Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51., illése 1939 'november 15-én, szerdán. 9 irányoz va és a folyamőrségre, amely ma a költségvetés szerint be van olvasztva a rendőrségbe, 4 millió pengőt meghaladó összeget irányoztak elő, most pedig a munkakör megszaporodása és a terület gyarapodása után is az 1931. évi összegekkel szemben ezekre a célokra mintegy 14 millió pengővel kevesebb van előirányozva. Ez annál inkább meglepő, mert ha a költségvetést más részeiben vizsgáljuk, egyáltalán netfn látunk ilyen intézmények személyi, vagy dologi kiadásainál ilyen szembetűnő csökkenést, Én örülnék annak, ha valóban annak a lehetőségét tudnám nyugodt lélekkel megállapítani, hogy olyan körülmények között élünk, amely körülmények között módunkban áll a közbiztonság és közrendészet költségeit veszedelem nélkül ilyen jelentős mértékben csökkenteni, de éppen az előadó úr által is említett örvendetes események nyomán, vagy azok következtében olyan körülmények is állottak be, amelyek sokkal fokozottabb mértékben teszik kötelességünkké a közrend és közbiztonság megóvásáról való gondoskodást. Én tehát ebben a tekintetben nem vagyok minden aggodalom nélkül, amikor ezen a részen ilyen jelentős összeg elvonását látom és azt látom, hogy ezzel esetleg a szolgálat kielégítő voltának megnehezítését idézzük elő. Mélyen L Ház! A tárca ügykörének másik része, amellyel az igen t. előadó úr foglalkozott, a szociálpolitikai rész. Itt megint hasonló megállapítást kell tennem. Ha ezeket a mostani adatokat összehasonlítom az 1931. évi adatokkal, akkor a következő képet kapom. Akkor a népjóléti tárca keretében 69 millió pengőt meghaladó összeg volt ezekre a célokra előirányozva, amelyekre most 43 millió esik, ha egy esztendőre eszközlöm az átszámítást. Az igaz, hogy a 69 millió pengőben benne voltak olyan összegek is, amely összegek mint kiadási tételek ma nem a belügyi tárca keretében szerepelnek, ós pedig a háború áldozatairól való gondoskodás, ami a honvédelmi tárcánál van felvéve. Ha le is vonom ezt, még mindig meg kell állapítanom, hogy ezekre a szociálpolitikai célokra, az 1931-i, tehát a nagy gazdasági válság előtti, szinte a tetőponton álló állapotokhoz képest, a mai költségvetés cca 4 millió pengővel kevesebbet irányoz elő. Meg kell itt jegyeznem azt is, hogy ennél a résznél, amely ma ki van kapcsolva a belügyi tárca keretéből, a háború áldozatairól való gondoskodás kérdésénél is azt kell látnom, hogy az 1931. évi összeggel szemben lényegesen alacsonyaibb összeg van a folyóévi költségvetésben előirányozva. Akkor tudniillik 22 millió pengőt meghaladó összeg szolgált erre a célra, most pedig 21 millió pengő, annak ellenére, hogy a költségvetés indokolása szerint körülbelül 10%-kal szaporodott azoknak a száma, akiknek ellátásáról gondoskodni kell, amely szaporodás az ország területi növekedésének a következménye. Ezt azért kell nyomatékosan hangsúlyoznom, mert hiszen állandóan azt halljuk, hogy a szociális igények kielégítéséről sokkal fokozottabb mértékben történik gondoskodás, mint bármikor történt. Méltóztassanak elhinni, hogy nem kelt jó hatást, hogy ha az ember csak ígérgetéseket kap, de a kielégítésben nem kapja meg még azt a mértéket sem, amikor ígérgetésekben meglehetősen fukarkodtak, vagy legalábbis kisebb mértékben vették igénybe az embereknek a türelmét. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ ITT. Mélyen t. Képviselőház! Áttérve azután a szorosabb értelemben vett közigazgatásra^ ahogyan az előadó úr felosztotta a költségvetést, ez tulajdonképpen szigorú értelemben vett belpolitikai kérdést jelent. Itt a mélyen t. előadó úr nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a jó és eredményes külpolitikának lényeges előfeltétele a jó és eredményes belpolitika. Ezt én is teljes mértékben osztom. Ha azonban azt nézem, hogy mik a külpolitikai törekvéseknek a determinálói, akkor már nem tartom helyesnek a magunk szempontjából azt, hogy azok az irányelvek, amelyek a külpolitikai történéseknél olyan jelentős döntő tényezőül szolgálnak, érvényesüljenek a belpolitika terén is. Értem ezt a következőképpen. Meg* kell állapítani azt, hogy a mai külpolitikai történések során csaknem teljes uralommal érvényesül az erőszak elve és az igazság érvényesülése meglehetősen a siker reménye nélkül áll. Én nem szeretném a belpolitikai életben ennek az elvnek az érvényesülését. Sokkal nagyobb mértékben kívánom az igazság érvényesülését és itt eszeimbe jut Plato mondása, aki egy helyen panaszkodva azt mondja, hogy az igazság manapság, sajnos, csak az egyenlő erősek között érvényesül, egyébként az erős megtesz mindent, amit elbír a lelkiismerete és a gyenge elszenved mindent, amit elbír a teste és a lelke. T. Képviselőház! Valahogy úgy érzem, hogy az igazság érvényesülésére való törekvés volt, ha nem is kifejezetten, de szinte tudat alatt a magyar lélekben akkor, amikor megalkotta a magyar közigazgatási rendszer alapelveit. Ha helyesnek és szükségesnek tartjuk i'iz államhatalomnak azt a beosztását, amely szerint törvényhozás, bíráskodás és végrehajtás legyen, éppen úgy helyesnek, szükségesnek és a magyar lélekből fakadónak kell tekintenünk azt, hogy a végrehajtást is két részre kell osztani: a központi végrehajtó szervre és az autonómiákra. Ennek a két résznek egymással való egyensúlya a (biztosítéka az igazi rendnek és nyugalomnak, a fejlődésnek és az igazság érvényesülésének. Itt van azután az egyik főoka annak, ami miatt én a költségvetést nem tudom nyugodt lélekkel elfogadni. Nem tudom nyugodt lélekkel elfogadni azért, mert azzal a politikai rendszerrel, amely az utóbbi évek során különöscbb mértékben kifejlődött, nem tudok egyetérteni, azt nemcsak hogy hasznosnak nem, hanem egyenesen a nemzet érdekére károsnak kell minősítenem. Mélyen t. Képviselőház! Senkinek nincs az ellen észrevétele, sőt majdcsak olyan szükségességnek tartja, mint a napot, a levegőt, az élelmet az élethez, hogy a bírói hatalom gyakorlói pártatlanok legyenek, minden földi érdekre való tekintet nélkül az igazság szolgálatában álljanak. Ha az igazságszolgáltatástól a közigazgatás el is van különítve, az élet nem mutatja ezt az elkülönítettséget abból a tekintetből, hogy a közigazgatás is ne volna olyan helyzetben, hogy igazságszolgáltatási kötelezettségei is legyenek.^ A közigazgatás nagyon sok funkciója során életbevágó érdekek kérdésében dönt. A közigazgatás iránt a legteljesebb és legtökéletesebb bizalomnak kellene lennie, mint amilyen bizalom van az igazságszolgáltatási szervek iránt. Ügy kellene lenni, hogy mindenki, akinek ügye a közigazgatás elé kerül, elmondhassa azt, amit az a német molnár 2