Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ben vagyok bátor megemlékezni a tisztviselők illetményeinek ügyéről, mert ha kissé paradoxon is, amit mondok, de én úgy gondolom, hogy a tisztviselői illetmények kérdése a racionalizálási munkálatok sikerének egyik szintén fontos tényezője. A közigazgatási adminisztráció az összes tárgyi feltételek adottsága mellett is, csak akkor funkcionálhat jól, ha a tisztviselők kifogástalanul elvégzik kötelességüket. Felteszem azonban a kérdést: vájjon lehet-e tökéletes munkát várni és remélni attól a tisztviselőtől, — még ha az illető a kötelességtudás tisztviselői erényének mintaképe is — aki anyagilag nem függ-etlen, akinek súlyos anyagi megélhetési gondjai vannak és akinek még hivatali íróasztala mellett is állandóan azon kell törnie a fejét, hogyan tudja előteremteni a maga és családja számára a létfenntartás legelemibb szükségleteit? T. Ház! Szeretnék most itt elismeréssel megemlékezni a tisztviselőtársadalomnak arról a hazafias magatartásáról, amellyel nemcsak annakidején hajtotta meg fejét a szanálási időszakban végrehajtott illetménycsökkentés kényszere előtt, hanem azóta is panasz nélkül viseli a folyton fokozódó drágaság következtében számára mind nehezebbé váló életsorsot. S^ én valahogyan szeretnék e felé a tisztviselőtársadalom felé vigasztaló szót küldeni, az igen t. pénzügyminiszter úrnak pénzügyi expozéjában tett arra a kijelentésére alludálva, hogy az állami költségvetés letárgyalása után a tisztviselők anyagi helyzetének megjavítása érdekében külön javaslattal fog a törvényhozás elé jönni. (Helyeslés.) Ha ez a javítás olyan mértékű lesz, hogy általa a tisztviselőtársadalom legalább némileg felszabadulhat az anyasi gondok nyomasztó terhe alól, akkor meg lehetünk győződve arról, hogy tudásának, szorgalmának, tehetségének és munkakészségének legjavát fogja arra szentelni, hogy a nemzetépítés nagy munkájából minél tekintélyesebb mértékben vehesse ki a maga részét. T. Ház! Az ebben a nemzetépítő munkában való részvételre különösen tágkörű lehetőség nyílik a belügyi igazgatás körében, amelynek egyik hatalmas szektora éppen a szociálpolitikai tevékenység, amely tevékenység a maga sokoldalú megnyilvánulásában a nemzeti élet egészséges kialakulásának és továbbfejlődésének kétségtelenül egyik legerősebb tényezője. Ha ugyanis közelebbről vesszük szemügyre azt a szociálpolitikai tevékenységet, amely manapság az államigazgatásnak úgyszólván egész területén végigvonulva érvényesül, akkor megállapíthatjuk, hogy a belügyi igazgatás ebből a tevékenységből tekintélyes mértékben kiveszi a maga részét, midőn a közegészségügy fejlesztésére, a gyei"mekvédelem intézményes megszervezésére, a társadalombiztosítás további kiépítésére, a köz jótékonyságra és az emberbaráti intézmények támogatására fordított hatalmas munkával és jelentős anyagi áldozatokkal az általános népjólét előmozdításán fáradozik. De külön ki kell emelnem ebből a munkakörből a közegészségügy fejlesztésére irányuló tevékenységét, amelynek le nem kicsinyelhető eredményeit és a reájuk fordított anyagi támogatás tekintélyes mérvét a belügyi tárca jelenlegi költségvetése is a fokozatos fejlődés éles perspektívájában vetíti szemünk elé. De talán még ennél a költségvetésnél is szemléltetőbben világítia meg előttünk ezt a feilődésí folyamatot — különösen a falu egészségügyének fejlődése irányában — az a kiváló szakmunka, amellyel csak nem is olyan régen ajándékozta ülése 1939 november 15-én, szerdán. 