Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november ,15-én, szerdán. 21 még egy csomó hasonlót tudnék felsorolni Magyarországon — a vízellátás ilyen szomorú és ilyen szégyenteljes. Ez nemcsak abban jut kifejezésre, hogy a lakosságnak pénzkiadást jelent, hanem kifejezésre jut a korházi ápolási költségekben is. Kifejezésre jut azokban a fertőző betegségekben, amelyeknek nagy része talán nem is ezekben a varosokoan kerül gyógyításra, hanem ezek a fővárosra nézve jelentenek tehertöbbletet. Behordják a bacillusokat a fővárosba is, — hiszen a lakosság nagy része itt bent dolgozik — megfertőzik a fővárosi lakosságot és nem egyszer ennek.következménye az a nagy arányokban fellépő fertőző betegség, amelyet itt Budapesten is találunk. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a jövő évi költségvetésben méltóztassék ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni, (vitéz Keresztes-Fis cher Ferenc belügyminiszter: Most is komolyan foglalkozom!) Nem közömbös az, hogy az ország vízellátása megfelelő és tökéletes legyen. A gyermekhalandóság nagy része attól függ, hogy a lakosság egészséges és jó vizet kap-e. A belügyi költségvetéssel kapcsolatosan egypár szót kívánok szólni az állampolgárság kérdéséről is. Aki ma elmegy valamelyik anyakönyvvezető hivatalba a főváros valamelyik kerületébe, az azt látja, hogy tömegével feküsznek ott a kiállított és a felekre váró anyakönyvi kivonatok. Százával állnak az emberek sorban, hogy kérelmüket előterjeszthessék, mert az állampolgárság igazolásához szükséges okmányokat ott kell nekik beszerezniük. Aki elmegy a belügyminisztérium illetékes osztályához, amely az állampolgársági ügyeket intézi, ott külön tanulmányt végezhet és láthatja azt a rettenetes állapotot, amelybe sokszor maguk az előadó tisztviselők is kerülnek: tudniillik nem tudják, miképpen bírálják el ezeket a kérdéseket, különösen most, amikor a visszacsatolt Felvidékről az emberek nagy tömege jön ide az állampolgársági kérdés rendezése végett. Feltétlenül szükséges, hogy az állampolgársági kérdés törvényhozási úton rendeztessék, (vitéz Keresztes - Fischer Ferenc belügyminiszter : Rendezve van!) Nem mondom, hogy hogyan rendeztessék, de rendeztessék, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Hiszen rendezve van!) De bármilyen rosszul rendeztessék is, az még mindig jobh, mint amilyen a mai állapot. Méltóztassék talán egy dátumot megállapítani, hogy mindazok, akik Magyarországon születtek és Magyarországon laktak a háború előtt vagy nem tudom mikor, magyar állampolgároknak tekintendők. De ne méltóztassék az embereket arra kötelezni, hogy őseik okmányait visszamenőleg szerezzék be és 1851-ig visszamenőleg keressék ki azokat az okmányokat, amelyeknek beszerzése, állítom, a magam tapasztalatából mondom, nagyon sok esetben lehetetlen. Nem lehet beszerezni különösen azokat az okmányokat, amelyeket nem a szorosan vett magyar területről, hanem Erdélyből vagy a Felvidékről vagy pláne a külföldről kelt beszerezni. Ez majdnem leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Mi szükség van arra, hogy ezeknek a vegzatúráknak tegyük ki az ország lakosságát. Arra nézve, aki itt élt egy meghatározott időben,- semmi esetre sem fogadnám el az 1851-es dátumot, hanem elfogadnék , egy sokkal későbbi dátumot, például a háború előtti dátumot. Semmi akadályát nem látom, hogy annak az állampolgársága, aki azóta megszakítás nélkül itt él, a közterhekhez hozzájárul, minden további nélkül igazoltassék. (Cselényi Pál: Az nem elég! Nemzethűség!) Nekünk nem érdekünk a magyarság számának csökkentése, hanem a szaporítása az érdekünk és ha ezt meg lehet tenni egy okos, értelmes törvénnyel, akkor ezt meg kell csinálni. Ezekben a kérdésekben, amelyek itt vannak, majdnem azt kell mondani, a zsidók még előnyben vannak, mert a zsidó beírja az igazolásába, hogy zsidó és békét hagynak neki, a világon semmivel több baja nincs. (Zaj.) Egyéb bajokat leszámítva, ilyen természetű baja nincs. Egy a közüzemben, akár a fővárosi, akár az állami üzemben, de a magánüzemben dolgozó munkástól is ma már bekérik a saját, az apja, anyja és öregapja születési bizonyítványát, amiknek a beszerzése a költségektől eltekintve, — mint említettem az előbb is — sokszor leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Számtalan munkás annak köszönheti a munkából való elbocsátását, mert nem tudta kellőképpen igazolni magyar állampolgárságát, vallását és a munkaadó a közszállítási szabályzat rendelkezéseinek figyelembevételével inkább elbocsátja még a használható munkást is, mintsem hogy kitegye magát annak, hogy rossz arányszáma legyen, aminek folytán esetleg a közszállítások elbírálásánál hátrányos helyzetbe kerül. Szükségesnek tartom, hogy az állampolgárság kérdése éppen a megváltozott Felvidéken, — nem szívesen használom ezt a szót — a hozzánk visszacsatolt területekre való tekintettel rendeztessék, szabályoztassék és ne legyen kitéve a minisztérium és a fél maga is annak, hogy külön jogi tanulmányt kelljen folytatnia némely esetben, hogy az illető állampolgársága elfogadható-e vagy nem, hanem az illető állampolgársága akkor, ha a szükséges feltételeknek megfelel, minden további nélkül elismertessék. Előttem ideális Svájc, ahol nincsenek ilyen állapotok. Ez az ország ugyan nem esett át olyan sok megpróbáltatáson, mint mi„ de ott az a helyzet, amint nekem elmondották, hogyha valaki ügyvédet vesz ügyének intézésére, az már gyanússá válik, mert ott az ügyeket elintézik anélkül, hogy ahhoz ügyvéd kellene és azokat az ügyeket vizsgálják meg különös gonddal, amelyekhez ügyvédet vesznek, mert azt mondják, hogy nem lehet tisztességes ember az, aki ügyének elintézéséhez ügyvédet vesz; igénybe, mert a hatóság mindent elintéz, ami szabályszerű és elintézhető. Hát én is jártam a magyar belügyminisztériumnak abban az osztályában, ahol az állampolgársági kérdéseket intézik. Végig álltam ott, anélkül, hogy megmondottam volna, hogy ki vagyok, tanulmányozni kívántam a dolgokat s mondhatom, nem épületes jelenetek azok, amik ott lejátszódnak és nagyon kívánatos volna, hogy ezeken az állapotokon valami segítés

1 történjék. A rövid idő, amely rendelkezésemre áll, nem teszi lehetővé, hogy a belügyi költségvetés részleteibe belemenjek; bár sok mindent szeretnék mondani, méltóztassék megengedni, hogy egy •egészen más tárgyról — amely azonban ugyancsak a tárcához tartozik — a társadalombiztosítás kérdéséről szóljak néhány szót Mindenekelőtt kifogásolnom kell azt, hogy a minisztérium a költségvetésibe erre a célra változatlanul ugyanazokat az összegeket állítja be állami hozzájárulás címén, mint amely az előző költségvetésbe volt beállítva. Ez annál inkább igazságtalan, mert hiszen az intézet tisztviselői létszáma időközben éppen a taglétszámra való tekintettel lényegesen