Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

258 Az országgyűlés képviselőházának 5í be fogják látni, hogy ennek még a lehetőségét is ki lehet intézményesen küszöbölni. Azokban az államokban, ahol a propagandaszerv a legtökéletesebb eredményeket érte el, termé szetesen az állami propaganda egyszersmind pártpropaganda is, mert azokban az országokban állam és párt közöit eltérés nincsen. Nálunk azonban más a helyzet. Parlamentáris életformák között élvén, nálunk ezt a kérdést külön kell választani. A pártok lássák el a maguk propagandafeladatát úgy, ahogyan jónak látják és lássák el úgy, ahogyan legjobban megfelel az érdeküknek, a kormán yzatnak azonban olyan feladatokat kellene vállalnia a propagandaszerv révén, — amelyet esetleg természetesen másképpen is lehetne nevezni — amelyek részben már ma is funkciók, amelyeknél azonban hiányzik az egységes irányítás. A legsúlyosabb közvéleményt formáló erők ma — hiszen ezzel mindnyájan tisztában vagyunk — a sajtó, a rádió, a film, a színház és nem utolsó sorban, vagy egyes helyeken talán kizárólag, az úgynevezett iskolánkívüli népművelés. Éri egyszer egy politikai beszédemben, amelyet a túloldal egyik sajtóterméke egészen különös módon ferdített el, azt mondottam, — méltóztassanak megengedni, hogy ezt most megfelelő formában megismételjem az igen t. Ház színe előtt — hogy »a magyar nép végtelenül neveletlen«. Ez nem a magyar nép megsértése akar lenni, mert nem a modorára vonatkozik. Modorában a magyar nép végtelen finomságokat tud produkálni, a titulusokban, a címzésekben, az udvariaskodásban olyan tökélyre tett már szert, amilyent már csak egészen ritka esetekben tudunk feltalálni, de neveletlen abban az értelemben, hogy nem rendelkezik elegendő nemzeti neveléssel, elegendő nemzeti öntudattal. Abban a beszédemben német példákat hoztam fel. Mindegy, hogy az ember honnan veszi a példát, hirtelenében az jutott az eszembe, mert ezt magam is láttam ott A német elemiben az I. osztályban nem aesopusi mesékkel traktálták a német gyermeket, hanem már az olvasási gyakorlatok is Nagy Frigyesről és más német nemzeti hősökről szóltak. Mélyen t. Képviselőház.^ Az iskola nem mindig alkalmas arra, nem tárgyi beállítottságánál fogva, hanem azért, mert a gyermekek még gyermekek, ennélfogva nem mindig képes arra, hogy egy életre szóló alapos nevelést adjon ezen a téren is, feltétlenül foglalkozni kell tehát a felnőttek nevelésével is ilyen formában. Ennek a nemzeti öntudatnak számos tényezője van. Ennek az öntudatnak épp úgy tényezője a magyar föld ismerete, mint a magyar nép részleges ismerete. Méltóztassék megengedni, hogy megint csak, akár olasz, akár német példákra hivatkozzam. Amikor a pome rániai parasztot elviszik Bécsbe vagy a Rajna mellől elviszik a parasztot Kelet-Poroszországba, ez nemcsak világlátást jelent, hanem ez a nemzeti öntudat fokozása is és ha már mi nem tudjuk elvinni az embereket mindenhova, mi történnék akkor, ha mindannyiszor, ami

: kor megnézzük valamelyik érdekes, vagy kevésbbé érdekes filmregényt valamelyik mozgófényképszínházban, előtte egy kis egyfelvonásos kultúrfilmben egyszer látnánk Kárpátalját, egyszer a Dunántúlt, egyszer a sárközi népviseletet, egyszer a bujákit, és így tovább. De nemcsak ilyen példák vannak. Hiszen például a magyar történelem ismerete olyan ülése 1939 november 21-én, kedden. súlyos tényezője a nemzeti öntudatnak, amelyet nem lehet elhanyagolni. Már pedig mélyen t. Képviselőház, azok a képviselőtársaim, akik nem sajnálják néha a fáradságot, hogy ne csak politizálás céljából menjenek el a népköze, hanem foglalkozni is akarnak vele és nevelni is akarják a népet, tudhatják, hogy például az az egyszerű magyar munkásember, milyen végtelenül hálás és mennyire megtisztelve érzi magát, amikor ilyen dolgokról beszélnek neki. En például magam tapasztaltam ezt, sokszor elmentem itt Budapesten az én munkástestvéreim közé — némelyik hat elemit végzett, némelyik annyit sem, de némelyik négy polgárit is — és feltettem nekik olyan kérdéseket, amelyek a magyar nemzeti öntudatnak nélkülözhetetlen elemei, például, hogy ki volt Rákóczi és mit tett Rákóczi, vagy kik voltak az Árpádok és a magyarság élete szempontjából mit jelentett az Árpádok magyarsága. Ezekről a leghalványabb fogalmaik sem voltak. Voltunk egypáran, akik elmentünk a munkásoknak előadássorozatokat tartani a magyar történelemből és méltóztassanak nekem elhinni, hogy ez sokkal jobban érdekelte őket minden pártpolitikánál. Mélyen t. Képviselőház! Ezek igen szép> helyi kísérletezések, de miért ne lehetne ezt intézményesíteni? Nem abban a formában, ahogyan ma van, mert hiszen kis füzetekből az:, emberek nehezen tanulnak, hanem megint csak azt mondom, hogy amikor a magyar nép fia bekapcsolja a rádiót vagy elmegy a mozgófényképszínházba vagy elmegy a színházba vagy újságot olvas, tehát hozzájut mindazokhoz a tényezőkhöz, amelyek közvéleményt formáló erők, akkor miért ne lehetne ezeken keresztül intézményesen hozzáférhetővé tenni az. egész magyar nép számára mindazokat a dolgokat, amelyek nem pártpropagandát és pártpolitikát jelentenek, hanem amelyek egy egészséges magyar öntudat kifejlesztéséhez vezetnek? Itt megint csak egy példát kell felhoznom, a mai ülésről? A külügyminiszter úr ma a magyar hivatástudatról beszélt. És nem hiszem, igen t. Képviselőház, hogy sokszáz ember volna Magyarországon, aki nyilt és könnyű feleletet tudna adni arra a kérdésre,, hogy mi hát az a magyar hivatástudat. Pedig ezeket tisztáznunk kell és mindezeket a dolgokat egy magyar propagandaintézményen keresztül az egész magyar nemzet számára hozzáférhetővé kell tenni. T. Képviselőház! Végeredményben ez nem is jelentene új terheket, mert hiszen mindezt meglévő intézmények összevonásával lehetne megalkotni. A sajtóosztály végeredményben bizonyos határig hasonló dolgokkal foglalkozik. Ide kellene összevonni a filmnek, rádiónak é színháznak stb. megfelelő egységes központi irányítását. Technikailag egyszerűen oly módon lehetne ezt megoldani, hogy a minisztériumokból vagy másféle hivatalokból azokat a referenseket, vagy mondjuk, azokat az ügyosztályokat és csoportokat, amelyek ezekkel a problémákkal foglalkoznak, ebbe az egyetlen intézménybe centralizálnánk. T. Képviselőház! Magától értetődik, hogy mindezeknek a problémáknak számos r részletkérdésük van, amelyek tárgyalást kívánnak, itt azonban a magam részéről éppen csak egy-két főszempontra kívántam a figyelmet felhívni. Befejezésül méltóztassék megengedni, hogy még egy kérdést tegyek sz5vá, bár az előadó úr meglehetősen kimerítően foglalkozott