Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-52
Az országgyűlés képviselőházának 52. munkaerő tartozik, amellyel az ipari politikának egyforma figyelemmel kell foglalkoznia éppen úgy, mint a nyersanyaggal és az elektromos energiával. Gondoskodásunk tehát nemcsak a nagy- és kisipari munkásságra, hanem a kisiparosra és az ipari élet műszaki irányítására hivatott mérnökökre is ki kell terjednie. (Helyeslés.) A munkásság érdekében kifejtett erőfeszítéseknek —" véleményem szerint — ugyanazon irányban kell továbbhaladniuk, mint amelyet az előző kormányok állapítottak meg, tehát a 8 órás munkaidő, a legkisebb munkabér, a családi munkabér, a szabadidőintézmény elvének alapján. A munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések közül a munkaidő korlátozásának elrendelése hét rendelettel hét ipari főcsoport és még néhány iparág alkalmazottainak munkaidejét sza'bályozta. Ezzel az ipari munkavállalók körülbelül 94%-ának munkaideje nyert szabályozást. A munkabérszabályozást illetőleg az elmúlt költségvetési év folyamán mintegy ötven legkisebb munkabérmegállapító határozat nyert megerősítést. E tevékenységgel az érdekelteknek mintegy 64—65%-ára terjed ki a bérmegállapítások hatálya. Ezt a munkát természetesen a legteljesebb eréllyel továbbfolytatjuk. A munkabér kérdésével függ össze a gyermeknevelési pótlék intézményesítése, amely ezidőszerint több, mint 120.000 munkavállalóra és ezeknek több, mint 220.000 gyermekére terjed ki. A kifizetett járulékok összege havi átlagban több, mint 1,150.000 pengő. A fizetéses szabadság előnyeiben ennek a költségvetési évnek a nyarán részesültek először munkásaink. 55.000 családfő vette igénybe az ezzel kapcsolatos vasúti kedvezményt ezideig. Bizonyára csak azért ilyen aránylag csekély létszámú munkás, mert a külpolitikai helyzet nem engedte meg a mai időben a nagyobbarányú szabadságolásokat. Ipari szociálpolitikánk nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a munkaviszályok száma lényegesen lecsökkent. Ennek a leesökkenésnek bizonyítására említem meg, hogy az 1937. évvel szemben 1938-ban a sztrájkok és kizárások által érintett munkások száma 25.000 főről 9000 főre apadt. (Helyeslés.) Az elveszett munkanapok száma 160.000-ről 100.000-re csökkent, az elveszett munkabér 600.000 pengőről 400.000-re, az elmaradt termelés értéke pedig 3 millió pengőről 2 millió pengőre csökkent. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Szakértők véleménye szerint ez az igen örvendetes csökkenés a kormány szociálpolitikájának következtében állt elő, (Kabók Lajos: Van ott egyéb ok is! — Zaj a baloldalon.) mert kiküszöböltük t a bérmegállapításokkal a bérharc gyúanyagát. Azokban az esetekben, amikor nem sikerült az előzetes tárgyalásokkal békét teremteni, az iparügyi minisztérium mindig beavatkozott a bérviszályba és minden egyes esetben eredményesen. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Mozgás a baloldalon.) Igen fontos a munkaközvetítés fejlesztése és a magam részéről mindent elkövetek, hogy a leghelyesebb módszer, az állami munkaközvetítés megvalósul ion. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A szociálpolitikai tennivalók terén megemlítem még, nogy az 1937 :XXI. te. hatályát kiterjesztem az iparban alkalmazott fontosabb munkakört betöltő művezetőikre, építésveze'Uése 1939 november 16-án, csütörtökön. 155 tőkre, pallérokra és főinolnárokra is. Ez a törvény eddig csak a kereskedelemben és iparban alkalmazott f tisztviselők és kereskedősegédek. felmondási és végkielégítési jogviszonyait szabályozta. A rendelet tervezetét már elkészíttettem és rövidesen a minisztertanács elé ter f jesztem. (Helyeslés.) A termelés és az ipari munkásság iránt érzett gondoskodás vezet elsősorban akkor is, amikor az iparfelügyelet korszerű alapokra való helyezését határoztam el. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Már ennek a célnak érdekében történt a jelen költségvetési évben az jparfelügyelői személyzet létszámának növelése, részben azért, mert a Felvidéken és a Kárpátalján, Kassán, Komáromban, Losoncon és IJngvárt négy" új iparfelügyelői hivatalt kellett felállítani. Az új iparfelügyelői törvény elgondolásom szerint hatósági jogkörrel ruházná fel az iparfelügyelőt és számos olyan adminisztrációs gondtól szabadítanák meg szociálpolitikánknak ezt a valóban nagyértékű tisztviselőjét, amely eddig főhivatásától elvonta. (Helyeslés.) Az iparfelügyelőkre szakvizsga rendszeresítése útján szintén úgy akarok hatni, hogy tudásuk a mai 'követelményeknek megfelelően is állandóan fokoztassék és a kar színvonala nemcsak technikai téren emeltessék. (Helyeslés.) Szociálpolitikánknak külön fejezete az a gondoskodás, amely 'bányamunkásságunk érdekében történt. Már ez év február havában megalakult a bányamunkások legkisebb munkabérét megállapító bizottság, amely a bányászok munkabérproblémáját a kedvezőbb megoldás felé viszi, és most is állandóan tárgyalunk és munkálkodunk a bérkérdés rendezése terén. A bányászati közigazgatás terén egységes és általános mintául szolgáló munkarendszabály összeállítását szorgalmazom. E rendszabály fel fogja ölelni mindazt, amit egy korszerű munkaszerződés jellegével bíró munkarendtartásnak tartalmaznia kell. Ezzel megszüntethető lesz az a hibás rendszer, amely szerint még egy és ugyanazon bányavidéken sincs meg a munka rendjében az egyöntetűség. Ennek az általános mintául szolgáló munkarendszabálynak a kiadását az 1940. év közepére tervezem. Munkába vétettem egy általános érvényű bányarendészeti szabályzatnak az elkészíttetését is. Ennek a szabályzatnak a megalkotása elő fogja mozdítani, hogy a bányaművelésnél sajnálatosan előforduló balesetek száma a lehető legkisebbre csökkentsék. Az ipari termelés legértékesebb munkaerői közé tartoznak mérnökeink, akiknek sorsa különös gondoskodásomnak a tárgya. (Helyeslés jobbfelöl.) Az ő érdekükben és egyúttal az egész nemzet érdekében foglalkozom a mérnöki rendtartásról szóló 1923:XVII. te. módosításával. (Helyeslés jobbfelöl.) Az ország gazdasági erőkészletének másik fontos tényezője a hazai kisiparosság. Ha tekintetbe vesszük, hogy a trianoni Magyarország területén 99 képesítéshez kötött kézművesipari szakmában 187.000 kisiparo? működött, akik közül egyedül a fővárosbar több^ mint 30.000 kézműiparos él és (ha ehhez a számhoz csatlakozik még a visszacsatolt területeken működő mintegy 30.000 kézműiparos, úgy képet alkothatunk ennek a társadalmi rétegnek a jelentőségéről. 20*
