Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

12 Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. takat fúr, jó ivóvízzel látja el a falvak és az Alföld közönségét, amely iskolák szervezésén töri magát, napközi otthonokat teremt, bábát, orvost, zöldkeresztes akciót, cukorakciót, iskolai fogászatot visz a faluba, (Rajniss Ferenc: Ez mind nem a belügyminisztérium dolga!) a magyar nép hosszú időn át elhanyagolt rétegeinek. E közigazgatási tisztviselői kar aprólékos, mindennapi buzgólkodása alapján joggal mondhatom el, hogv valóban van haladás, valóban megyünk előre, valóban »gyógyul a magyar falu« s gyógyul és egészségesebbé lesz vele a magyar élet is, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Szeretném, ha ez, az egészségesedès, amely számokkal és tényekkel igazolhatóan fekszik előttünk, a szemléletben is megjönne és ha az a pártos szemlélet, amely a magyar közigazgatást mindig erről az egyoldalú szemszögből üti, tekintélyét rontja és a szeretetteljes közmegbecsülésben alálbbszállítani törekszik, a kérdésnek ezt az oldalát is megvilágítaná, vagy legalább ezt is helyesen megvilágítva lehetővé tenné, hogy a magyar nép nagy tömegei is azzal a megbecsüléssel és szeretettel viseltessenek a közigazgatás iránt, amelynek hiányát helyenként — úgylátszik — Vásáry István t. barátom tapasztalatai szerint nélkülözni kell. Ahol én megfordultam és amerre jártam, sehol sem állapíthattam meg' a közigazgatással szemben azt a bizalmatlanságot, amelyet az előttem szólott igen t. képviselő úr kifejezett. Én azt láttam, hogy szeretik azokat az embereket, akik az ő ügyeikkel foglalkoznak. (Meskó Zoltán: Járt Szolnok megyében isi? — Derültség. ~~ Elnök csenget.) Szolnok megyébem is jártam. (Halljuk! Halljuk! — Zaj a középen.) Bocsánatot kérek, nekünk is szeretnünk kell ezt a közigazgatást (Meskó Zoltán: Beszéljünk Breznayról!) és módunk van rá, hogy a megfelelő szeretettel foglalkozván a közigazgatás szervezetével, embereivel és ügyeivel, nem pedig mindig ellenséges szempontok alapján gyötörve őket, megtaláljuk a tárgyilagos szempontokat és így előbbre vihessük a közigazgatási szolgálatot. Mélyen t

