Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

102 Az. országgyűlés képviselőházának 51, , illése 1939 november 15-én, szerdán, csúnya szóval fejezzem ki magamat — ajánltak ki az országból. A zsidóság a maga évezredes, öntudatával minden téren megtalálja a kivezető utat, ahol az ö boldogulása tündökölhet. Madarason kétségbeesve jöttek hozzám panaszkodni a kisiparosok és kiskereskedők és azt mondották, hogy olyan kereskedők szüntették meg számukra a hitelkeretet, akiknél 35 éven át volt hitelkeretük, nem sok, csak 150 pengő. Amikor 50 pengőt akartak törleszteni és új árut vásárolni, akkor ez a Kolos Oblath zsidó, vagy Griinhut Miksa és fia zsidócég nem volt hajlandó hitelt adni a Bíróknak, Dósafiaknak és Dósaknak, magyar iparosoknak és kereskedőknek. Egy másik ilyen eset például a üéprádio kérdése. Gyártják a gyönyörű néprádiót, de természetesen csak zsidó kereskedő fogja árusítani. Azután például a textiliparban hiába akar a keresztény magyar textilkereskedő anyaghoz hozzájutni, a zsidógyár nem ad, hanem azt mondja, hogy amit csinált a kormány, egye is meg. Viszont ők irányítják e téren a gazdasági életet. Ma például azt olvastuk a Pesti Újságban, hogy a Franklin Társulatnál is van egy ilyen kiváló koponya jii zsidó, valami Politzer úr, aki önhatalmúlag intézkedik a »Búvár« és a »Tükör« című időszaki sajtótermékek szerkesztésében. De nem az a szomorú, hogy a zsidóság mindig megtalálja a maga útját a maga boldogulásához. Gratulálhatunk nekik. Ellenben az a szomorú, hogy mindig megtalálja azt a díszkeresztényt, akinek a háta mögött elvégezheti a maga kisded játékát. Itt erről van szó, t. Ház, amikor én szóvá kívánom tenni a Világvárosi Regények kedves kis regényét. Ez olyan gazdasági kis romantika. Tulajdonképpen a »Világvárosi Regények« című sajtótermék arra a célra keletkezett, hogy magyar kultúrát szórjon. Mi az iskolában évtizedeken át harcoltunk. a ponyvairodalom ellen, és ugyanakkor mindig lehetőség nyílott arra, hogy az utcák tele legyenek tíziilléres gyönyörű regényekkel. Az egyikben már az első lapon meghal két ember, a másikban már a második lapon hármat gyilkolnak meg, és ezzel a nemes regényirodalommal táplálják a szegény magyar néposztályt, amelynek van tíz fillére, vagy amely esetleg az ő nyomorúságos — mit tudom én — érzését,., az ő szenvedését akarja elpalástolni, tehát vesz. egy ilyen kis poiiyvairodalniat és ezzel elszórakozik. Ilyen regények a Világvárosi Regények. Ha utánanéz az ember, akkor megtudja, hogy ezeknek a felelős szerkesztője dr. id. Kovács Dénes, — tényleg idős, mert 82 éves öregúr, az Isten éltesse még sokáig — de én nem tudom elhinni, hogy tényleg ő szerkeszti ezt a regénysorozatot, mert nem igen hiszem, hogy többet, mint kétszer bejár a szerkesztőségbe. Egészen bizonyos, hogy van valami buncutsáig a doliog mögött — és valóban van. Tudniillik a Világvárosi. Regények tulajdonosa a Literánia korlátolt felelősségű társaság. De valójában mégsem az a tulajdonos, hanem tulajdonképpen Faragó Miklós és családja. Ki ez a Faragó Miklós? — kérdezhetné valaki. Ennek a Faragó Miklósnak, hogy megismertessem, a kommün után emigrálnia kellett, jelenleg Telavivban, a világhíres fővárosban éldegél, ahova nyolc hónappal ezelőtt kiajánlotta a két katonaköteles, fiát is. Előzőleg aaomban gondoskodott megfelelő megélhetési alapról, mert fő a business.. Még* Budapesten telket vett ez a zsidó Faragó Miklós Telavivban pengőért, azután kiutazott Telavivba és ott eladta. Nem tudom, milyen pénzük van, de mindenesetre pénzt szerzett és megakadályozza az ilyen aljas, becstelen zsidók ténykedését... Elnök: A t. képviselő urat kérem, méltóztassék az ilyen kitételeket mellőzni, mert ez nem méltó a parlamenti hangnemhez. If j. Tatár Imre: ... s amelynek alapján a hivatalos tényezőknek módjuk és joguk legyen minél hamarabb és minél hatályosabban eljárni az ilyen átkos, idegen fajú személyek ellen. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Palló Imre kép viselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök úrhoz. A »Literánia« kft. pengőkiajánlása v és zsidótörvény-kijátszása tárgyában. '

; Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Világvárosi Regények címen egy időszaki (Sajtótermék jelenik meg, amelynek felelős szerkesztője dr. id. Kovács Dénes, egy 82 éves öreg úr, de a tényleges tulajdonos a »Literánia« kft., amely^ kft. tulajdonképpen Faragó Miklósé és családjáé, azé a Faragó Miklósé, akinek a kommün után emigrálnia kellett? Ez a. Faragó Miklós jelenleg Tel-Avivban van már nyolc hónapja két katonaköteles fiával együtt. (Címe: Nicolas Faragó c/o Pomocnik Tel-Aviv dr.-Zwi Brook str. 5.) Ugyancsak ez a Faragó a Világvárosi Regényeket százezrével szállítja ki Tel-Avivba anélkül, hogy azért a Nemzeti Bank valutát látna. Énnek a zsidó Faragónak telke is volt Tel-Avivban, amit még Budapesten pengőért vásárolt ós azt ott kinn eladta, hogy magának és gyermekeinek belőle vállalkozást létesítsen. Természetesen a Nemzeti Bank erről sem tudott, Dr. id. Kovács Dénes, az állítólagos főszerkesztő havonta egyszer-kétszer jár be, a szerkesztésben már csak öreg kora miatt sem tud részt venni és azt jelenleg Faragó. Miklós még ittmaradt öccse és Faragó Miklós felesége intézik. Faragó Miklós minden esetben bejelenti, hogy külföldre Világvárosi Regényeket szállít, azonban a tényleges árnak csak 20—25 százalékát számlázza és a különbséget vonja le a Nemzeti Banktól. Hajlandó-e a miniszterelnök úr ebben a törvényeket kijátszó ügyben sürgős és szigorú megtorlással élni?« •> Filnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Minél több törvény születik, annál több alkalom adódik arra, hogy^ minél több törvénysértés következzék be. Minél több a törvény, annál több a kibúvó. A magyar politikai erők hosszú vajúdás után megteremtették az első zsidótörvényt, majd belátva annak helytelenségét, a második zsidótörvényt, de amilyen lassan született ez a két törvény, annál gyorsabban megtalálta a minden eszközzel felszerelt zsidó fajiság a módot arra, hogy a törvényeket kijátssza. Hiába akarták a zsidótörvénnyel gazdasági életünket valahogyan megfékezni, megzabolázni, és valahogyan beállítani a keresztény magyar tömegek, a magyarság érdekeinek védelmére és erőkifejtésére, a zsidóság — valljuk meg őszintén — túljár az eszünkön és ezzel nemcsak a magyar társadalmat, hanem a magyar államot is megszégyeníti, mert így igen-igen sok magyar értéket, pénzt síboltak, — hogy