Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Í6Ó Àz országgyűlés képviselőházának #f. nos, elkerülhetetlen volt, hogy a bérek a munkaidény alatt rendeztessenek, amely körülmény főleg abban leli magyarázatát, hogy az építőipari bérek nyomottak voltak. Wälder t. képviselőtársam a kisipari gépsegélyekre vonatkozóan is tett észrevételt, amire vonatkozóan megjegyzem, hogy egy régi tapasztalat szerint a magyar nép nem nagyon szereti a közös dolgokat, így például gép közös tulajdonba Való (vételét. Voltak régen például közös munkaműhelyek, de ezek egytől egyig csődöt mondtak. De nem is alkalmas minden gép arra, hogy közösen használják. Azok a gépek, amelyek anyag beszabására, levágására kellenek, közösen használhatók, amelyek azonban munkaközben állandóan használandók, azokat nem tudjuk közös használatba kiadni. B. Szabó István t. képviselőtársam felszólalásában megemlítette, hogy a kisiparosnak sem pénze, sem ideje nincs arra, hogy a hirdetett balatoni üdülői kedvezményeket használja. T. képviselőtársamnak azt felelem, hogy a kisipar az Ipok. segélyalapja révén abba a helyzetbe került, hogy most már két helyen is van saját gyógyüdülője, Balatonfüreden és Hévizén, (Maróthy Károly: Elég olcsó!) Hajdúszoboszlón pedig szintén lesz saját üdülője. Ezeken a helyeken a gyógyulásra szoruló iparosok igen olcsó, sőt az anyagiakban gyengébbek teljesen ingyenes gyógykezelésben és ellátásban részesülnek. Képviselőtársam a kisipart közvetlenül, — az löksz, kikapcsolásával — óhajtja közszállításokban részesíteni. Sok központi elosztású közszállítást nem is lehet máskép a kisipar számára biztosítani. Ez azonban az Ioksz.-ra lényeges munkát ró, úgy hogy a 3% kezelési költség valóban minimális. De különösen fontos az löksz, szerepe az anyagbeszerzésben,^ a kiosztásban, a leszállított munka átvételében és. beszállításában, a munka értékének hitelezésében és így tovább, úgy hogy én az löksz, közreműködését a közszállításokban nélkülözihetőnek nem látom, sőt eddigi iközreműködéséért a leghálásabb köszönetet mondok. Szabó Gyula képviselőtársam a tanoncoktatás kérdését érintette abból a célból, hogy az évközben felvett tanoncok lehetőleg ne zavarják a tanonciskolák tanulmányi menetét. Szabályozni kívánom a tanoncok szerződtetésének idejét és azt lehetőleg szeptember és január hónapokra kívánom korlátozni. Szorgalmazom a tanoncok egészségének ellenőrzését is és remélem, hogy a tisztiorvosok bekapcsolásával ez a kérdés is meg lesz oldható. Egyébként az iparfelügyelők a gyárakban a tanoncok egészségi helyzetét is figyelemmel kísérik. Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársam felszólalására már részben válaszoltam. Most utólag még csak azt jegyzem meg, hogy a kormánynak is főtörekvése, hogy minél több nemes deviza teremtessék elő, mert a nyersanyaggazdálkodás szempontjából erre nagyobb szükségünk van, mint az elmúlt időkben. Ronkay képviselőtársamnak a munkabérekre vonatkozó megjegyzéseihez csak annyit óhajtok hozzáfűzni, hogy a kormányzat intézkedései a munkabérek terén a folyó évben még jelentékenyebb haladást fognak eredményezni. A villamosítás fejlesztése érdekében is ülése 19É9 november 16-án> csutortökÖil. felszólalt Ronkay t- képviselőtársam. Azt mondotta, hogy a távolsági vezetékeket az állani építse meg. Ennek a teljesítése ebben a formában, — mint már említettem beszédemben — igen nagy tőkét venne igénybe, amit ma nehéz r előteremteni. Egyes területeken azonban már ezidőszerint is villamosít az állam, így például Győr és Tolna megyében. Mindenesetre egyetértek a képviselő úrral ab'ban^ hogy különösen az ország szegényebb vidékeinek villamosítása érdekében erőteljesebb állami támogatásról kell gondoskodni. Ami pedig az anyagbeszerzés csúcsszervezetét illeti, tisztelettel kérem képviselőtársamat, hogy erre vonatkozólag teendő megjegyzésemet ne méltóztassék félreérteni. Én is pártolom egy csúcsszervezet létesítését, de valahogy olyan a természeteim, hogy egy házat jobb szeretek úgy építeni, hogy nem előbb a tetőt építem meg, hanem az alapokat. Azért mondom ezt, mert meggyőződésem, hogy szervezetet létesítettek már ebben az országban éppen eleget, többet mint amennyit kellett volna. (Ügy van! Ügy van!) Ezért szeretném én az anyagbeszerzést alulról felépíteni. Amikor úgy látom, hogy egyes beszerző szervek nem tudnak, vagy nem akarnak megfelelni hivatásuknak és amikor elérkezik az ideje annak, hogy valóban közérdek, hogv egy csúcsban egyesítsük őket, ez. a »esúclbsítás« is be fog következni. A felszólalt képviselő uraknak válaszolva, még Molnár Dezső képviselőtársamnak mondom azt, hogy az ipari munkásság problémáival én valóban őszintén foglalkozom és pedig nemcsak úgy, hogy pillanatnyi megsegítést adjak, ami fontos, de még fontosabbnak^ tartom, hogy a kisiparosság jövője biztosíttassák .szellemi képzéssel és hitelakcióval. Kérte képviselőtársam, hogy közmunkajárandóságaikat az ipa^ rosok a lehető leggyorsabban kapják kézhez. Ezt én magam is olyan kívánságnak tartom, amelynek teljesítéséhez a magam részéről minden erőmmel hozzá fogok járulni. Igyekezni fogok előmozdítani azt is, hogy az árkormánybiztosság műszaki karának létszáma is növeltessék. Csoór Lajos képviselőtársam a 20 munkáson aluliak családi bérének problémáját kívánta megoldatni. Csak annyit tudok mondani, hogy ezt én is szeretném, de különösen a kisiparosok között, akik amúgy is nehéz termelési viszonyok között vannak, élénk ellenszegülést észleltem ebben a kérdésben, mert azt mondták, hogy még azt a két-három segédjüket sem tudják kellőképpen fizetni, a családi munkabér ellen tiltakoznak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem igyekszem ezt a problémát úgy megoldani, hogy a 20-as számnál talán lejjebb menjünk és így egy egészségesebb, szociálisabb és igazságosabb megoldást találjunk. A villamáram revíziója talán az új villamossági törvénnyel kapcsolatban lehetséges és ezen a téren az a helyzet, hogy minél többet tudunk villamosítani, annál könnyebb a villamosáram árát leszállítani. A kartelekre vonatkozóan pedig csak azt a megjegyzést teszem még, hogy védelmembe veszem őket, amikor nemcsak a tőke érdekeit, hanem az'on át a munkásság érdekeit is védik. Az államvasúti munkásság órabéreire vonatkozóan meg kell jegyeznem, hogy ez pénzügyi kérdés. Nagyon szívesen hozzájárulnék ahhoz, hogy ezek a bérek nagyobbak legyenek és ha elkövetkezik reánk egy jobb idő, azt hi-