Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

128 Az országgyűlés képviselőházáénak 52. rá van utalva, a legkevesebbet nyújtottak neki. A falu hamupipőkéi voltak ezek az iparosok, akikkel főleg csak választások idején szoktak törődni, csak választási programmbeszédek ígéretei karolják fel az ügyüket, amely ígéretek azután a legtöbbször feledésbe mennek. Merem hinni, hogy az új iparügyi miniszter úr meleg szívvel fogja felikarolni a sorsukat és mindent elkövet, hogy ezeknek az embereknek számára a költségvetés pénzt adhasson, hogy a pénzügyminiszter rendelkezésre álljon, mert ezek az emberek, ez a magyar kisiparososztály, mind a fővárosi, mind a vidéki, önhibájukon kívül kerültek bajba és amikor bajba kerültek, akkor nem azt hallottuk, hogy vigasztalták: volna őket, hanem volt a miniszter úrnak egy elődje, aki engem a folyosón karonfogott — akkor még nem volt iparügyi minisztérium, kereskedelmi miniszter volt — és azt mondta, hogy sajnos, a kisipar halálra van ítélve. Megdermedtem, amikor nekem ezt mondta és csodálkoztak, mert hiszen ha ő így gondolkodott, hogy a kisipar halálra van ítélve, annál inkább kellett volna az orvosságot injekció formájában azonnal beadnia, hogy ez a beteg ne haljion meg, hogy ez a beteg meggyógyuljon. (Ilovszky JánoS: Természetes!) Mélyen t. Képviselőház! Csak röviden akarok ehhez a kérdéshez hozzászólni. A technika fejlődése, mindinkább fejlődő gyáriparunk -— hála Istennek, hogy fejlődik — mind hozzájárul ahhoz, hogy a kisiparos visszaszorul, természetes azonban, hogy a kézimunkát, a magyar kisiparos kezemunkáját nagyon nehezen tudja ez a gyáripar egyes szakmákban pótolni. Itt segítségre van szükség. Hogyan segítsünk? Le kell venni a vállukról azokat a terítéket, amelyeket nem bírnak elviselni. Egyszerű a dolog. Ha az ember kisiparos emberrel beszél, hallja, hogy adóterheik, adótartozásaik megnőttek, 4—5—6 éves tartozásaikat még min. dig nyilvántartják, holott biztos, holott előrelátható, hogy azt soha megfizetni nem bírják. Tehát mi a helyzet? Igazságos, méltányos, emberséges adórendezést az egész vonalon és egyénileg felülbírálni, milyenek is ezek! a régi tartozások. Ne áltassa magát az állam azzal, hogy papíron milliókat vagy százezreket tart nyilván, amelyeket azonban nem bír behajtani. Az előreláthatólag behajthatatlan adókat törölje, hogy levegőhöz jusson az a kisiparos és így legalább folyó kötelezettségének nyugodtabban tudjon eleget tenni. Van itt egy másik kérdés is. Tudjuk, hogy a magyar kisiparosság jövedelmének minimálisan 20% ^át adóba fizeti be. Egyike; a legjobb adófizetőknek, mert az iparosok kéznél vannak és pontosan tudni lehet, hogy mi a jövedelmük, hány pár cipőt csináltak stb.; a feljegyzés pontosan megmondja, hogy hány pár cipőt adott el, hány pár csizmát rendeltek nála. Amikor tehát a kisiparosok jövedelmük 20%-át adóba fizetik és amikor az ország egyenes adójának 14%-át ők fizetik, akkor megérdemlik, hogy ezen a téren feltétlenül könnyítsünk a terheiken. A következő dolog lenne az olcsó nyersanyaghoz való juttatás. Tudom, hogy most, amikor az ország nyersanyagnehézségekkel küzd. ez nagyon nehéz dolog, de mindenesetre mindent el kell követni nyersanyagok szerzésére és ha nyersanyaghoz jutunk, juttassunk belőle a kisiparosnak is, mégpedig enyhe feltételek mellett, olcsó hitel nyújtásával. Ezen a téren voltak a múltban bizonyos