Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. államokat, győzteseket, legyőzötteket egyaránt, de tönkretett különösen bennünket, akik az ország területének a szétdarabolásával még a gazdasági talpraállás létfeltételeitől is megfosztattunk, természetszerűleg be kellett következnie állami életünkben is annak az átállítottságnak, — hogy ezt a kifejezést használjam — amelyben elsősorban a gazdasági kérdések nyertek az államigazgatás területén is sorsdöntő jelentőséget. Egészen természetes tehát, hogy manapság, amidőn az államhatalomnak minden erkölcsi és anyagi erőt, minden szellemi és fizikai energiát a gazdasági talpraállítás nagy munkájának szolgálatába kell beállítania, maga a belügyi igazgatás sem maradhat meg a régi elszigeteltségében, amidőn csak mint a végrehajtó hatalomnak egyik előkelő tényezője jelentkezett az állam életében, hanem a megváltozott életviszonyokhoz igazodva be kell hatolnia a gazdasági életnek mindazokra a területeire is, amelyekkel a tárca egyes igazgatási ágazatai valaminő vonatkozásban vannak. Így tesz azután szert a belügyi tárca a régi jelentősége mellett újabban gazdasági jelentő^ ségre is, t. Ház, mert nemcsak a jó gazdaságpolitikának az alapfeltételéről, a társadalmi rendnek és nyugalomnak a biztosításáról gondoskodik, hanem, amiként annak ez a költségvetés is beszédes bizonyítéka, egyes igazgatási ágyazatainál — és ezek alatt elsősorban a népjóléti és szociális kérdésekkel foglalkozó ágazatokat értem — maga is tevőlegesen résztvesz a gazdasági élet talpraállítására és meg; erősítésére irányuló munkálatokban. (Szöllősi Jenő: Helyes!) Amidőn tehát a belügyi tárca költségvetését vizsgáljuk, t. Ház, nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezeknek a most hangoztatott szempontoknak a fontosságát, mert csakis így tudjuk kellőképpen értékelni azokat a nagy nemzeti érdekeket, amelyek a tárcában képviselve vannak és csakis így lehetünk képesek tárgyilagos kritikával kísérni és kellően méltányolni azt a nagy erőfeszítést, amelyet a tárca gondozójának, az igen t. belügyminiszter úrnak, az ő kiváló munkatársai közreműködésének az igénybevételével kifejtenie kellett, hogy a tárcájában képviselt fontos nemj zeti érdekeket, a pénzügyi lehetőségek szélső határáig elmenve, kellőképpen ki tudja elégíteni/ Ugyanis egy dologgal tisztában kell lennünk, t. Ház, de tisztában is vagyunk, s erről meggyőződhettünk mindannyian, akik az állami költségvetés eddigi tárgyalását végighallgattuk, ahol minden egyes szónok beszédének gondolatmenetében vezérfonalként húzódott végig ez a kérdés, amiről most szólni bátor vagyok, hogy ebben a háborús feszültséggel telített időben, amelyben ma élünk, a honvédség korszerű fejlesztésének mindennél fontosabb érdeke mellett az egyébként szintén nagy fontossággal bíró belügyi igazgatás érdekeinek a kielégítésére a jelenlegi állami költségvetés egybeállításánál is osak másodsorban kerülhetett sor. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De van emellett, t. Ház, egy másik fontos körülmény, amelyet szintén számításba kell vennünk, amikor a tárca költségvetését a haladás, a fejlődés szempontjából vizsgáljuk, ez pedig az, hogy ebben a, költségvetésben — amint beszédem bevezető szavaiban is bátor voltam már hangsúlyozni — nemcsak a trianoni csonka országnak, hanem már a visszaiilése 1939 november 15-én, szerdán. 3 csatolt területeknek a szükségletéről is gondoskodni kellett. Ha tehát valaha, úgy a jelen esetben valóban nagy gondot okozhatott ennek a költségvetésnek az egybeállításánál megtalálni a gondoskodásnak azt a módját, amely mellett elérhető volt, hogy a tárcában képviselt érdekeknek a kielégítése a múlthoz viszonyítva nemcsak, hogy csorbát nem szenvedett, hanem kellő támogatás és továbbfejlesztés szempontjából egyenesen a haladó tendencia ismérveit tünteti fel. S hogy mindez valóban így van, arról a költségvetés átvizsgálása során, amelyre leszek bátor rögtön áttérni, kétségtelenül meggyőződhetünk azokból a múlthoz viszonyítva felemelt számadatokból, amelyek úgyszólván minden egyes igazgatási ágazatnál a beállított többszükségletek fedezésére vannak előirányozva. Áttérve, t. Ház, a költségvetés vizsgálatára, azt hiszem, helyesen járok el, ha ezt a vizsgálatot annak a három főcsoportnak megfelelően végzem, amely csoportokra a belügyi tárca anyagát a tárgyi vonatkozás szempontjából fel lehet osztani és amelyet talán úgy jelölhetnék meg helyesen, hogy az egyik rész az úgynevezett szoros értelemben vett közigazgatási rész, a másik a szociálpolitikai tárgykör, a harmadik pedig a közbiztonsági és közrendészeti rész. Bátor vagyok előrebocsátani, hogy vizsgálódásaim során szigorúan követni kívánom a költségvetés alaki beosztásának rendjét, mert jómagam, aki kereken három évtizedet töltöttem el a gyakorlati közigazgatás szolgálatában mint önkormányzati tisztviselő és így azt a rendkívül fontos szerepkört, amelyet a belügyi igazgatás az állami igazgatás területén elfoglal, a gyakorlati élethez való közvetlen kapcsolatában tanultam megismerni, osak önmagammal jutnék ellentétbe és megtagadnám ezt a háromévtizedes közigazgatási multat, ha vizsgálódásaim során a tárca egyes igazgatási ágazatalt egymással szembeállítani, avagy éppen jelentőségüknél fogva egyiket a másik elé, vagy fölé helyezni akarnám. Kétségtelen dolog, hogy ma az állami igazgatás egész területén egyrészt a gazdasági jólét előmozdítására irányuló törekvésen, tevékenységen, másrészt pedig a népjóléti és szociális gondozáson van a hangsúly. Egészen természetes tehát az is, hogy az ebben a két irányban kifejtendő fokozottabb tevékenység alól a belügyi igazgatás sem vonhatja ki magát, mert hiszen minden egyes állami igazgatási ágazatnak az élet követelményeihez igazodva, egymással párhuzamosan kell haladnia a fejlődés útján. Szerény véleményem szerint azonban ez a most hangoztatott körülmény egymagában semmiesetre sem gyengítheti annak az általános felfogásnak helyességét, hogy a közigazgatás, a szociálpolitika és a közbiztonság, mindhárom tárgykör egyenrangú tényezője a belügyi igazgatásnak. (Ügy van! a jobboldalon és a balközépen.) Ugyanis ha igaz az, amire már az előbb is bátor voltam rámutatni, hogy a gazdasági jólét alapja a nyugodt termelési munka, nyugodtan termelni pedig csak kiegyensúlyozott szociális viszonyok között lehetséges, akkor abban a tekintetben sem maradhat fenn semmi kétség, hogy a gazdasági jólét csakis akkor fokozható fel arra a magasabb szintre, amelyben már a szociálpolitikai tevékenység is hatásosan érvényesülhet, ha a rend és nyugalom mellett*