Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
178 Az országgyűlés képviselőházának 53 ról, hogy a mindinkább nehezedő feladatoknak is meg fog felelni, azért személye iránt teljes és feltétlen bizalommal viseltetem. Ennél az oknál fogva a jobb agrárius jövő reményében a költségvetést tisztelettel elfogadom. {Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps *a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik vitéz Miskolczy Hugó jegyo: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. (Zaj a jobboldalon.)) Tessék helyeiket elfoglalni képviselő urak. Matolcsy Mátyás képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét megkezdeni. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A földmívelésügyi kormányzat költségvetésének jelen tárgyalása során a rendkívüli körülményekre való tekintettel az a meggyőződésem, hogy nem sí számokba való elmélyülés a feladatom, mert hiszen az elmúlt esztendő tapasztalása szerint olyan meglepetések, olyan változások és olyan feladatok hárultak a kormányra és az egyes tárcákra, hogy az intézkedések azonnal megteendők és a fedezetek — ha kell, a föld alól is — azonnal előteremtendők voltak. Ezért az a meggyőződésem, hogy akkor járok el helyesen, ha ennek a költségvetésnek számszerű vizsgálata és tárgyalása helyett azt vizsgálom, hogy a földmívelésügyi kormányzat, helyesebben mondva, az egész kormányzat • meg tud-e felelni azoknak a feladatoknak és az eléje tornyosuló súlyos problémáknak, amelyek mindezideig megoldhatatlanok es amelyekből számtalan súlyos sérelem fakad, elsősorban álmagyar parasztság milliós tömegei szempontjából. T. Ház! A földmívelésügyi kormányzatnak megítélésem szerint három nagy kérdéskomplexumot kell szem előtt tartania és helyesen kezelnie. Az egy^k az évszázados megoldatlan földkérdés sürgős, mielőbbi komoly és reális megvalósítása. A másik nagy ^ kérdéskomplexum a mezőgazdasági munkásságnak, a föildmívelő parasztságnak szociális gondozása. Mind e két nagy (kérdésnek komoly megvalósításához elengedhetetlen — és ezt elejétől^ fogva hangsúlyoztam — egyenesen létkérdés f az, 'hogy az agrártermelést és főleg az értékesítést és a mindennek alapját képező árpolitikát helyesen oldják meg. (Helyeslés.) Mert, t. Ház, mi mindnyájan és az egész magyar társadalom tisztában van azzal, hogy szónoklatokkal és program mok adásával reális valóságot teremteni csak akkor lehet, ha egy komoly, észszerűen megvalósított gazdaságpolitika alapozza meg e kérdéseket. A szociálpolitika ugyanis meggyőződésem szerint légüres térben mozog mindaddig, amíg annak reális gazdasági alapjait nem biztosítjuk, ami ebben az '-országban az agrártermelésnek és ezen keresztül az árkérdésnek a problémája. T. Ház! Én ezt a három kérdéskomplexumot kívánom átvizsgálni. Sajnos, a rendelkezésemre álló rendkívül röv : d idő miatt magától értetődőleg nagyon sűrűre fogom mondanivalómat és csak a főbb szempontokat hangsúlyozom. T. Ház! Sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy a kormányzatról éles kritikát vagyok "kénytelen gyakorolni, mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a földmívelésügyi miniszter >úr, hogy az ő személyét ebből kikapcsoljam; -.St valamennyien tiszteljük, de tisztában vaülése 1939 navember 17-én, pénteken. gyünk azzal is, hogy mindaz a súlyos hiba, amely történik, legnagyobbrészt az ő akarata ellenére történik. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Az egész rendszerből, ebböll a feudális, liberális rendszerből fakadnak a hibák, amelyek ezeket a sérelmeket és súlyos károkat okozzák. Arra kérem tehát a földmívelésüeryi miniszter urat, hogy semmiképpen ne vegye személye ellen irányulónak azokat a kritikákat, amelyeket a kormányzattal szemben kell elmondanám. (Zaj.) Nézetem szerint helyesebb a rendszerről beszélni, mert az, hogy a miniszterelnöki székben ma Teleki Pál és holnap egy másik gróf úr ül,, tökéletesen mindegy. Az egész rendszerről beszélek tehát és azt hiszem, helyes, amikor azt mondom, hogy ebben a politikai, gazdasági és társadalmi rendszerben a legfontosabb és megoldatlan kérdések továbbra is megoldatlanok maradnak. Legyen szabad hangsúlyoznom azt, hogy a kormányzat nem tudja teljesíteni hivatását abból a szempontból, amelyet minden miniszterelnöki expozénál hallunk, hogy tudniillik olyan politikát kell inaugurálni, amelynek eredményeképpen a termelés színvonala nem esik, hanem feltétlenül emelkedik, mert ez biztosítja a megfelelő életszínvonalat, ez biztosít minél több magyarnak minél nagyobb kenyeret. Legyen szabad rávilágítanom arra, hogy ezt a tételt, ezt a sarkalatos programmpontot, amelyet valamennyien vallunk s amelyért valamennyien harcolunk, a kormányzat hogyan tartja be és mi módon szolgálja. Hangsúlyoznom kell, hogy az árpolitika rendezetlenségének következnie-, nye az, hogy a magyar agrártermelés számos ágában súlyos válság következik be és azt is hangsúlyoznunk kell, hogy olyan aránytalanságok és eltolódások keletkeznek, amelyek egész agrártermelésünket, egész parasztságunkat veszélyeztetik. T. Ház! Legyen szabad elsőnek felemlítenem a cukortermelés kérdését. A mai napon jelent meg az a rendelet, amely a cukorrépa árát 2.15 pengőről 2.80 pengőre emeli fel. Legyen szabad ezt a kérdést bonckés alá vennem és megvilágítanom azt, hogy mi módon intézte a kormány ennek a rendkívül fontos termelési ágnak sorsát éveken keresztül. T. Képviselőház! Ez az ország agrárország és benne a cukorrépatermelés nemcsak a birtokos, hanem elsősorban az agrármunkásság szempontjából óriási jelentőségű, mert mindenki tudja, hogy a leginkább intenzív terme<lési ágról van szó, tehát mmei több Katasztrális hold cukorrépaterület szolgálja a legjobban a magyar nemzet és a magyar parasztság egyetemes érdekeit. De mi történik^ Sok-sok beszéd hangzott el, éveken keresztül folytak tárgyalások, általam is nem egyszer folytatott tudományos vizsgálatok eredményét hoztuk ide a Ház elő, amelyekkel kimutattuk, milyen tarthatatlan állapot az, hogy a cukorrépa ára, tehát a termelőnek, a gazdatársadalomnak kifizetett árösszeg 15 pengő volt 19í52-ben is, amikor 10—12 pengős búzaár volt érvényben és ugyanez az ár volt változatlanul a mai napig is érvényben, bár 1936-ban, 1937-ben és 1938-ban huzamosan 19—20 pengős búzaárak voltak. De hiába volt minden intervenció, süket fülekre találtunk és az eredmény az. — most be fogom bizonyítani — hogy válságba került nemcsak
