Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
ülése 1939 november 17-én, yciiicl:cn. 174 Az országgyűlés képviselőházának 53. dás rentábilis, hasznothajtó. (Tóth János: És jó az értékesítés.) Mi szükséges a rentábilis gazdálkodáshoz? Három dolog: az, hogy tudja a gazda, mit érdemes termelnie, hogy értsen annak megteremtéséhez, tehát meg legyen a szakérteimé és hogy megfelelő árat kapjon a terményeiért. Ezeken nyugszik az egész dolog és a földmívelésügyi tárca költségvetésének e körül a három feladatkör körül kellene csoportosulnia. Az első feladatkör ugyanis nem más, mint a termelés irányítása. A kormányzat hivatása, hogy irányítsa, szükségszerűen átalakítsa a termelést. (Horváth Géza: Irányítja is!) De éppen rá akarok mutatni arra, hogy a termelés átállítására nem lehet áldozatot követelni a gazdától, mert akkor nem fog sikerülni a termelés átállítása. Emlékezzünk csak vissza arra az időre, amikor elkezdték a lentermelés propagálását. Majdnem minden gazda megpróbálkozott akkor a lentermeléssel. De mit láttunk? Azt, hogy ráfizettünk a lentermelésre. Az autóbbi időben ugyan örvendetes előrehaladás van ez°n a téren, de nem lehet azt követelni a gazdától, hogy olyant termeljen, amire ráfizet. T. Ház! A második fontos dolog a népies mezőgazdasági szakoktatás megvalósítása, mert meg kell lennie a kellő gazdasági ismeretnek abban a földmívesnépben, amellyel valamit termeltetni akarunk, különösen, ha többet akarunk vele termeltetni,, ha kövesebb földön több érteket akarunk termelni. Elismerem, hogy a íöldrrívelpsügyi miniszter úr a költségvetésből kitűnően is nagyon sok jóakarattal van ebben az irányban, a legnagyobb baj azonban, hogy a népies mezőgazdasági szakoktatás nincsen intézményesen rendezve, nincsen rendszerbe foglalva. Feltétlenül szükséges volna az alsófokú mezőgazdasági népoktatás megszervezése (Horváth Géza: Csináljuk!) Méltóztassék csak várni. Nem egészen csinál iuk. mert ezt az alsófokon kötelezővé kellene tenni. A magyar földmívesnek, aki a földdel fog foglalkozni, azoknak a gazdagyermekeknek, fiúknak és lánvoknak egyformán, alsófokon az iskolában kellene megtanulniuk ezeket az ismereteket, ezért kötelezővé kell tenni a mezőgazdasági szakoktatást, ez pedig ma hiányzik. Nagyon egyszerűen meg lehetne oldani ezt a kérdést, úgyhogy nem nyolcosztályos elemi iskolát vinnénk a falura, ahogyan az igen t. kuUu a 7irrui«zW úr tervezi, mert elé^ oda a négyosztályú elemi iskola is, a fölé kerüljön a négyosztályú alsófokú mezőgazdasági népiskola, amelyben elvileg csak télen folyik a tanítás, mert ' olyan nagy gyermekeket már nem lehet nyári időben, a nagy munkaidőben iskolába kényszeríteni. Ehhez kellene csatlakozni ok a tél' mezőgazdasági tanfolyamoknak. Minden járásban, minden nagyközségben kellene esry ilyennek lennie. A falu elitjének kitermelésére volna hivatva azután a mezőgazdasági népfőiskola. Én ezt a hármas tagozódást gondolom olyannak, amely megoldaná a népies mezőgazdasági szakoktatást. A harmadik pirobléma az árpolitika. Jól tudom azt is, hogy a föildmívelésügy : miniszter úr az árpolitika jelentőségét felismerte, hiszen legutóbbi vitazáró beszédében, na iól emlékszem, azt mondntta, ^n~v az árpolitikai van olyan fontos, mint a földbirtokpolitika. (Krúdy Ferenc: Igaz! Ugy van!) T. Ház! Én azt mondom, hogy mes; fontosabb az árnolitika, mert hiába adok földet annsk a föJdmívesnek, ha