5 meg egészségügyi irodalmunkat a magyar egészségügyi politikának lelkes és kiváló művelője, dr. Johan Béla belügyi államtitkár úr. (Éljenzés és taps.) S ént úgy érzem, t. Ház, hogy helyesen járok el, midőn erről a helyről az egész Ház osztatlan háláját és köszönetét fejezem ki az igen t. államtitkár úr iránt azért a fáradságot nem ismerő munkájáért, amellyel egészségügyi szakirodalmunkat a »Gyógyul a magyar falu« című újabb szakmunkájával gazdagítani szíves volt. (Ellenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Matolcsy Tamás: Keresztül is kell azt vinni!) Ez a könyv beszédesen tárja elénk, miképpen zökkent ki közegészségügyünk abból a mozdulatlanságból, amelyben még ezelőtt tizenkét esztendővel is vesztegelt, és hogyan ment keresztül a fokozatos fejlődés egyes fázisain, míg eljutott odáig, hogy ma már komolyan beszélhetünk egy célkitűzéseiben és módszereiben is jól meg; szervezet és a legkisebb falura is kiterjedő egészségvédelmi és egészségügyi szolgálatról. Sajnos, t. Ház, egyrészt az ismertető anyag' nagy terjedelme, másrészt pedig arra is figyelmet fordítva, hogy a belügyi tárca költségvetésének vitájában számos képviselőtársam kívánna részt venni, tehát az idő rövidsége sem teszi lehetővé számomra, hogy a közegészségügyi igazgatással olyan részletekbemenőeii foglalkozhassam, mint ahogyan azt ennek a tárgykörnek a fontossága megkívánja. Ezért kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy az anyagot egészem összesűrítve, csak röviden mutathassak rá arra, hogy az egészségügyi személyzet képzésének újjáalakítása, zöldkeresztes egészségvédelmi körzetek alakítása és ezek számának néhány év leforgása alatt máris 312-re való emelkedése, a zöldkeresztes egészségügyi védőnők képzésének megszervezése, a közegészségügyi laboratóriumi munka biztosítása a legkisebb falvakban lakók részére is, a fertőző betegségek elleni küzdelem kiépítése és ezek sorá, ban is főleg- a legelterjedtebb . népbetegség, a tuberkulózis és a nemi betegségek eAle-n való küzdelem, a vízellátásnak ma már 891 jó ivóvizű kút létesítésével való javítása, a gyógyszerellátás ellenőrzése, az anya- és csecsemővédelem továbbfejlesztése, a zöldkereszt cukor- és tejakció bevezetése és ennek keretében a folyó évben 140 vágóm ingyen cukornak és körülbelül 18 millió liter ingyen tejnek a legszegényebb néposztály tagjai között való szétosztása, főzőtanfolyamok létesítése, stb., stb. mind olyan jelentős állomásai a közegészségügy fejlesztésére fordított hatalmas munkának, amelynek a nemzeti élet megerősödésére gyakorolt kedvező hatása máris örvendetes eredményekben mutatkozik. Mindezekre való tekintettel csak a lesrnagyobb megnyugvással és örömmel üdvözölhetjük a költségvetésben a közegészségügy továbbfejlesztésének előmozdítása érdekében előirányzott közel 39 millió pengő összeget, amely mintegy 11 millió pengővel haladja meg a múlt évi költségelőirányzatot és így lehetővé teszi, hoffy a betegápolási hozzájárulásra másfélnrllió pengővel, az állami elme- és ideggyógyintézetek és pz állami kórházak fenntartására közel hétmillió pengővel, a fertőző és népbetegségek elleni védekezésre pedig közel másfélmillió^ pengővel nagyobb összeg legyen felhasználható, mint az elmúlt költségvetési évben. De a multéyinél erősebb anvagi támogatással teszi lehetővé a költségvetés az orvosok továbbképzésének, továbbá a bába- és ápolónő-