Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
Az országgyűlés képviselőházának 50. házi munkások kiküldetési és vasárnapi szolgálati idejének megfelelő díjazását is. A 'tárca alá tartozó üzemeknél és hasonló alakulatoknál, a Máv.-nál, a postánál, a Mftr.-nél, a szabadkikötőnél, stb. valóban sok szociális kérdés vár még megoldásra: a legkisebb munkabér, a munkabérek általános rendezése és a gyermeknevelési pótlék megoldása. (Helyeslés.) ígérem, hogy ezeket a megoldásokat minden tőlem telhető erővel, a pénzügyi lehetőség határáig előmozdítani kívánom. (Elénk helyeslés és taps.) Kötelességemnek tartom felemlíteni a t. Ház előtt, hogy a költségvetések tárgyalásánál és azok szociális vonatkozásainál a pénzügyminiszter úrnál és beosztott közegeinél mindig a lehető legteljesebb megértést találtam. Akárhányszor sikerült őt, talán még a pénzügyi lehetőségek határán túl is, meggyőznöm egy-egy t tétel fontos gazdasági vagy szociális jelentőségéről. (Tetszés.) A szociális problémák megoldása terén a felszólalt képviselő urak igen sok kívánságot hangoztattak. Ezek megvalósítása igen nagyarányú költségemelkedést kíván és a megoldások a jelen költségvetési évben nem is lehetségesek. Azt tartom, hogy ha szorgalmasan utána munkáljuk ezt a költségvetést és keressük vagy- meg is találjuk, hogy hol vannak a kirívó visszásságok egyes munkáskategóriák fizetésénél, akkor a megoldást is meg fogjuk találni és meggyőződésem, hogy a pénzügyi helyzet veszélyeztetése nélkül a pénzügyminiszter úrral egyetért őleg fogunk tudni egyes esetekben hatályos és jelentős intézkedéseket is tenni. (Éljenzés.) T. Ház! Költségvetési beszédem végén* érve, nem mulaszthatom el, hogy a leghálásabb köszönetemet fejezzem ki Hotinonnay képviselő úrnak, a költségvetés előadójának. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) aki azt a régi gyakorlatnak megfelelő szak szerűséggel adta elő a t. Háznak. Köszönetet óhajtok még mondani, mielőtt beszédein befejezném, azokért a szakszerű felszólalásokért és észrevételekért, amelyek a kereskedelmi és közlekedésügyi tárca vitájában elhangzottak. Köszönetet mondok főként azért, hogy igen t- képviselőtársaim behatóan, részletesen és valóban szakszerűen foglalkoztak a tárca problémáival. Engedjék meg azonban, hogy a felszólalásokkal kapcsolatosan csak azokra a kérdésekre válaszoljak, amelyekre költségvetési beszédemben részletesen nem terjeszkedtem ki. Az idő rövidségére, előrehaladottságára való tekintettel képviselőtársaimnak nem egyéniként, hanem az egyes felvetett problémákkal kapcsolatban kívánom megadni a választ, minthogy egy-egy tárgykörben több képviselőtársam is felszólalt. A kereskedés képesítésihez kötésére vonatkozólag meg kell még említenem a tanonckérdés problémáját is. Jóllehet pontos statisztikai adatok nem állanak rendelkezésünkre, kétségtelen, hogy a kereskedéseikben! igen nagy azoknak a fiatalkorúaknak a száma, akiket lanoncszerződés nélkül alkalmaztak s ezek a fiatalkorúak igen sokszor annak következtében, hogy szerződés nélkül voltak alkalmazva, szolgálatuk tartama alatt szakszerű kiképzésben nem részesültek, legfeljebb Ibizonyos gyakorlati ismereteket szereztek azáltal, hogy az üzlethelyiségben ténykedtek. Ezek a gyakorlati ismeretek azonban semmiképpen sem ülése 1939 november 14-én, kedden. 627 pótolják a szakszerű kiképzés elmaradását. A kereskedés képesítésihez kötése megváltoztatja azt az előnytelen helyzetet is, amelyet a múlttal szemiben valóban jóvá kell tenni. A keresztény kereskedők támogatására vonatkozóan Pándi Antal, Mátéffy Viktor és Meskó Zoltán képviselőtársaim felszólalásaira A r álasz!olva közlöm, hogy a kereskedelmi életben a keresztény elem megerősítését mozdítja elő a Nemzeti Önállósítás! Alap is, amelynek működését mindinkább igyekszünk a kisebb képzettségűek önállósításának támogatására is kimunkálni. (Helyeslés jobb felől.) Az alap fennállása óta a magasabb képesítésű egyének közül a kereskedelmi pályákon 295-nek, az ipari pályákon 294-nek, az érettségi bizonyítvánnyal nem rendelkező egyének közül pedig a kereskedelmi pályákon 336-nak, az ipari, pályákon 225 egyénnek önállósodását mozdította elő. Müller Antal képviselőtársam felszólalására válaszolva jelentem, hogy a kereskedelem hitelellátásának nagy fontosságára való tekintettel az állami gondoskodást ezen a téren — ismét csak a pénzügyi lehetőség határáig —továbbfejleszteni kívánom és arra fogok törekedni, hogy a keresztény kiskereskedőket áruhitelhez is juttassam. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagy Ferenc, Pándi Antal, Mátéffy Viktor és Müller Antal képiviselőtársaim a szövetkezeti kérdésről is tettek említést. Ezekre vonatkozóan ismertettem felfogásomat. Támogatom a szövetkezetek működését, de feltétlenül nagy súlyt helyezek a jövőben az önálló kereskedelmi exisztenciák támogatására, segítésére és az önálló kereskedők ügyelnek istápolására is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A munkaviszonnyal kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan Cselényi Pál és Müller Antal képviselőtársaim szólaltak fel. Megjegyzést és előterjesztést tetteik a nyílt árusítási üzletekben, a különböző Vendéglátó iparokban, a pénzintézeteknél és egyéb kereskedelmi jellegű vállalatoknál foglalkoztatott alkalmazottak munkaidejére vonatkozóan. Tisztelettel jelentem, hogy ezeknek a foglalkozási ágaknak munkaideje már szabályoztatott, a nagy nemzetközi feszültség és az ezekkel kapcsolatos katonai behívások miatt azonban ebben a munkában is bizonyos lassúbbodás következett be. így kénytelenek voltunk az intézkedések hatályát ideiglenesen felfüggeszteni, de mihelyt az indítóok megszűnik, akkor a munkásságra károsan ható összes munkaidő-intézkedések hatályát azonnal megszűntetjük. (Élénk helyeslés.) A vasárnapi munkaszünetről is meg kell néhány szóval emlékeznem, miután Cselényi Pál és Meskó Zoltán képviselő urak szóba hozták ezt. A teljes vasárnapi munkaszünet valláserkölcsi és szociális szempontból kívánatos •volna. Tudnunk kell azonban, hogy a vasárnapi munkával is foglalkozó széles néprétegeknek gazdasági érdekeit nagyon érzékenyen érinti a kényszerű vasárnapi pihenés bevezetése, de még másokét is, például a tanyavilágban szétszórtan élő agrár-lakosságét. Sőt sok esetben ez a szociális vívmány kisembereknek, vasárnapi árusítóknak az exisztenciáját teszi tönkre, amint erről Lázár képviselőtársunk is említést tett. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá a fogyasztóközönség érdeke sem, pél; dául a vasárnapi tejárusítás terén. Annak, aki ezzel a kérdéssel felelős helyről foglalkozik, mindezekre a szempontokra is figyelemmel kell lennie. A következőkben gróf Zichy Nándor kep92*