visszaeleülése 1939 november 16-án, csütörtökön. sek, ide remélem, hogy ezután mind kevesebb ilyen visszaélés lesz. A visszaélés a múltban az volt, hogy arc szerint, — nem akarom mondani, hogy felekezet szerint, pedig mondhatnám egészen jogosan — talán faji alapon egyiknek-másiknak drágábban adták a nagykereskedők és egyebek a portékát. Amit a ke' reskedelmi tárcánál voltam bátor elmondani,, itt megismétlődik, itt is ugyanaz az eset, hogy egyik-másik keresztény kisiparos drágábban, rosszabb feltételek mellett kapja a nyersanyagot, a suszter a bőrt, a szabó a posztót vagy a kovács a szenet, mint esetleg egy másik. A kovácsnál ugyan nem nagyon áll ez, mert ugyebár ilyen nehéz mesterséget nem igen választottak ezek a bizonyos nem. hozzánk tartozók! De a nyersanyagot és a félkész anyagot drágábban és rosszabb feltételekkel kapták. Ez. világos, ez köztudomású és ezen segíteni kell. (Malasits Géza: A zsidók nem hagyják agyonverni egymást, de élni sem hagyják egymást!) Ne védjük mi a zsidókat, megvédik azok magukat! (Ilovszky János: Ma is csinálják!) A t. Ház megbocsát, ha csak sietve érintek néhány témát, mivel az idő sürget. Közi-Horváth igen t. képviselőtársam felvetette a kézműveskamara kérdését. Ma van kereskedelmi is iparkamara, de ezenkívül külön kézműveskamarát és (munkáskamarát is követelt a képviselő úr. A magam részéről teljesen osztozom ebben a felfogásban, de különösen osztozom abban a felfogásban, hogy a munkaközvetítés államilag történjék; ne legyen az pártoknak kiszolgáltatva, sem az enyémnek, sem a másiknak, hanem tisztán állami feladat legyen

v Én a szakszervezetek megszüntetését és. felszámolását követelem a legteljesebb mértékben. Nem akarok itt személyeskedni, nem az a célom, hogy szelet vessek és vihart arassak, de azt mondom, hogy a szakszervezetek voltak a nemzetközi gondolatnak, az istentelen, hazafiatlan gondolatnak a melegágyai, különösen akkor, — és itt nem Malasits képviselő úrra célzok — amikor a képviselő úr tisztelt, illetve nem tisztelt elődei ültek ott benn, akik még csak nem is vallásos, hanem vallástalan nemzetközi zsidók voltak (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és akik egészen más szellemet vittek oda be. Ezt teljesen ki kell irtani onnan, (Ügy van!^ Ügy van! jobbfelől.} mert addig itt az országban a munkáskérdést nem fogjuk megoldani. De nem lehet kormánypárti alapon sem megoMani a munkáskérdést. ' Ezt csak a munkásszabadság teljes visszaállításával és a szakszervezetek felszámolásával lehet megcsinálni. A miniszter úr beírja nevét a történelembe, ha belenyúl ebbe a dzsungelbe és a szakszervezeteket márél-bolnapra megszünteti. (Ügy van! jobbfelől. — Malasits Géza: Es ezzel kiszolgáltatja a munkást a kapitalistáknak!) Bocsánatot kérek, azért mondom, hogy ez állami feladat. Egy becsületesen vezetett kormányzat mindenkinek a kormánya, munkásnak és másnak egyaránt. Természetes, hogy egy igazságos kormányzat elsősorban azok érdekeit képviseli, akik erre a legjobban rá vannak utalva. (Kölcsey Istvánr A gyengékét!) Ezzel is úgy vagyunk, mint az édesanya, aki minden gyermekét egyformán szereti, de amikor a Pistike beteg lesz. úgy érzi, mintha a Pistikét jobban szeretné, de ha Pistike meggyógyul, akkor megint egyformán szereti mindet. Egy igazságos, szociális kormányzat tehát elsősorban a rászorultat, a gyengébbet istápolja és csak azután segíti a mási-