Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-52
144 Az országgyűlés képviselőházának 52. reskedelmi árak magasak. Nagyon egyszerű példát mondhatok éppen a textilipar terén. Említettem a gyapjút, mondottam, hogy a gazda 1 pengő 70 fillért kap a nyersgyapjú kilogrammjáért. Textilgyáraink, posztógyáraink a legjobb minőségű posztókat legfeljebb 15—16 pengős árban adják el méterenként és ugyanakkor a kereskedelemben, ha meg akarjuk venni ugyanazt a szövetet, 35 pengőért kapjuk meg. Nem az iparban van tehát a hiba és nem az iparban kell keresni a hiba megjavítását. Visszatérve még textiliparunk behozatali és elsősorba a nyersanyagbehozatali kérdésére, megállapítom, hogy nagyon örvendetesen javult a helyzet, mert míg a behozatal 1931-ben különösen félgyártmányokból és készgyártmá-, nyokból is 79 millió pengőt tett ki, addig 1938-ban már 25 millió pengőre szállott alá. Ez a fejlődés olyan örvendetes, hogy teljes elismerés illeti az iparügyi kormány fáradozását. A bőriparban már -kedvezőbb a helyzet, mert itt aktív a mérlegünk, a kivitel és a behozatal között körülbelül ötmillió pengős aktívával állunk szemben. Vegyészeti iparunk, amely szintén egyike a hadászatilag legfontosabb iparoknak, túlnyomóan sok tekintetben behozatalra van rászorulva a nyersanyagkérdésekben. Kizárólag hadászati szemmel nézve a dolgot, mert hiszen ma aktuális ez a kérdés, Európa egy része lángban áll és amikor három ország hadserege mozgósítva van, ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a körülöttünk levő országok ipara is mozgósítva van és mozgósított ipari állapotban vagyunk mi is, mondom, amikor az ipar mozgósítása és az ipari kérdés elősegítése, az ipar felvirágoztatása egyike a legfontosabb nemzeti, nemzetvédelmi kérdéseinknek, felvetnem azt a kérdést, vájjon az iparügyi miniszter úr nem érzi-e már, nem gondolja-e, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a nyersanyagprobléma, a nyersanyagellátás kérdése centrálisán irányíttassék. Amikor kivitelünket, külkereskedelmünket a Külkereskedelmi Hivatal formájában centrálisán igazgatjuk, úgy mondhatnám, az egykéz formájába vezettük át és bizonyos szervezeti hibák kiküszöbölése mellett és után ez feltétlenül abszolút nól is működik, mint ahogyan működik és működött, felvetném azt a kérdést az iparügyi miniszter úrnak, nem volna-e meggondolandó a nversanyagorobléma egész komplexusát egy központi, a kormány által irányított, (Malasits Géza: TTjab'b korallszigetet létesítsenek?) egyk ezzel intéztetni a nagyipari vállalatok egész műszaki és kereskedelmi tapasztalatának igénybevétele mellett. (Egy hang a jobboldalon: Jó gondolat!) A külpolitikai helvzet ezen a téren mindig súlyosabb és súyosabb lesz. Behozatalunk feltétlenül akadályokba fog ütközni. A nagyvállalatok ezeket a kérdéseket még nól meg tudják oldani, megfelelő nagy felkészültségükkel, azonban számos kisebb vállalat nem tudja megoldani vagy ha megoldja, olyan drágán oldja meg, hogy ez a megoldás már a termelés hátrányára szolgál és a fogyasztók érzik meg végeredményben ennek a drága beszerzésnek a hátrányait Ügy gondolom, hogy az állami irányítás megtalálná a módját annak, hogy lénvegesen olcsóbban lehessen beszerezni a nye^san vágókat, — a legfontosabb ipari nyersanya sióikra gondolok itt — és azokat olyan mértékben tudná tárolni, amilyen tárolásra egy magánülése 1939 november 16-án, csütörtökön. vállalat nem vállalhozhatik, azért, mert a. tárolás alkalmával befagyott tőkéről néim. mondhat le. Méltóztassanak csak elgondolni azt, hogy a hadviselő felek bármelyike — de különösen az, amely a szomszédságunkban van, — hogyan viselhetne eredményes küzdelmet, ha már előre nem gondoskodott volna az, iparhoz és főként a hadiiparhoz szükséges nyersanyagok nagyobb mértékű tárolásáról, központi irányításáról és központi elosztásáról- Nem tudhatjuk, hogy meddig fog tartani ez a mai háborús helyzet, amelyben Európa van. Az optimisták rövid időt jósolnak, a pesszimisták azonban éveket mondanak. Amikor pedig nekünk több évre kell iparpolitikánkat^ irányítanunk, akkor egy ilyen meggondolás megoldása valószínűleg nagyban elősegítené hadiiparunk s főképpen hadi felkészültségünk biztosítását. Az iparügyi költségvetés indokolásában az iparügyi miniszter úr az energia-kérdést is odaállította, mint az egész komplexusnak egyik sarkpontját. Az energia-kérdéssel kapcsolatban bátorkodom felhívni az iparügyi miniszter úr figyelmét arra, bog:/ a villamosenergia f termelése magánvállalatok kezében lévén, ez ezekre a vállalatokra óriási terhet ró. A közönség általában csak a fogyasztási árakat ismeri (Csoór Lajos: Az drága!) és a kritika rendesen csak a fogyasztási árakat érinti, de nem vesz tudomást azokról a horribilis befektetésekről, amelyeket egy nagyfeszültségű áramvezetéknek távoli . vidékekre való elvezetése tesz szükségessé. Egy ilyen nagyfeszültségű áramvezeték 5— 0000, bizonyos vidékeken és bizonyos viszonyok között 10—12.000 pengőbe kerül kílométerenkint. Ezeket a költségeket a vállalatok viselték és viselik, de megfontoláo tárgya lehetne az, hogy amint az állam vasutakat,. utakat, hidakat épít, akként ezeknek a nagyfeszültségű ánaímvezetékeknek — kizárólag fővezetékeknek, nehogy tévedés legyen — más távoli vidékekre való átvezetését is az állam vállalja magára. Ennek mindenesetre egy előnye lenne, az, hogy az ipari áram s egyúttal minden fogyasztási áram ára leszállna. Legyen szabad néhány »számadatot előadnom gyáriparunk fejlődésére éa a munkádkérdésre vonatkozóan. Munkáslétszámunk a I devízazárlat után következő esztendőben, az ipari dekonjunktúra legmélyebb pontján 171.000 főt tett ki, a munkabér pedig ugyanakkor 203 millió pengő volt. 1937-ben a munkáslétszám 275.000 főt tett ki, — most csak gyáriparunkról beszélek — a munkabér pedig 316 millió pengőre emelkedett. 1938-ban a munkáslétszám 289.000 főt tett ki, a munkabér pedig 345 millió pengőre emelkedett. Ugyanakkor az ipar netto termelési értéke 855 millió pengőről 1300 millió pengőre emelkedett. Amikor azt látom, hogy az iparügyi kormány az ipar fejlesztése terén ilyen erőteljes léptekkel halad előre, amikor a munkáslétszámot 120.000 fővel, azok keresetét 142 millió pengővel tudta évenkint emelni, ugyanakkor természetesen a legnagyobb elismeréssel vagyok az iparügyi kormány és az iparügyi miniszter úr működése iránt és a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és o, középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Mocsáry Ödön jegyző: Tildy Zoltán.
