Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. 205 T. Ház! A száraztakarmányokkal kapcsolatosan, miután a szénakataszterrel összefüggő munkálatok olyan gyönyörűen haladnak előre, fel kell vetnem még egy másik kérdést is, amely a fehérjeellátásban — hogy úgy mondjam — döntő szerepet visz és ez az erőtakarmány problémája. Itt is azt látjuk, hogy ez a kérdés talán ott fekszik kint az utcán és a mai liberális szellemben felnőtt és a liberális gazdasági rendszernek a spekuláción keresztül előnyeit élvező zsidó érdekeltség külön hitbizományát jelenti, mert hiszen az erőtakarmány is tisztán zsidó kézben van. Ha látjuk azt, micsoda visszaélések történnek a korpával és a nyolcas liszttel kapcsolatban, állítani merem azt, hogy az ember felháborodás nélkül nem tud erről a kérdésről beszélni. (Ügy van! ügy van!) Méltóztassék elképzelni például azt, hogy a nyolcas liszt átlagmintája benne van a budapesti tőzsdén és erről az átlagmintáról megállapították a hivatalos szervek, hogy ezek a minták szinte azonos fehérje- és keményítőértéket képviselnek a közönséges korpáéval. Tessék elképzelni, hogy nyolcas liszten, amelynek ára sokszor SO százalékkal is több, mint a korpáé, mit kerestek ezen az érdekeltek? Észre sem vesszük, hogy az erőtakarmány kérdésének rendezetlensége következtében micsoda károsodás éri a magyar mezőgazdasági termelést. (Ügy van! jobb felől.) T. Ház! Én ezekben a kérdésekben is örömmel látom azt, hogy a földniívelésügyi miniszter úr a takarmánymérleget helyre akarja állítani s a fehérjeellátásban a szükséges intézkedéseket meg kívánja tenni, mert olyan előkészítő munkákat látunk, amelyek többé nem engedik meg azt, hogy az erőtakarmány egyes idegenfajú cégeknek és cégképviselőknek a hitbizománya legyen, hanem ezt az egész kérdéskomplexust a gazdatársadalom kezébe kívánják letenni. Legyen szabad ezzel a kérdéssel kapcsolatban még csak arra az egyre rámutatnom, hogy amikor takarmánymérlegről és fehérjeellátásról beszélek, akkor köszönettel kell megemlékeznem a földmívelésügyi miniszter úrnak arról a rendelkezéséről, amely a zöldmezőmozgalom támogatását illeti. A zöldmező-mozgalom maga, amint látjuk, tulajdonképpen nem más, mint a hazai fehérjeellátáis és a takarmány mérleg egyensúlyának helyreállítása. Amikor ezeken a tárgykörökön keresztül megállapítom azt, hogy a földmívelésügyi költségvetés nagy koncepcióval igyekszik a fundamentumot minél erősebben és minél szélesebb területen lefektetni, hogy arra építhesse lel majd azt az újabb mezőgazdasági rendszert, amely az olcsó termelés és a jó értékesítés jelszavával megy előre, nagy örömmel fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: B. Szabó István t Elnök: B. Szabó István képviselő urat illeti a szó. B. Szabó István: T. Ház! Örömmel és szinte jóleső érzéssel hallgattam előttem szólott Pi nk ovi eh t. képviselőtársam felszólalását, aki mint a Zöldmező Szövetség ügyvezető elnöke teljes felkészültséggel és szakértelemmel az állatnevelés kérdését tette szóvá. Teljesen egyetértek vele és csak ott lehet esetleg közöttünk nézeteltérés, hogy vannak az országnak olyan részei, ahol a mezőgazdaság, és vannak olyan részei, ahol az állattenyésztés a jövedelmezőbb. Ha az ország minden részében, azokon a részeken is, amelyek ma a legjobb búzatermői és más gazdasági növényeket termő vidékeink, áttérnénk a jószágtenyésztésre, akkor jószágfeleslegünk növekednék meg' anynyira, hogy a már ma is alacsony állatárak még jobban leesnének. Nem kívánok hosszú lenni, mert tudom, hogy a miniszter úr is beszélni fog — én leszek talán az utolsó felszólaló — s ezért mondanivalóimnak csak a felét mondom el. Nem kívánok a földmívelésügyi költségvetésnél különösebb kívánságokat támasztani, mert tudom, hogy f mindennek fejlődésen kell keresztülmennie és ha most a mezőgazdaság irányában megindult a haladás, az egyszerre nem vethet véget minden bajnak. Tudom, hogy ma az egyes tárcák költségvetésénél nem irányozhatnak elő olyan összegeket az egyes kérdések elintézésére, mint azt a szakminiszterek is szeretnék, mert mindnyájan tudjuk, hogy ma mindennél fontosabb a hadügyi kiadás és minden nélkülözhető és elvonható pénzt elsősorban erre kell áldoznunk, mert tartozzunk bármilyen társadalmi osztályhoz, elsősorban magyaroknak kell lennünk és csak azután jöhet minden más. (Ügy van! Úgy van!) Minthogy nagy vonalakban elméletileg megvilágították a földmívelésügyi tárca minden oldalát, csak egyes olyan részletkérdésekre kívánok kitérni, amelyek talán nem nagy jelentőségűek, de mégis mindennap előfordullak az egyszerű mezőgazdasági nép körében. Nagy Ferenc képviselőtársam, de masnik is nagyon szépen kifejtették előttem a, mezőgazdasági nevelés szükségességét. A kishaszonbérletekről szóló javaslat tárgyalásánál nap-nap után halljuk, mi lesz akkor, hé a nagybirtokokat széjjelosztják és azok nem képzett gazdák kezébe kerülnek. Hallottuk napnap után, hogy a kisgazdák nem tudnak gazdálkodna, összehasonlították a kisbirtokokat a nagybirtokokkal és kimutatták a kisgazdák kisebb termelését és ebből azt következtették, hogy a kisbirtokok rosszul gazdálkodnak. Nem vonom kétségbe, hogy a mezőgazdaság terén nagy szükég van arra, hogy a gazdák kellő szakoktatást kapjanak, hogy ennek az országnak legnagyobb értékén, a földön, szakképzett gazdák és megelégedett munkások végezzék a munkát. De talán még sem lenne szabad és még sem lehetne minden hibát a tudatlansággal magyarázni. En tudok olyan eseteket, hogy amikor valamely nagybirtok ' akár eladás, akár más ok miatt felosztásra került és gazdasági akadémiát végzett gazdatiszteknek kisbirtokon kellett volna gazdálkodniuk, azok között a körülmények között, amelyek között a kisbirtokosnak gazdálkodnia kell, ők sem tudtak gazdálkodni. Tudok felsorolni olyan eseteket, amikor gazdatisztek vettek haszonbérletbe 50—60 parcellákat és még a haszonbérrel is actóstak maradtak és úgy szöktek meg a földről. Nem lehet tehát mindent — hcigy így fejezzem ki magam — a kisgazda butaságának betudni, mert ennek okai azok a körülmények is. amelyek között az a kisgazda nem tud másképpen gazdálkodni. Mélyen t. Ház! A mezőgazdasági szakoktatásnak az a formája, amely eddig állt fenn, szerintem nem 'felel meg a célnak. Mivel 27*