% Képviselőház! Azt hiszem, velem együtt az egész Ház minden tagja egyetért velem abban a gondolatban, valóban arra kell törekednünk, hogy a magyar közigazgatás a legelső legyen a világon. (Ügy van! Ügy van! — Lázár Imre: És pártatlan!) A közigazgatástól, attól tehát, hogy az állam a közigazgatás révén mennyit valósít meg a maga eszmei törekvéseiből a nép jólétének előmozdítása irányában, függ az államok léte, fennmaradása, jövője és boldogulása. Minden erőfeszítés tehát, beleértve a kritikát is, amely a közigazgatást javítani törekszik, valamennyiünknek hasznára válik. A magyar közigazgatásnak ez a felsőbbrendűsége fennáll. Méltóztassék elhinni, nincs szégyelni valónk a külfölddel szemben sem. Ott is bőven vannak elhibázott intézkedések és hibák, de ebből senki sem vonhat le olyan konzekvenciákat és nem állíthatja be a közigazgatási rendszert úgy. mint ahogyan az előbb szerencsénk volt hallani. A magyar közigazgatásnak hódítani kell tudnia. Hódítani szíveket és területeket. (T-ázár Imre* Megcsinálja a kormánv! — Derültség balfe'ől. — Zaj. — Halljuk! HaVjuk!) Elnök: Ne méltóztassék közbeszólni és zavarni a szónokot! Bencs Zoítán: Különösen gondolok itt az elszakított országrészek visszatértére. Most szeretnék nagyon gyöngéd és s>z ere tettel je« lenni, hogy jól tudjam kifejezni azt a gondolatot és törekvést, amelyet a Ház színe előtt megvilágítani kívánok. Tudom, hogy ott is sok panasz és kifogás hangzik el, de az a meggyőződésem, hogy ezek a panaszok és kifogások éppen úgy a mindennapi élet meg nem értéséből és súrlódásaiból fakadnak, mint azok, amelyekre Vásáry István t. barátom célzott. E panaszok egy része arra vonatkozik, hogy azok a férfiak, akik az idegen megszállás idején a maguk példás és nagyszerű, bátor állásfoglalásával a magyar gondolathoz és nemzeti érzésükhöz való ragaszkodás példaképei voltak, a közigazgatás megfelelő helyein elhelyezkednek. Én megértem és helyeslőm azt, hogy azok, akik áldozatot hoztak a nemzet érdekében a legnehezebb időben ellenséges hatalommal szemben elhelyezést kérnek a nemzeti életben, mert ez teljes mértékiben helyes, de amikor arról van szó, hogy ezeket a területeket jó közigazgatással ide kell kapcsolnunk a magyar élet, az anyaország egészéhez, amikor az emberek szívét kell megnyernünk és megközelítenünk, amikor arra kell törekednünk, hogy a hangxilatbeli és lélekbeli összeolvadás teljes legyen, akkor azt kell kérnem azoktól, akik bármely okból nem válnának be, vagy nem bizonyulnának tökéletes szakembereknek azon a területen, amelyre őket a nemzet bizalma helyezte, hogy koronázzák meg áldozathozatalukat azzal, hogy visszavonulnak a nemzet prytaneumába és átengedik helyüket azok számára, akiket a kormány bölcsesége a nemzet érdekében ezekre a helyekre kijelöl. (Helyeslés.) Itt, vagyok bátor érinteni a belügyi költségvetésnek azt a másik nagyon fontos részét, amely Kárpátalja bekapcsolódására vonatkozik. Lelkem egész melegével üdvözlöm végre a magyar költségvetésben ezt a tételt, amely ideiglenes ugyan, amint az előadó úr magvas fejtegetései során erre rámutatott, mégis örvendetes előrehaladást mutat Magyarországnak az én szívemben élő képe felé. r Tudom, hogy rutén testvéreink visszakerülése egy sereg nagyon fontos új problémát jelent ránk nézve, amelyeknek megoldása jelentős áldozatokkal jár; itt nemcsak a sóellátás és az állattartás jóformán megoldott problémáira, a petróleum,^ a bakancs, a munkaalkalmak, az iparfejlesztés problémáira gondolok, amelyek ter'mészetszerűleg felmerülnek azon a szegény és elhanyagolt vidéken, hanem azokra az árszint

: különbségekre is gondolok, amelyek az ottani lakosságnak gazdaságilag kevésbbó iskolázott gondolkodása miatt szükségképpen előállnak, az anyaország és a rutén terület között. Ök ugyanis nem tartják nyilván azt, amint Vozóry Aladár t. képviselőtársam egyik nagyértékű cikkében olvastam, hogy Csehszlovákiában milyen áreltolódás történt, ők még mindig 7:1 alapon számítják át a csehkoronát pengőre, következésképpen magukat gazdaságilag nyomott helyzetben érzik. Nekünk tehát bizonyos áldozatokat kell hoznunk, amelyeknek jelentékeny részét viselni tudjuk és viselni is akar^ juk, mert azt akarjuk, hogy abban a testvéri közösségben, amely annyi évszázad közösségének szentesítése formájában ismét^ helyreállt, az erősebb testvér viselje a gyengébb terheit? viseljük is mindannyian, amíg ők is olyan erősek lesznek, hogy velünk együtt viselhetik a-z ország gondjait. (Éljenzés és taps a középen.) A belügyminiszter úrnak a lrzottságban: tett nyilatkozatából örömmel értesültem arról,.