint országos vezető, meglátogattam. Én magam katonai egyenruhában voltam s amikor végigmentem a falun, a falusiak irántam bizalommal voltak, de bizalmatlanok voltak a cserkészcsapattal szemben, amely történetesen nagyobb, fiúkból állt. Azt mondták, hogy olasz kémek vagy olasz megszállók ezek. Mondom: 1921-hen volt ez. Hogy a nép bizalmatlansága jogos, azt nagyon jól tudjuk. A nadrágos ember csak mint választó, vagy mint képviselő ment el Tjözéjük, vagy mint ügynök járt a mi néoünk között. (Ügy van! Úgy van!) Valljuk be őszintén, hogy bizony nagyon kevésszer és ritka alkalommal hallott igazat ez a mi dráffa népünk, joggal bizalmatlan tehát a nadrágos emberrel szemben, s érthető ez a bizalmatlansága. Üj stílus lenne a politikában az is, — és ez is ennek a népi kultusznak és kultúrának a feladata lenne — visszatérni egészen és tisztán az őszinteség lítjaira. De volt, aki ezzel szemben azt állította ezekről a fiúkról, hogy nem olasz megszállók, hanem az állam kémei, vagyis mindent mondtak róluk, csak jót nem. Nekem sikerült akikor a falut egy kicsit megmozgatnom, kicsalnom a táborba és megismertettem őket a táborral. Nagyon örülnék, ha a mélyen t. Képyiselőház is pártokra való tekintet nélkül eljönne egyszer velünk egy ilyen táborba, hogy többé senki ne bélyegezze meg olyan egyszerűen és könnyedén ezt a nagyszerű mozgalmat, amely idegenből származott ugyan, de a magyar lélek szűrőjén keresztülszűrve teljesen és izifif-vérig magyarrá vált. (Paczolay György: Mi nem bántjuk!) Ez a magyar mozgalom, az ifjúság számára valóban értéket jelent és annak valóban szolgálatot tett. Szolgálatot tett a szociális élet terén, szolgálatot tett azzal a szociális neveléssel, amelyet végez, és szolgálatot tett azzal a magyar neveléssel, amelyről most néhány szót még mondani akarok. Amikor kihoztuk a táborba a falusiakat, láttuk, hogy a magyar falu népe értetlenül áll a mi városi fiainkkal szemben. Mi, akkori fiatalok akkor kezdtünk eszmélni és akkor láttuk meg, hogy a város és a falu között mélységes szakadék van. És aki ma magát az'. ülése 1939 november 22-én, szerdán. zal áltatja, hogy a falu és a város közelebb áll egymáshoz, inkább szeretné talán a jobbat, '—- szeretném ezt elhinni róla — de nem a valóságot látja, nem a valóságot gondolja. A városi kultúra európai kultúra, a falusi kultúra pedig magyar kultúra. (Ügy vani Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A magyar kultúra, — sajnos -ez a drága magyar kultúra valahol körülbelül a XVII. században maradt el, ott él és ott van ma is. ' Nagy örömmel és lelkesedéssel hallgatom, olvasom és látom azokat a nagyszerű munkákat, amelyek a Zöldkereszt és a cukorakeió és egyéb munkák által valóban segítséget hoznak, de legyen szabad megállapítanom ezekkel szemben azt, hogy fundamentális dologról van itt szó, nem ilyen, bár értékükben és mértékükben nagy akciókról. Ezek a nagy akciók most, a bajban, valóban segítő utak és a mi mai lehetőségeink és pénzügyi viszonyaink között valóban segítést nyújtanak és a legnagyobb erőteljesítményt adják nekünk, azonban messzebbre kell néznünk. Nekünk a nevelésre kell gondolnunk; arra kell gondolnunk, hogy a város és a falu között kapcsolat teremtődjék. Mi ázsiai uép vagyunk. Ne tessék ezt most a véranalízis alapján mérlegelni. Ázsiai nép vagyunk. Ázsia még ma is uralkodik Európa felett. Ázsia megvárja azt, amit ez a háborgó Európa itt csinál, és túlnéz rajta. Megvárja ezeket a tüneti dolgokat, mozgalmacskákat és miegyebeket a maga nagy várnitudásával, mérhetetlen nyugalmával és túlnéz rajtuk. De európaiak vagyunk, ide tétettünk. A szentistváni gondolat volt ennek az európaiságnak az elősegítője és vezetője. Az európaiságnak és az ázsiai miyoltnak valami találkozása ez. A városi kultúrában van az európaiság, a falusi kultúrában pedig van valami abból az ázsiai örökségből. Ne^ méltóztassék szégyelni • ezt az ázsiai örökséget. Ez nem fantasztikumok után való futkosás, ez a magyar értékek megbecsülése; amit a tudomány kiásott és felszínre hozott a mi maeryar multunkból, annak keresése, annak összegezni HiícirciSEi* Palló igen t. képviselőtársam azt

t f mondotta, — s kissé ŰPT érzem, hogy nem jól hallotta, vagy nem jól értelmezi a miniszterelnök úr szavait — hogy a miniszterelnök úr a mai magyar iskolát nem tartotta magyar iskolának. A miniszterelnök úr a magyar lehetőségekre, a feflődés lehetőségeire mutatott rá és nem azt állította, ho°T a magyar isknla nem magyar. Kétségtelen hogv ezt az iskolai rendszert id^o-PTihní vettük' de toh^ttünk-e egyebet a tatár dúlások és a Mohácsok után, az oly sok pátosszal és szónoki készséggel felmondott pusztító múlt után? Hiszen eredmény volt még az is, hogy átvettük, tudtuk átvenm es nálunk is felhasználni azt álkultúrát. Most arról van szó, hogy továbbépítsük ezt a kultúrát. Nem akarom itt részletezni azt a kérdést, hogy az elemi iskolával mit lehetne tenni. Azt hiszem, hogy mindnyájan, ahogyan itt többször is elhangzott, örömmel üdvözöljük a nyolcosztályos elemi iskola gondolatát, azonban a nyolcosztályos elemi iskola gondolatával — méltóztassanak ezt elfogadni — nines »befejezve a falun való kultúra- és iskolaszervezés. Ez nem a legmagasabb falusi iskola, amelynél megállhatunk, de ne úgy bíralgasr sunk egy költségvetést és egy kultűrmandekot, hogv mindig a még meg nem valósítottat