n^m tud megélni belőle, ha terményeit nem tudja eladni, akkor a földmíves a földdel nem ért el semmit. Én tehát merem állítani, hogy az árpolitika még fontosabb a földbirtokreiormnál és különösen, fontos ez ma. Mert mit látunk! Azt, hogy r a terményárak, azt mondhatnám, megfelelő színvonalon vannak, a kisemberek azonban, főképpen a kisgazdák nem terményeladásból szerzik a főjövedelmüket, hanem állateladásból,. hiszen a kisgazdaságok főleg állattartásban és állatnevelésben haladják meg a nagyobb birtokokat. De ma azt látjuk, hogy az állatok majdnem eladhatatlanok, a soványsertés, eladhatatlan, nem veszi senki, mert azt mondják, hogy a. sertéshizlalásra ráfizetnek. Ugyanez _ áll a. szarvasmarhára is; a szarvasmarha alig eladható. Az a szegény kisember eljár három-négy vásárra, amíg egy kis üszőt vagy tinót elad. Ha valaki azt mondaná, hogy egyoldalú osztáiypolitíka az, amit én most előadtam, akkor legyen szabad feleletként rámutatnom arra, hogy a föiümívesosztáiy, a kisbirtokososztály különleges helyzetet foglal el a magyar életben, mert a kisbirtokososztály frissíti fel az értelmiségi osztályokat, a kisbirtokososztály feleslege tartja üzemben a gyárakat és az. iparteiepeket. Másodsorban pedig: csak egy erős, magát gazdasági és politikai fegyverekkel megvédeni tudó földmívesosztály leüet hordozója és eltartója egy hatalmas ós gazdagértelmiségi osztálynak is, amelyre, elismerem,, t. Ház, az országnak nagy szüksége -an, különösen . egy kultúrnemzetnek. Amikor felszólalásomnak végére jutottam,. akkor egy bankembernek, egy bankvezérnek a mondását szeretném idézni, akineu bölcsőjét a. magyar földön ringatták, de azóta nagyon messze eltávolodott az agrárgondolattól. Mégis talán őszinte pillanata volt az, amikor azt írta le — és ez, mintegy önvallomása volt 7- hogy: hiába húzok szmokingot, a gyár- és banktechnika lelkesítenek, de mégis maradok, aki vagyok, az ezeréves magyar paraszt. Elnök: Szólásra következik? , Nagy Ferenc jegyző: Megay Károly! Elnök: Megay Károly képviselő urat illeti a szó. Megay Károly: T. Ház! Tekintettel a^ rendelkezésemre álló idő rövidségére, az előttem: felszólalt igen t. képviselőtársam fejtegetéseivel őszinte sajnálatomra nem foglalkozhatom, bár kétségtelen, hogy több, igen érdekes és értékes gondolatot vetett fel. Ha azonban ezekre kitérnék, nem jutna időm arra, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésével kapcsolatosan saját felfogásomat és véleményemet kifejezésre juttathassam. Épp ennél az oknál fogva a részletkérdéseket mellőzni fogom és csak nagv általános elvi szempontok alapján fogok a tárca költségvetésével foglalkozni. T. Ház! A f öldmívelésügyi tárca költségvetését elfogadom. Elfogadom, de nem annál az oknál fogva és nem azért, mert itt a korma nynárt padsoraiban van szerencsém helyetfoerlalni, hanem elfogadom azért, mert azt jónak és helyesnek tartom s azért, mert meggyőződésem szerint a jelenlegi adottságok mellett — egyes részletkérdésektől eltekintve — jobban nem lehetett volna azt összeállítani. így a tárca költségvetésének tárgyalásánál nem fognak engem pártpolitikai szempontok Vezetni, mint ahogy h elvtelennek tartanám, ha bárki is ebben a teremben ennek az igen fontos tárcának a költségvetése tárgyalásánál elsősorban vagy kizárólagos módon pártpolitikai szempontok szerint foglalkoznék a tárcával. Hazánkban, ebben a kimondottan agrár1
