Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

152 Az országgyűlés képviselőházának 52. Megemlíteni még, hogy az ipari szakmim- • kasok családiházépítésének támogatására külön építkezési kölcsönakció szerveztetett, amely az elmúlt esztendőben 400.000 pengő összegben, összesen 89 tételben, Budapesten 12, vidéken 77 kisebb családiház építését tette lehetővé. A háztatarozási és javítási tevékenység fokozottabb ellanyhulását megakadályozandó, a Pénzintézeti Központ és az általa kijelölt pénzintézetek a Magyar Nemzeti Bank közreműködésével az elmúlt esztendőben is, mintegy 2 millió pengő összegű tatarozási kölcsönt nyújtott az érdekelt háztulajdonosoknak. Ezt a kölcsönt túlnyomórésziben a budapesti háztulajdonosok vették igénybe és ezzel a kölcsönnel némileg sikerült a budapesti építőipari munkásság munkátlanságán segíteni. Az ipar egész szevezetét érintő kérdések «órában fontos szerepet foglal el < az ipari decentralizáció kérdése. (Ügy van! joobfelől.) Ez régi kormányzati programm. Ennek a célkitűzésnek fontosságát a magam részéről sem tudom eléggé hangsúlyozni, de nem használnék az ügynek, ha ezen a téren túl vérmes és különben túlgyors eredményt ígérnek, (vitéz Hertelendy Miklós: Elektrifikálni!) A decentralizáció szempontjából elsősorban az ország keleti határszéle érdemel figyelmet, amely ipartelepekkel ritkábban van átszőve. (Ügy van! a balközépen.) Az ország fővárosának további iparosodása semmifele szempontból _ nem érdek, az ipar további duzzasztására itt nincsen szükség. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) I)e ennek az iparnak áttelepítése tetemes tőkeveszteséggel és pénzveszteséggel járna, úgyhogy az ipari politikának oda kell hatnia, hogy minden új iparvállalat lehettőség szerint vidéken épüljön (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és ha elérkezik az ideje annak, hogy ' egyik-másik vállalat kapacitását csökkenteni kell, arra fogok törekedni, hogy ez a kapaeitáscsökkenés ne a vidéki vállalatokat érje, (Helyeslés jobbfelől.) Én igen nagy jelentőséget tulajdonítok a decentralizációnak, amelyet ha nem is oldhatunk meg úgy, hogy áttelepítjük a budapesti gyárakat vidékre, mert ez tőkepocsékoiás volna, de nemzeti érdekből nagyon fontosnak tartom, hogy az ipar a magyar nép körébe, telepíttessék át, mert így a mezőgazdaság és az ipar között sokkal jobb lesz az összhang. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon, a Uözépen és a baloldalon.) Akkor elkerülhetjük azt a nehéz helyzetet, amelybe hatalmas szomszédunk jutott, amíg csak Németország volt, amely megérte, hogy az iparosodás száz esztendeje alatt lakossága csaknem teljesen átcserélődött, falusi lakosságiból városi lakossággá alakult át, 1825 táján Németország lakosságának 75%-a élt falun, száz esztendő múlva megfordítva. Ennek az átalakulásnak gazdasági és politikai következményeivel nagyon sokat foglalkoztak az elmúlt másfél évtizedben német gazdaságpolitikusok. Teljes meggyőződésse>l állítom^ hogy nekünk az ilyen eshetőséget prevencióval meg kell akadályoznunk és minden ipari telepítést, — ha csak nem szólnak ez ellen nehéz, leküzdhetetlen akadályok — vidékre kell helyeznünk. (Helyeslés jobbfelől.) Az ipari termelésünk hatásfokának a javítása felé vezető úton a tények helyes megismerése az első állomás. Ebből a célból elengedhetetlen, hogy megismerjük iparunk statisztikai adatait. Ezt a feladatot a Központi í iliése 1939 november 16-án, csütörtökön. Statisztikai Hivatal ipari statisztikai osztálya hivatott ellátni és jól is látja el, a jövőben azonban törekedni fogok arra, hogy az egyes iparágak menetét elmélyedőleg is megvilágíthassam. (Helyeslés.) Különösen igen nagy súlyt vetek arra, hogy a vidéki, főleg a falusi kisiparosság életviszonyai minél jobban feltárassanak. (Helyeslés.) A rendszeres statisztikai adatgyűjtéstől eltekintve, — amely különösen a népszámláláshoz kapcsolódva, érdekesen világítja meg többek között a vidéki kisiparosság életviszonyait is — hazánkban is több egyéni szerző foglalkozott a vidéki kisiparosság életviszonyainak tanulmányozásával. Ilyen munkát azonban felfogásom szerint nem lehet csak egyénileg elvégezni. Sokkal teljesebb és az ország érdekében nagyobbértékű eredményt kapunk, ha központi irányítással végezzük el ezt a feladatot. T. Ház! Teljes mértékben értékelem a vállalatoknak a racionalizálásra való törekvését és ebben nem hogy megakadályozom, hanem támogatni óhajtom őket. De nem mulaszthatom el, hogy rámutassak a raconalizálásnak egy olyan módszerére, amelyet nálunk még nem nagy törekvéssel alkalmaznak, és ez az egymás közötti tapasztalatok kicserélése. (Helyeslés jobbfelől.) A racionalizálásnak ez a módja rendkívül megnövelné a termelés hatásfokát és én el tudom képzelni, hogy megfelelő irányítással úgy legyen megoldható ez a kérdés, hogy az ne járjon az ipari titkok megsértésével. Racionalizálni azonban nemcsak a nagy-, hanem a közép- és kisipari vállalatokat is kell, hiszen az utóbbi csak tőkeszegénységénél fogva nem képes igénybevenni azokat az eszközöket, amelyek a racionálisabb termelés megvalósításához szükségesek. Az ipari racionalizálásnak egyik fontos eszköze a szabványosításra irányuló akció, amely az elmúlt költségvetési évben is folytatódott. A szabványtervezetek száma 522-re, az országos szabványok száma pedig 415-re emelkedett. Az előadó úr, igen t. képviselőtársam éppen a mezőgazdaságban használatos kapákról, ásókról és kocsitengelyekről szólva említette meg, hogy vagy 1160-féle kapa volt az országban használatos és ezeknek minőségi számát le lehetett szállítani 60-ra; ez is kielégíti a szükségletet. Az ármegállapításnál ez a tényező lényeges hatással van, úgyhogy az ipar racionalizálását ezen az úton is tovább kívánom folytatni. Az ipari termelés hatásfokát hivatott szolgálni a technikai kísérletügynek fokozottabb kiépítése" is. A Technikai és Anyagvizsgáló Intézet az elmúlt gazdasági évben befejezte azokat a nagyszabású bővítési és átalakítási munkálatokat, amelyeket a minisztériumi részéről biztosított összesen 350.000 pengő beruházási hitel, valamint egyes iparvállalatoknak nagyértékű önkéntes adományai tettek lehetővéAz ipari szervezés kérdésével kapcsolatiban meg óhajtom említeni a kartelkérdés revízióját, (Éljenzés jobbfelől*) az új iparvállalatok keletkezésének, illetőleg bővítésének problémáját és a szövetkezeti ügyet. Az 1931 : XX. te. immár több mint 8 esztendős múltra tekinthet vissza. Ez a törvény polgárjogot adott a karteleknek, de felügyelet alá helyezte őket, megállapítván a kartelek be-