Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. 17 ügyi igazgatás nagy feladat előtt állott, mert hiszen ezeket a területeket, amelyek 20 esztendőt töltöttek el más jogrendszerben, át kellett vinni a magyar jogrendszerbe. A csehek ugyan ez alatt a 20 esztendő alatt igen sok jogterületen nem tudtak kodifikálni. Bár nagyon jóltudjuk, hogy a büntető jog, a perrendtartás, az anyakönyvi törvény és a községi törvény legnagyobb része érvényben maradt, sőt a biztosítási törvények egyik része is, mégis ez a munka, amelyet a magyar kormányzatnak el kellett végeznie, igen nagy volt, tekintettel arra, hogy az ottani lakosság lelkisége szaturálódott a csehekével és más jogrendszer, más nép, egy merkantil nép igazgatása alatt egészen máskép alakult az emberek élete és maga az állami apparátus is, amelynek a szelleme eltért a m; jogászi igazgatásunk szellemétől. A csehszlovák igazgatás inkább a vállalkozó igazgatása volt és annak merkantil jellege végigvonult még olyan területen is, mint amilyen a belügyi igazgatás területe. T. Ház! A feladat nagy voK és most egy év távlatából mégis meg lehet már töfobékevésbbé ítélni, hogy vájjon az átépítés feladatát a magyar kormányzat hogyan oldotta meg. Két pont maradt kvázi érintetlenül, két jog; terület, jogcsoport. Az egyik a választójogi törvény, a másik pedig a társadalombiztosítási kérdések csoportja. A többi területen mondhatni mindenütt előrenyomultunk, a magyar jogrendszer elfoglalta mindenütt a maga pozícióját személyi, tárgyi és szervezeti értelemben. Ezen a két ponton azonban még egy év elmultával sem történt döntő lépés. A választójogi törvény ugyan be van terjesztve, de miután az egy esztendő még nem múlt el, nem tudjuk, mikor fog tető alá kerülni. Szemlélődésünk során megállapíthatjuk, hogy közjogi vonatkozásban voltak és vannak a legnagyobb eltérések. Hiszen minden állam, minthogy a közjogi berendezkedéssel szorosan összefügg a politikai hatalom, igyekszik közjogilag úgy berendezni az államot, hogy az erős legyen. Látjuk ezt a választójogi törvény terén. Az ott érvényben volt választójogi törvény egészen elüt a magyar választójogi törvénytől. Aki megszületett és 21 éves lett, legyen az vak, süket, néma vagy sánta, választójogot kapott. 15 nap alatt összeírták, megszerkesztették a választói névjegyzékeket. Ezt a példát csak annak illusztrálására hoztam fel, hogy egészen más rendszerük volt, tehát egészen máskép kell megalkotni az ottani választójogot, ha be akarjuk illeszteni a magyar élet testébe. Tisztelet, becsület, a belügyminiszter úr által előterjesztett új választójogi törvény érintetlenül hagyta a szerzett jogot és így valóban e tekintetben ebben a választásban nem lesz visszaesés. Mindenki, aki 1935-ben az utolsó nemzetgyűlési választásokon szavazott a visszacsatolt területen, most is gyakorolni fogja szavazati jogát, mégpedig az akkor érvényes választójogi rendszer értelmében. Ezt a megoldást én nagyon helyesnek és jónak tartom. Természetesen csak átmeneti megoldásnak tekinthető, mert a két választójog nagy különbözősége miatt ennyi idő alatt valóban nem lehetett jó választási rendszert kiépíteni, ha nem akarjuk tisztán a magyarországi választási rendszert bevezetni. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Van azonban a választójog gyakorlásának egy előfeltétele és ez az úgynevezett választói KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. névjegyzék. A választói névjegyzék összeállítását csak a törvény hatálybalépte után fogjuk megkezdeni. Ismerem az anyaországi választói névjegyzékekre vonatkozó előírást, nagyon hosszú terminusokkal dolgozik, december 1-én készül el a következő évre érvényes névjegyzék. Feltétlenül meg kellene tehát rövidíteni ezeket a terminusokat, hogy a visszacsatolt területeken minél előbb legyen kész választási névjegyzékünk, mert minél jobban megrövidítjük azt az átmeneti állapotot, amely a kineve- . zések elvén alapul, annál inkább közeledünk az alkotmányosság felé. (Ügy van! a baloldalon.) Hibának tartom azt, hogy a választói névjegyzékek összeállításánál már előbb nem tettük meg a szükséges lépéseket, úgyhogy el fog múlni még egy fél esztendő, ha meg is rövidítik a terminusokat, mire a névjegyzékek rendelkezésre fognak állni. Általában véve azonban, tekintettel arra, hogy a szerzett jogok tiszteletbentartása biztosítva van, ezzel a választójogi törvénnyel megelégszünk. Van egy hiány, ugyancsak közjogi területen, nevezetesen az, hogy a visszacsatolt területről a vármegyék a felsőházba nem delegálhatnak tagokat. Amikor mi mindig kerüljük azt a vádat, mintha corpus separatumot alkotnánk, akkor az unifikálásnál egy ilyen negatív corpus separatum-féle tünet sem indokolt és éppen ezért jogos az a kívánságunk, hogy a vármegyék a felsőházba beküldhessék az ő delegáltjaikat. Az önkormányzati testületeknél a választójog szempontjából ugyancsak az a helyzet, bogv a választói névjegyzékek összeállításától függ az, hogy minél előbb áttérjünk a rendes választási rendszerre és hogy az Önkormányzati testületeket ne a kinevezés, hanem a választás alapján állítsuk össze, tehát megint csak a választói névjegyzék a punctum «aliens az önkormányzati testületek összeállításának kérdésében is. Itt egy ponton meg kell állanom. A viszszacsatolt területen a cseh-szlovák jog szerint a virilizmus intézménye nem létezett (Szöliősi Jenő: Itt is meg kellene szüntetni!), vagyis az összes önkormányzati testületi helyek választás útján töltettek be, kivéve a legfelsőbb testületet, a tartományi gyűlést, ahol a tagok eisyhiarmaidlrészét' a icseluszlovák kormánv nevezte ki; ezek voltak az úgynevezett mamelukok, mi ígv hívtuk őket és a járási testületek tagjainak egy harmadrészét is a kormány nevezte fki, egyébként a községi életben teljesen a választás alapján összeállított képviselőtestületekkel dolgoztunk. Én mint egy városnak húsz éven keresztül vezetője >

— őszintén megmondom, nem csinálok belőle titkot és nem is szégyellem — a csehi-szlovák rezsim alatt állandóan küzdöttem azért, hogy az érdekképviseletek is bejussanak a községi életbe, mert a cseh-szlovák községi élet téliesen a nagy országos politikai pártokon nyugodott, azoknak a frakciói ültek ott, a városokban is. különösen egyes városokban a rendes közigazgatási ténykedés szinte lehetetlen volt, mert tisztára politikát űztek ezek a cseh pártok a képviselőtestületekben. Egészen érthető tehát, hogy bennünk szakemberekben mindig élt az a vélem én v, hogy a községi képviselőtestület mégsem arra való. hogy politizáljon, hanem, hogy különösen ezek között a nehéz viszonyok között a község ügyeit in^ tézze ós valahogy meg-oldja az összes községi problémákat. Éppen azért mindig vágytunk az után és küzdöttünk azért, hogy a községi kén3